Honismeret, 2000 (28. évfolyam)
2000 / 1. szám - Orbán Viktor: "Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket"
Orbán Viktor: „Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket"* Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Püspök Úr, Nemeskürty Tanár Úr, Gyimóti Úr a Magyar Parlament alelnöke, és Lázár Mózes Úr, a Megyei Közgyűlés elnöke. Megköszönöm Önöknek, hogy meghívtak bennünket. Külön öröm számomra, hogy az első millenniumi zászlót Bajót polgárainak adhatom át. Amikor a Kormánybiztos Úr bekopogtatott hozzám és javasolta, hogy az első település, amely megkapja a millenniumi zászlót Bajót község legyen, kicsit meglepődtem. Az ember a híres íjászokon kívül keveset tud erről a faluról. Kérdeztem is a Tanár Urat, hogy miféle népek laknak ott? Azt mondta, nyugodtan mehetünk, rendes, dolgos emberek laknak arrafelé. És miután a Tanár Úr még néhány, az Árpád-kori feljegyzésekből származó idézettel is felfegyverzett, úgy éreztem, talán nem is vihetjük jobb helyre az ezeréves államiságunkat szimbolizáló zászlók közül az elsőt, mint ide, Bajót községébe, és talán helyénvaló, hogy éppen ide, a katolikus templomba kerül. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Jóisten kegyelméből nekünk adatott meg, hogy a második és a harmadik évezred keresztútján állhatunk. Az embernek ilyenkor két dolga van. Először, hogy maga mögé nézzen, megértse hogyan jutottunk idáig, majd pedig hogy előretekintsen. A múlt önmagában is izgalmas és érdemes arra, hogy vizsgáljuk, de nekünk, magyaroknak a múlt ezért ennél többet jelent. A múlt erőt ad! Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket! Ezért érdemes nekünk magyaroknak a hátunk mögé nézni, hogy láthassuk milyen erősek vagyunk valójában. A jövőt pedig azért érdemes fürkésznünk tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt bajóti Polgárok, hogy a múlt néhány tanulságát megfogalmazhassuk. A mögöttünk hagyott ezer év történelméből kiviláglik, hogy kétféle korszak váltogatta egymást. Voltak olyan korszakok hazánk történetében, amikor a megmaradás és a túlélés lehetett a legnagyobb cél, amit magunk elé kitűzhetünk. A sorsunk úgy alakult, hogy az akkori magyaroknak ennyi adatott meg. És voltak olyan korszakok, amikor gyarapodtunk és sokasodtunk, amikor béke honolt országunkban, amikor építkezhettünk. A legfontosabb útravaló, amit ebből magunkkal vihetünk az, és ez egyben a felelősségünk is, hogy mindig föl tudjuk ismerni, melyik korszak következik. Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, hogy úgy készülünk a csak a túlélést lehetővé tevő jövőre, mintha nagy lehetőségek állnának előttünk. Hasonlóan hiba lenne, ha a nagy lehetőségeket tartogató jövőre úgy készülnénk, mintha csak a túlélés lenne a legmagasabb cél, amit magunk elé kitűzhetünk. Természetesen ma egyikünk sem tudhatja pontosan a jövendőt, ez másvalakinek a privilégiuma. Annyit azonban mindenképpen tudhatunk, jó esélyünk van arra, hogy a következő - reményeink szerint azonban jó néhány - emberöltőt békességben és nyugalomban élhetjük. A csillagok állása - úgy tűnik - lehetővé teszi számunkra, hogy Magyarországra most nyugodt, békés, sokasodó, gyarapodó és építkező korszak köszöntsön. Ehhez azonban az is szükséges, hogy higgyünk ebben. Itt van mögöttem, tisztelt bajóti Polgárok, ez a millenniumi zászló. Önök is tudják, hogy a magyar zászló piros, fehér, zöld. Nyilván azt is tudják - még a fiatalok is - hogy eredetileg, Árpád óta a magyar zászló színe piros és fehér volt, a zöld később járult hozzá. Sosem kérdeztem a Kormánybiztos Urat, akinek az ízlését is tükrözi ez a zászló, hogy miért fehér a * Elhangzott 2000. január 1-jén, Bajóton, az első millenniumi zászló átadásakor (Szerk.)