Honismeret, 1996 (24. évfolyam)

HAGYOMÁNY - Harmath Lajosné: Karácsonyi népszokások Gútán

felmerült ez a kérdés, de elsősorban a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után vált komoly problémává, ugyanis bevezették a nyolc osztályos iskolakötelezettséget. A község vezetősége többször tett kísérletet arra, hogy a tanyai építkezéseket keretek közé szorítsa, illetve a már meglévő tanyai központokban (Seregakol, Őrtény) engedé­lyezte csupán az építkezést, azonban ezek nem sok eredménnyel jártak. Az iskolák felépítése és fenntartása nagy anyagi terhet jelentett a községnek, de az iskolaügy terén állt be a legnagyobb fejlődés a községben a két háború között, bár ez a község jelentős eladósodásához vezetett. Az 1918 előtti 16 osztály helyett 1934-ben már összesen 45 osztályban folyt az oktatás Gútán. A bécsi döntés után Gúta Magyarországhoz került. Erre az időszakra a háborús ké­szülődés, majd a háborús események nyomták rá a bélyegüket. A község tovább küszködött a két háború között felhalmozott adósággal, jelentős beruházásra nem került sor a községben. Gúta ebben az időszakban rendelkezett a legtöbb lakossal számuk meghaladta a 12 ezret. Gútát súlyosan érintették a második világháború utáni kitelepítések és a csehszlo­vák-magyar lakosságcsere. 1947 januárjában és februárjában mintegy 1800 személyt deportáltak Csehországba akik azonban csaknem mind hazatértek 1-2 év után. Ezt követően 1947 folyamán mintegy 2 ezer személyt, tehetősebb családokat, telepítettek át Magyarországra, elsősorban Békéscsaba környékére. A legtöbben Pitvaroson élnek, ahol katolikus templomot építettek a Gútáról áttelepítettek az ötvenes években.21 Helyükre Gútára magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Mezőberényből és Medgyesegyházáról. Ezek az események ugyan módosították Gúta lakosságának nemzetiségi összetételét, gyökeresen azonban nem tudták megváltoztatni. Az 1991 tavaszán végzett népszámlálás szerint a város lakosságának mintegy 83 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek.22 Angyal Béla Karácsonyi népszokások Gútán Egy héttel karácsony előtt a fiúk összebeszéltek, betanulták a verseket, énekeket és betlehemezni jártak. Házról-házra mentek karácsonyt köszönteni. A közös keresetet elosztották. Karácsony böjtjén (december 24) reggel korán jártak a pásztorok házról-házra egy csomó vesszővel, köszöntőt mondtak. Jó termést, búzát, jó bort, egészséget kívántak. Minden gazdához elmentek. Mivel egy napon nem tudtak mindenkit köszönteni Újév napján folytatták és Vízkereszt napja volt az utolsó köszöntő nap. A gazda adott va­lamit a tarisznyájukba, aztán húzott, vagy húzatott egyet a vesszőből, s ahány ágat sikerült kivenni, a néphit szerint annyi szaporulat lesz abban az évben az állatállomá­nyában. Ezt a vesszőt feltették a gerendára, később a tükör mellé és aprószentek napján megverték vele a gyerekeket, hogy egészségesek legyenek! Ha rosszalkodtak akkor is kikaptak vele. Ádám­ Éva napjától kezdve nem volt szabad kivinni a szemetet, egy sarokba kellett söpörni és karácsony másnapján az állatoknak szórták. Ugyanígy a morzsákat is. Ez volt a karácsonyi potyadík. Nem volt szabad karácsonykor ruhának kiterítve lenni mert akkor haragszik a Jézuska. Úgy is mondták, hogy karácsonykor azért nem szabad a ruhákat vizesen kiterítve hagyni a padláson, mert akkor az állatoknak a vizes bőre fog lógni ugyanott. 21 Oláh Kálmán: Kis-Dunától a Viharsarokig 22 Gyu­rgyík László: Magyar mérleg

Next