Honismeret, 1997 (25. évfolyam)

1997 / 2. szám - TERMÉS - Kétszáz éves a bölcskei katolikus templom (Pongrácz Gábor-Süveges Zoltán)

A falvak életében jelentős szerepet töltöttek be a különböző malmok. A havasokban - Gyur­kóczán, Kalotán, Retyk­elen, Székelyjón - „számos" fűrészmalom működött, amelyek a szál­fát darabolták gerendát, zsindelyt, deszkát vágva belőle. A ványolómalmokat gyapjúszövet tömörítésre használták, a posztó nyers­anyagát áztatás után a vízhajtású kalapácsok ványol­ták (verték) posztóvá. A posztó ványolásával a hegyvidéki román lakosság foglalkozott. A farnasiak szerint „a Havason nagy divatja van a czondra posztó művelésnek, amelyet az asszonyok űznek". A méregjóiak, kalotaiak, hév és hidegszamosiak büszkén vallották: „jó ványolómalmaink vannak, amelyben az öltözetre való gyapjúszövetet megványolhatjuk". Az 1820-as összeírás 9 kalotaszegi faluban összesen 26 lisztelőmalmot említett. A malmok többsége a földesurak tulajdonában volt, de falvak, egyházközségek, jobbágyparasztok is működtettek malmokat. Ezek többnyire folyócskák vagy patakok - a Sebes-Körös, Kalota, Kapus - mellett fekvő vízimalmok voltak, az ún. „pokolidőmalom", mely csak felhőszaka­dáskor forgott, ritka volt. A malomkövek száma szerint a legnagyobb malmok Bánffyhunya­don (1 db. 3 kövű, 3 db 2 kövű) és Kalotaszentkirályon (2 db 2 kövű, 3 db 1 kövű) működtek. A jobbágymalmok után általában 2-10 Rhénes forint taxát fizettek. Sebestyén Kálmán Kétszáz éves a bölcskei katolikus templom Jeles napra ébredtek Bölcske község lakói 1996. Szentháromság vasárnapján. A katolikus templom felszentelésének kétszázadik évfordulóját köszöntötték dr. Mayer Mihály pécsi püspök által celebrált jubileumi szentmisével. A szertartás megkezdése előtt Bölcske polgár­mestere a főtisztelendő urat a falu kétkötetes monográfiájával ajándékozta meg, melynek tanulmányaiból összeállításunkat válogattuk. Bölcske nevének írásos említése - Havassy Péter kutatási alapján - III. András által 1291. október 7-én kiadott oklevélben fordul először elő. A királyi irat nem tartalmaz a falura vonatkozó adatokat, csupán az oklevélkibocsátás helyeként értékelhető. Településünk egy­házi élete valószínűleg már az Árpád-korban is jelentős volt. Ezt bizonyítja annak a XII—XIII. század fordulóján épült rotundának a romjai, amit a község határában találtak meg. Dóczy Józsefnek a múlt század elején élt tudós plébánosunknak a középkori templomunkról szóló leírása is erre utal, amiben azt tatárjárás utáninak és gót stílusúnak említette. A templom kinézetére Dóczy megállapításán túl csak egy XVII. századi rajzból lehet következtetni, amit elemezve jeles régészünk, Gaál Attila a következő eredményre jutott: „Bölcske romos templo­mánál csupán annyi bizonyos, hogy egyhajós, egytornyú, kerek szentélyzáródású, keletelt temploma volt". Eddigi tudásunk szerint Bölcske első ismert plébánosát - egy Péter nevű papot - az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék említi először. Ő 48 báni dénárt fizetett pápai tizedként, amely összeg a tolnai főesperesség területén a jelentősebbek közé sorolja a bölcskei egyházat. Ez az irat a középkori templom létezéséről sajnos nem tudósít, de azt mégis sejteni engedi. Az 1300-as évektől kezdve településünk egyházi életére vonatkozó források már nélkü­lözhetetlenek Bölcske történetének rekonstruálásához. A falu egykori birtokosa, Rátót nem­beli Paksi Imre 1433-ban részt vett Rómában Luxemburgi Zsigmond koronázási ünnepségén, ahol a pápa az újdonsült császár kíséretéhez tartozó főuraknak engedményeket tett. Paksi Imre három egyház részére kért kedvezményt, köztük a bölcskei Szűz Mária tiszteletére szentelt templomra is. A bölcskei templom a későbbiekben a Paksi família, vagy egyik ága temetkezőhelye lehetett, mivel itt helyezték örök nyugalomra a csecsemőkorú Paksi Kristófot (1508), majd Paksi Lajos is ide kérte temetését végrendeletében (1625). A XVI. század végére mezővárosi ranggal bíró településünk lakói már reformátusok vol­tak, így a templomot ők használták. A XVIII. századi szemtanúk még beszámoltak a falu freskókkal és szobrokkal díszített középkori templomáról, mely egykori gazdagságának né­hány jelét még a reformáció után is őrizte. E templomot 1844-ben a református gyülekezet 70

Next