Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

1100 ESZTENDŐ - Pozsgay Imre: A nemzettudat napjaink politikájában

fölzárkózás Mátyásig abszolút sikeres volt . Azután visszavetett bennünket a török. Ne haragudjanak nagyon a Habsburgokra, visszatagoltak bennünket nyugathoz. De nekünk ők voltak az ősellenség, az osztrák, a habsburg. Nekünk nem volt teljesen igazunk, félreértés ne essék! A szomszédainknak mi vagyunk az ellenség, az ellenség modellje; megkaptuk tőlük azt, amit mi ráakasztottunk az osztrák sógorokra. Azért föl­hívom a figyelmüket valamire: hadd lássuk idegen tükörben magunkat. Hogy létezik az, hogy a szlovákok a testvéri csehekre szintén neheztelnek? Akkor ezek szerint mégse bennünk lehet a hiba. Hogy létezik az, hogy mi az ősellenségünkkel, az osztrá­kokkal puszipajtások vagyunk? Hogy létezik az, hogy az erdélyi szászokat beengedtük hétszáz évvel ezelőtt, megmaradtak hétszáz éven át szászoknak? A románok hetven év alatt túladtak rajaik, 150 márkáért fejenként. Akkor - kérdezem én -, melyik nép teljesíti jobban a történelmi küldetését, hivatását? Bennünk egy baj van: minden rosszat elhiszünk magunkról, nem látjuk a jövőt, pe­dig az alagútból mindig ki lehet jutni. Lehet, hogy egy kicsit később, mint szeretnénk. A második világháborút itt éltem át, igen rosszul éltünk. Azt se tudtuk, megmarad-e az ország? Megmaradtunk. Miért kellene elhinni, hogy vége Magyarországnak? Miért kellene elhinni, hogy alábbvalók vagyunk? Zrínyi megmondta: „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók". Én ezt hozzátenném még: az a nép, amely 2500 éve folyamatos, önmagát külön népnek tartja, amely 1100 évet itt élt, ahol minden szomszéd más nyelvet beszél, minden nép más vallást követ; és mi 1100 év óta megmaradtunk, akkor 1100 éven keresztül még meg fogunk maradni a jövőben is! Katona Imre A nemzettudat napjaink politikájában! A patriotizmus hiánya súlyos betegség, de gyógyítható. Veszedelme ennek a betegségnek abban van, hogy aki belé­esik, nem veszi észre. Magyarán szólva: aki elveszti a patriotizmussal a kapcsola­tát s az élményét, s e tekintetben már nem tud személyeset mondani, az éppen szemé­lyiségében hal meg, de nem tud róla. Mi köze ennek a politikához? Az, hogy ma az értékválságos világban vita zajlik arról, érték-e magyarnak lenni. A vita azért keletkezett ez ügyben, mert vannak, akik úgy vélik, a XX. század végének embere nem tudja feldolgozni azokat a tradicionális fogalmakat, gondolatokat, amelyek a hazafisághoz, a nemzeti mi­benlétéhez kapcsolódnak. S mivel ezt nem tudja megtenni, ezért az integrációkat, a régiókat keresi, s va­lami közvetlen kapcsolatot a világ egyetemes összefüggéseivel. S ebben van a 1 A XXIV. Honismereti Akadémián Csongrádon 1996. június 25-én elhangzott előadás szerkesztett szövege. (Szerk.) 7

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék