Honismeret, 1997 (25. évfolyam)
1997 / 2. szám - SORSKÉRDÉSEK - Gúta 1945-1949 (Angyal Béla)
Az összejövetelek végén a társaság magva összeül egy kis számvetésre és az eddig végzett munka értékelésére. S a jövőbe tekintve felvetődik bennünk az a kérdés, melyen százötven évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály is töprengett: „Mi dolgunk e világon?" Jobb választ mi sem tudunk adni a kérdésre, mint ő: „Küzdeni / Erőnk szerint a legnemebbekért." Előttünk is „egy nemzetnek sorsa áll". Közös hazánk - a „haza a magasban" Illyés Gyula-i gondolata összefűz bennünket a világ valamennyi magyarjával, akik meg akarják őrizni nemzeti identitásukat, hisz a magyarságot összetartó erő nincs országhatárokhoz kötve. Szükségünk van arra a szellemi erőre is, mely legjobb magyar íróink, művészeink alkotásából sugárzik felénk, éljenek bárhol a nagyvilágon. A mindent üzletté változtató - szinte Dickens korának vadkapitalista szellemét idéző, nyerészkedő, a gyengébbet kíméletlenül eltipró szemlélettel szembe kell állítanunk „védőpajzsként mindazt, amit a tudatunkat tisztító viharként bejáró művészet, irodalom, zene jelent számunkra". Munkaértékeléseinken természetesen szó esik az ifjúságról is. Néhányan közülük hozzánk hasonlóan gondolkodnak: az ő feladatuk a magyar szellem továbbőrzése. „Legyen minden magyar utód különb ember, mint apja volt!"10 - kívánnánk nekik Vörösmarty szavaival - s itt ismét nemcsak az Ausztriában élő magyar fiatalokról beszélek, hanem mindazokról, akik az 1100 éve fennálló „édes haza" magyarságához tartozónak vallják magukat. Tőlük függ az elkövetkezendő száz és ezer év. Nem lesz könnyű dolguk. Munkájukat segítse az Isten. Búcsúzóul köszönve, hogy meghallgattak, egy Zrínyi idézetet szeretnék mindnyájunk figyelmébe ajánlani A török áfium ellen való orvosságból: „Teliek az históriák az mi magyar nemzetünk dicsőségével, teli a világ azoknak emlékezetivel, s Európának egyetlen szeglete sincs, ki az mi eleinkről dicsérettel ne szólana. Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak, egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak!" Radics Éva 8 Vörösmarty: Gondolatok a könyvtárban Sziszlóffy Aladár 1995. novemberi alsóörsi előadásából 10 Vörösmarty: Fóti dal Gúta 1945-1949 14 szláv nemzetállam építése Csehszlovákiában A második világháború utáni Csehszlovákiának, mint a csehek és szlovákok nemzetállama, megteremtésének a gondolata a londoni Beneš vezette emigrációban született meg 1942-1943-ban. Az újjászülető Csehszlovákiából minden idegen elem, elsősorban a német és a magyar kisebbség, kitelepítésére, elnemzettelenítésére részletes tervek születtek már a háború befejezése előtt. A londoni emigrációnak a németek kitelepítéséhez sikerült megszerezni a nagyhatalmak, elsősorban a Szovjetunió támogatását. 1943 decemberében a moszkvai tárgyalások során a Gottwald vezette kommunista emigráció is elfogadta a nemzetállam megteremtésének gondolatát. A nacionalizmus valamennyi csehszlovák politikai irányzatnál a nemzeti forradalom ideológiájának és új állami eszméjének részévé vált. A megújuló Csehszlovákia minden politikai vezetője számára, pártállásra való tekintet nélkül, évekig az egyik legfontosabb cél, a szláv nemzetállam megteremtése volt.1 A Csehszlovák emigráció tevékenységével az 1942-1944-es években és a kitelepítésre vonatkozó elképzelések kérdésével részletesen foglalkozik Karel Kaplan: Csehszlovákia igazi arca 1945-1948. Pozsony, 1993. 14-23. Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Budapest, 1988. 103-107. Janics Kálmán: A hontalanság évei. Budapest, 1989. 55-102. Ján Bobák: Madarská otázka v Cesko-Slovensku (1944-1948). Martin, 1996. 11-27. 23