Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

KRÓNIKA - Selmeczi Kovács Attila: Egy új szakfolyóirat köszöntése

re üdvözölte a tanácskozást, majd a következő előadások hangzottak el: Balassa Iván: Gondolatok a Bodrogköz néprajzáról; Nagy Géza: A bodrogközi mondák és a valóság; Balassa M. Iván: A Bodrogköz népi építészetének néhány jellemzője; Bogoly János: A Bodrogköz etnobotanikájából; Siska József: A bodrogközi ruszinok. Az előadások utáni vitában kirajzolódtak a feladatok. E szerint el kell készíteni a Bodrogköz bibliográfiá­ját, melyet az általános kutatók, a helytörténészek, pedagógusok és érdeklődők egya­ránt használhatnak. Meg kell indítani a Bodrogköz néprajzi és nyelvjárási atlaszátlak munkálatait. Elsőnek a kérdőívet kívánják megfogalmazni, majd a kutatópontokat kijelölni és a gyűjtés munkáját megszervezni. Balassa M. Iván jelentette, hogy megin­dult a Bodrogköz déli felében a népi műemlékek mérnöki pontosságú felmérése, amit a következő évben ki lehet terjeszteni az északi részre is. A javaslatok között több könyv terve mellett az is felmerült, hogy esetleg egy folyóiratot is ki lehetne adni, mely évente 2-4 alkalommal jelennék meg és a terület történeti-néprajzi-természettu­dományi témakörei mellett gazdasági kérdéseket is tárgyalna. Ezzel elő lehetne segí­teni a határ két oldalán lévő terület gazdasági együttműködését. Létrejött tehát egy olyan egyesület, mely két szomszédos ország barátságát kívánja szolgálni a jobb megismerés és a gyakoribb kapcsolat segítésével. Őszintén remélem, hogy ez a példa követőkre talál, és a közeljövőben létrejön egy Beregi Egyesület Beregszász-Vásárosnamény központtal, vagy egy Szatmári Egyesület, melynek köz­pontjául Szatmárnémetit-Mátészalkát lehet ajánlani. A példákat tovább lehetne sorolni, de majd a gyakorlat mutatja meg, hogy a kezdeményezés mennyire életrevaló. Balassa Iván Egy új szakfolyóirat köszöntése A millecentenárium előestéjén, 1995 őszétől indult meg egy mindeddig nélkülözött szakmai folyóirat Magyar Múzeumok címmel. Csaknem minden szomszédos ország évtizedek óta rendelkezik tetszetős kiállítású, rendszeresen megjelenő muzeológiai orgánummal, nem is beszélve Európa művelt nemzeteiről. A teljesség kedvéért ugyan meg kell jegyezni, hogy 1963-1987 között a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztá­lya igyekezett gondoskodni az általa kiadott Múzeumi Közlemények révén a hazai múzeumok módszertani, szakmai tájékoztatásáról, azonban a kiadvány utolsó évti­zedét meglehetős késedelem és egyenetlenség jellemezte. Az elmúlt évtizedben pedig egyedül a múzeumi módszertani központ egyszerű kivitelű havilapja, a Múzeumi Hírlevél töltötte be a muzeológia művelőinek informálását. Szinte népmesei fordulatnak tűnik, hogy most, a legnehezebb időszakban, a kultúra visszaszomlásának idején egy társadalmi szervezet, az elsősorban muzeológusokat tömörítő Pulszky Társaság európai színvonalú, szép kiállítású negyedéves periodikával lepte meg a muzeológia művelőit és e terület iránt érdeklődő nagyközönséget. A 64 oldalas, változatos tartalmú, igényes kivitelű mutatványszám megvalósítása egyértel­műen Eri István főszerkesztő érdeme, aki a legjobb külföldi kiadványok ismeretében kidolgozta a magyar muzeológiai folyóirat profilját, magára vállalva annak arculatter­vezését, technikai megtervezését, tördelésének irányítását is. A kiadvány időszerűen a Honfoglalás 1100. évfordulójának kérdéskörével indítja mondandóját, beszámol a nemrég megnyílt miskolci millecentenáris kiállításról, majd változatos anyagot nyújt a kulturális örökség védelme, múzeumi jogszabályok és múzeumi marketing témakör­ben; olvashatunk kiállításokról, vidéki, budapesti és szomszéd országbeli múzeumok tevékenységéről, az ICOM közgyűléséről, múzeumi kiadványokról. Noha az eredeti szándék szerint a Magyar Múzeumok folyóirat a Magyar Múzeumok Szövetsége és a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület közös folyóirata, bí-

Next