Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 4. szám - TERMÉS - Az oltalomra szorult Zilahy Lajos (Karacs Zsigmond)

BIHARVARME­GYE BIZOTTSAG« TEKINTETES TAGJAIHOZ!­ ­ In valamikor bizottsági tag«águnkbani eljárásunkat az emberbaráti »­.ezetet vezette,­­ a legközelebbi közgyűlésünkön erre van szü­kség. A­­Száraz»-féle alapítványra pályázott llíll. Zilah­y Lajos fia Zilah­y Lajos Zsillarvár­megye egykori Deák Perenc­én­ek Ill. Zilahy Lajosunk unokája. Aki e napokban vesztvén el édes­apját mint vagyontalan árva áll a­z ételben minden rokon és gyámot nélkü­l. A pályázó most a Vl­ik gylumnaslunil osztályt végzi, ki eddigi iskoláinak mindenikében kivétel nélkül trimdenkís szín­jeles volt. Most e gyermek, hogy tanulmán­yait végezhesse, ember­bar­áti szeretetre van szüksége, m­ert különben tanulmányait abbani kell hagynia az anyagi tehetség hiányából, holott tin ez, meg tenne a nd­prcutéltyekre jogosuló Ifjú Intán egyszer megyénk büszkesége lehetne. Ugyanezért adjuk meg az Utat a szegény minden gyámlol nélkü­l álló árvának azzal, hogy a »Szávaz'-féle alapítvány elnyeréséhez juttassuk. A Jóságos Isten megfogja jutalmazni a 1élsilvű­ emberbarátokat ha­ az elhagyatott árvára segíteni fógnak. Kérve kérünk m­in­den bizottsági tagot, Hogy a vagyontalan árva érdekében tett kérel­münket meghallgatni kegyeskedjék, mert őszintén kijelentjük mi kik a szigorú helyzetét legjob­ban Ismerjük, hogy a pályázók készü­l senki Iln­éi ki a Segélyre ugy rá volna szorulva, mint Zilah­y Lajos, sem a ki tannulmányaibak­ kitűnőbb volna, mint Zilah­y Lajos. Nagy-Szalonta 1900. deczem­ber 18-án. Sz.Iksz.ny Lajos, MArton István, Dr. Balogh­ Elek, Csintody Jeliő, Cseglédfy Imre, l­évy József, Szatm­áry S­todor Csorvássy István­, több szalontai bizottsági tag nevében­ váltak, akár az elüldözésig ki voltak téve a falusi elöljárók kénye-kedvének. Az adózó falvak bí­rái, az azonos életkörülményekkel közöttük élő, de a közterhek viseléséből kimaradó kisneme­seket gyakran igyekeztek adózásra szorítani. Ha ez sikerült, később a vármegye mindenféle ürüggyel gátolhatta az utódok jogainak érvényesítését. A kevésbé kitartók, vagy a túl kemény ellenállásba ütközők, mint például Arany János családja is, így került a XIX. században az adó­zók közé. Zilahi János 1764-től szolgált református lelkészként Bárándon. A templomot Mária Terézia engedelméből kétszer bővítették az ő prédikátorsága alatt. Ottani szolgálatának végén az elöl­járóság önkényesen megváltoztatta díjlevelét, melyhez az Egyházkerület nem járult hozzá. Mi­kor a bárándi bírák ezt megtudták „Bárányból Oroszlánokká lettek, nem engedelmeskedtek." Az egyházi szolgálat részleges felfüggesztése után, végül a lelkész 1798-ban távozni kénysze­rült. A bárándiak nem akartak továbbra is a régi díjlevél szerint fizetni, ezért a papmalasztás­kor ellene szavaztak. 98

Next