Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 1. szám - Orbán Viktor: "Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket"

Orbán Viktor: „Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket"* Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Püspök Úr, Nemeskürty Tanár Úr, Gyimóti Úr a Magyar Parlament alelnöke, és Lázár Mózes Úr, a Megyei Közgyűlés elnöke. Megköszönöm Önöknek, hogy meghívtak bennünket. Külön öröm számomra, hogy az első millenniumi zászlót Bajót polgárainak adhatom át. Amikor a Kormánybiztos Úr bekopogtatott hozzám és javasolta, hogy az első település, amely megkapja a millenniumi zászlót Bajót község legyen, kicsit meglepődtem. Az ember a híres íjászokon kívül keveset tud erről a faluról. Kérdeztem is a Tanár Urat, hogy miféle népek laknak ott? Azt mondta, nyugodtan mehetünk, rendes, dol­gos emberek laknak arrafelé. És miután a Tanár Úr még néhány, az Árpád-kori feljegyzésekből származó idézettel is felfegyverzett, úgy éreztem, talán nem is vihetjük jobb helyre az ezeréves államiságunkat szimbolizáló zászlók közül az elsőt, mint ide, Bajót községébe, és talán helyén­való, hogy éppen ide, a katolikus templomba kerül. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Jóisten kegyelméből nekünk adatott meg, hogy a második és a harmadik évezred keresztútján állhatunk. Az embernek ilyenkor két dolga van. Először, hogy maga mögé nézzen, megértse hogyan jutottunk idáig, majd pedig hogy előretekintsen. A múlt önmagában is izgalmas és érdemes arra, hogy vizsgáljuk, de nekünk, magyaroknak a múlt ezért ennél többet jelent. A múlt erőt ad! Minden amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket! Ezért érdemes nekünk magyaroknak a hátunk mögé nézni, hogy láthassuk milyen erősek va­gyunk valójában. A jövőt pedig azért érdemes fürkésznünk tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt bajóti Polgá­rok, hogy a múlt néhány tanulságát megfogalmazhassuk. A mögöttünk hagyott ezer év törté­nelméből kiviláglik, hogy kétféle korszak váltogatta egymást. Voltak olyan korszakok hazánk történetében, amikor a megmaradás és a túlélés lehetett a legnagyobb cél, amit magunk elé kitűzhetünk. A sorsunk úgy alakult, hogy az akkori magyaroknak ennyi adatott meg. És vol­tak olyan korszakok, amikor gyarapodtunk és sokasodtunk, amikor béke honolt országunk­ban, amikor építkezhettünk. A legfontosabb útravaló, amit ebből magunkkal vihetünk az, és ez egyben a felelősségünk is, hogy mindig föl tudjuk ismerni, melyik korszak következik. Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, hogy úgy készülünk a csak a túlélést lehetővé tevő jövőre, mintha nagy lehetőségek állnának előttünk. Hasonlóan hiba lenne, ha a nagy lehetősé­geket tartogató jövőre úgy készülnénk, mintha csak a túlélés lenne a legmagasabb cél, amit magunk elé kitűzhetünk. Természetesen ma egyikünk sem tudhatja pontosan a jövendőt, ez másvalakinek a privilégiuma. Annyit azonban mindenképpen tudhatunk, jó esélyünk van arra, hogy a következő - reményeink szerint azonban jó néhány - emberöltőt békességben és nyugalomban élhetjük. A csillagok állása - úgy tűnik - lehetővé teszi számunkra, hogy Ma­gyarországra most nyugodt, békés, sokasodó, gyarapodó és építkező korszak köszöntsön. Ehhez azonban az is szükséges, hogy higgyünk ebben. Itt van mögöttem, tisztelt bajóti Polgárok, ez a millenniumi zászló. Önök is tudják, hogy a magyar zászló piros, fehér, zöld. Nyilván azt is tudják - még a fiatalok is - hogy eredetileg, Árpád óta a magyar zászló színe piros és fehér volt, a zöld később járult hozzá. Sosem kér­deztem a Kormánybiztos Urat, akinek az ízlését is tükrözi ez a zászló, hogy miért fehér a * Elhangzott 2000. január 1-jén, Bajóton, az első millenniumi zászló átadásakor (Szerk.)

Next