Honismeret, 1996 (24. évfolyam)
TERMÉS - Poór Ferenc: Negyvennyolcas honvédköltő a zánkai sírkertben
haza, a dicsőség, a forradalom eszmevilága felé fordul költészetében, ekkor születnek olyan remekei, mint A dicsőségről. Adjatok egy jó szót!, Hallgass el! Ezek a versek magukra vonták Petőfi figyelmét is, különösen a dicsőségről írt költeményéről nyilatkozta, hogy „ettől a gyermektől sokat vár". Voltak olyanok is, akik az ismeretlen Bozzay név alatt magát Petőfit sejtették. Az Életképekben jelentek meg 1848-ban a Kelet könyvei című költői elmélkedései is, amelyeket a szabadságharc eszméinek hatása alatt írt. Nemcsak költészetével, hanem tetteivel is szolgálni kívánta a szabadság ügyét. 1848 nyarán, 19 évesen a honvédek sorába lépett, bár gyenge fizikuma nehezen viselte a katonasággal járó megpróbáltatásokat. Végigszenvedte a szabadságharcot, annak bukását. Osztrák fogságba esett és büntetésül besorozták a császári hadseregbe. A josephstadti, theresienstadti kaszárnyák sivár és kemény világa teljesen elgyötörte a fiatal, érzékeny költő testét és lelkét. Emésztette a honvágy, annál is inkább, mivel szíve választotta életcélját már teljesen elzártnak látta maga előtt. Olvasgatással, írogatással igyekezett feledni helyzetének örömtelen, sivár napjait. Néhány, sikeresen hazajuttatott versét barátai helyezték el különböző lapokban. Gyötörte elhatalmasodó tüdőbaja is, amit még az itthoni hadjáratok alatt kapott. Eleinte még reménykedett a kiszabadulásban, de minden reménye meghiúsult, amikor édesapja sem tudta kiváltani. Az 1848-52-es időszakban, kényszerű katonaéveinek számor világában születtek csüggedt hangvételű, hazaszeretettől, honvágytól átitatott, reménytől pislákoló költeményei. (Kisírtam könnyeim, Eltűnt boldogság). Petőfi szellemét kívánja vissza és betegen is kész harcolni hazája elveszett szabadságáért (Petőfihez). 1852-re annyira eluralkodott rajta betegsége, hogy májusban mint gyógyíthatatlant, elbocsájtották a hadseregtől. Testvérbátyja zánkai birtokára utazott pihenni s gyógyulni, de baja egyre súlyosbodott. Az orvosok már semmi reményt nem nyújtottak életben maradásához. Bátran viselte sorsát, csak június 23-án panaszkodott rosszullétről. Másnap végképp megszűntek szenvedései. 1852. június 26-án temették el Zánkán, az evangélikus egyház szertartása szerint. Temetésén Király József kővágóörsi és Erdős Márton szentantalfai lelkészek szolgáltak. A költő síremléke csaknem egy évszázad elteltével - leszármazottak és odafigyelő, hazafias érzelmű közönség hiányában - feledésbe merült. Az időjárás kikezdte a puha homokkőbe vésett feliratokat, lekoptatta a nevet és az évszámokat. Olvashatatlanná vált a síremlék hátoldalán megörökített (azonosításra váró) versidézet is. Az 1930-as években Szalai Imre irodalmár, akinek családja az egykori Bozzay udvarházban élt, kutatta fel a sírt. A világháború majd az azt követő zűrzavaros, kommunista időszak alatt nem volt lehetőség Bozzay Pál emlékének hazafias ápolására, így a síremlék is lassan újra feledésbe merült. Csak 1977-ben - hála Benke László nyugalmazott révfülöpi iskolaigazgatónak, a környék lelkes helytörténeti kutatójának, sikerült újra felfedezni a köztudatban már-már feledésbe merült síremléket. Igazi támogatás nélkül azonban ez a kezdeményezés sem tartott sokáig. Csupán a rendszerváltás után nyílt igazi alkalom arra, hogy a 48-as honvédről Nemzeti Ünnepünkön rendszeresen megemlékezzünk, síremlékét megkoszorúzzuk. E jeles hazafi, kiváló költő emlékének ápolására a Zánkán 1994 tavaszán megalakult civil szervezet, a Közéleti Klub keretei között ma már megkülönböztetett figyelmet fordítunk. Az 1994-es év végén összeállított és a helyi általános iskolának valamint könyvtárnak adományozott Bozzay verseskötetek hiánypótló és fontos szerepet játszhatnak az ifjúság hazafias nevelésében, lokálpatriotizmusunk erősítésében. Szorgalmazzuk az utoljára 1886-ban megjelent versek méltóan szép kivitelű, gyűjteményes nyomdai kiadását is, amelyben a Megyei Könyvtár támogatását máris élvezzük. Tervezzük, hogy rossz állapotban lévő síremlékét felújítjuk, a környékét méltón rendezzük. Azt is szeretnénk elérni, hogy az újonnan épült és 1994 szeptemberében felavatott 78