Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

HAGYOMÁNY - Angyal Béla: Gúta településtörténete

jelöli. A mostani város helyén is létezett egy település, Kisgúta néven. Van még egy Ógúta helynév is a gútai határ szomszédságában; ma ez a naszvadi kataszterbe tarto­zik, ennek eredetéről azonban semmi biztosat nem tudunk, a szájhagyomány szerint ez volt Gúta legrégibb helye. A török uralom alatt Gúta két fontos végvár, Komárom és Érsekújvár közelében fe­küdt, többször került török fennhatóság alá. 1570-ben a török adóösszeírók Nagygútán név szerint 101 felnőtt férfit és 40 házat, míg Kisgútán 19 férfit és 17 házat írtak össze.­ 1663-ban a törökök elfoglalják Érsekújvárt és a portyázó törökök felégetik Nagy­gútát, ezután költözik át a város végleg mai helyére. Ezt ábrázolja Priami-Merian 1664-ben keletkezett rézkarca.­ A rajzon látható a Vág és Duna összefolyásánál egy erődít­mény, amelyet a helybéliek csak Békavárnak neveznek. Keletkezéséről keveset tu­dunk, valószínűleg a török ellen épült földvár volt. Bél Mátyás kéziratban maradt leírásában is már csak az erőd maradványairól beszél az 1730-as években.­ Ma már csak néhány földhányás jelzi egykori létét. A XIX. században nagy árvizek idején temetőül használták ezeket a halmokat a gútaiak. A vár egykori alaprajza szolgál alapmotívumként a város 1994-ben felavatott új címerében. A török kiűzése és a kuruc felkelések leverése után Gúta mezővárosi kiváltságait VI. Károly király megerősíti és újabbakkal bővíti. Jelentős fejlődésnek indul ebben az időben, és az 1780-as években már 3500 lakosa volt.10 A késői feudalizmus időszakában Gúta mezővárosi jogállással bírt és az esztergomi érsekség birtoka volt. A mezőváros olyan település, amely jogilag a szabad királyi város és a jobbágyfalu között állt. A magyarországi mezővárosok kiváltságaikat a nagyrészt a XV. században kapták. A földesúri alávetettség következtében a mezővá­rosok lakói tulajdonképpen jobbágyok voltak, de városi jellegű kiváltságaik révén jogállásuk és életlehetőségeik tekintetében különböztek a jobbágyfalvak népétől. Leginkább parasztpolgároknak nevezhetők. Sok mezővárosnak, így Gútának is fontos kiváltsága volt; mint azt az egyik előbb idézett oklevél is bizonyítja, hogy lakói a földesúri szolgáltatásokat közösen, pénzben fizethették. Nem kellett híd- és vámpénzt fizetniük sehol az országban, és fölöttük minden vétség esetén a város bírái ítélkeztek. E"kiváltságok révén alakult ki a város lakóiban egy sajátos gútai „mi" tudat. Magukat mindenkitől különbözőnek tartották, viseletük, gazdálkodásuk, közigazgatásuk elüt a környék falvaitól. Az idősebb emberek még századunk közepén is a nemzet szó alatt a „gútai nemzetet" értették. Az mezővárosi önkom­ányzat és vezetőinek megválasztásában a földesúr szerepe jelentős volt, például ő, illetve a tiszttartója választotta ki és terjesztette be a három jelöltet a bírói posztra. A mezővárosi önkormányzatnak a város életében igen nagy volt a szerepe. A földesúri hatalomból következő funkciók egy jelentős részét, gazdasági, közigazgatási és bíráskodási téren az érsekség a városi bíró és az elöljáróság útján gyakorolta. Az önkormányzat hatáskörét három csoportra oszthatjuk: igazgatási, igazságszolgál­tatási és gazdasági, valamint a közösség képviselete. A bíráskodás ebben az időben még nem vált el a közigazgatástól. Minden olyan ügy, mely nem az egyes ember magánügye volt, valamilyen formában kihatott a közösségre - legyen az akár a ma­gánélet szférája is - ennek az intézménynek a hatáskörébe tartozott. Az erkölcsi kihá­gástól a gazdasági élet megszervezésén keresztül a külső kapcsolatok fenntartásáig és 7 Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. 138., 161. 8 Magyar Néprajzi Lexikon. 3.612. 9 Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica c. kéziratos munkája az esztergomi Prímás Levéltárban 10 Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). 72-73- 46

Next