Honismeret, 2001 (29. évfolyam)
2001 / 1. szám - ZSENGE TERMÉS - "A magyar hon szépségei" - Jókai Mór Kecskemétről (Székely Gábor)
ezelőtt e városba jöttem vézna testtel, és akkor még a franczia iskolák túlfeszített romantikus irányával eltelve, mondhatom, testbe-lélekbe betegen, inkább keresve a halált, mint az életet: hát akkor, uraim, itt találtam fel azt az új földet, amelyben folyvást járok múzsámmal együtt; itt tanultam megismerni a magyar népéletet, a valódi magyar humort, amelynek, hogy azt a kevés sikert elértem. Köszönöm."'' Jókai írói munkásságának kezdete Kecskeméthez kötődik. A Zsidó fiú című drámáját kecskeméti diák korában írta. A pályamunkával - amelyet Petőfi szép kézírásával adott be az akadémiai pályázatra - jutalmat nyert, és kivívta Bajza József és Vörösmarty Mihály elismerését. A Hétköznapok címmel megjelent első regényét Kecskeméten kezdte írni és számos itteni élményét megörökítette benne. A tengerszemű hölgy című regény anyaga is sok szálon kapcsolódik Kecskeméthez. Megjeleníti például egykori iskolatársát, a daliás Muraközy Jánost, aki 1849-ben gerillacsapat élén harcolt Kecskemét közelében és Cibakháza környékén. A címszereplő hölgy Erzsike - alakjában egykori közös ismerősüket mintázta meg. Ebben a regényben kevés kecskeméti tájleírás található - annál szebb a Bükk, Tardona és környéke bemutatása -, de a Kecskemét környéki pásztorélet elemei is megjelennek a műben (főként Erzsike elbeszélése nyomán). Jókai nem csak ebben a két regényében örökítette meg kecskeméti élményeit. A város, a táj, az itteni népélet más munkáiban is megjelent. Több hősét kecskeméti személyekről mintázta. „Egész Kecskemét a memóriámban van" - mondta 1891-ben Horváth Jánosnak, aki meglátogatta őt Budapesten. Élete végéig szeretettel emlékezett Gyenes Mihályra, szállásadó gazdájára. A Dekameronban, Bíró uram ítélete című novellájában róla mintázta Csonttörő Mihály, a bölcs és emberséges másodbíró alakját. A Legátusvilág főhőse Gyenes Palira emlékeztet. A kollégiumi diákélet és a cantus preases - a kórusvezető nemcsak a Hétköznapokban, hanem a Kiskirályokban és más műveiben is szerepel. Az Eppur si motive Sátory Lőrinc nevű huszárőrnagya a kecskeméti Banó Lajos vonásait viseli. Jeney Kálmán alakjában részben Katona Józsefre ismerhetünk. Kecskeméti alak volt a Mire megvénülünk gonosz Sárvölgyire, a regény Aronffy családját pedig a kecskeméti Sárközyekről mintázta. Az öreg Jókai a szép táblabíró alakok között tartotta számon a kecskeméti Ferenczyeket, Balázsfalvi Kiss Lászlót és Zsigmondot, Sárközy Lőrincet, Csányi Jánost, Soós Jánost. Kecskeméti „modelljei" közé tartozott Buttinger gyógyszerész, a híres vadász is, aki az ürgét „röptében meglőtte" (a madár szájában). Kecskeméten játszódik és itteni személy a főszereplője A háromszínű kandúr című elbeszélésnek. (Pagonyi Están, hóbortos nemesember, egy félreértett újsághirdetés alapján háromszínű macskák kitenyésztésével pályázik Londonban, de ezért - és rossz angol kiejtéséért - kinevetik. Szomszédja, Liba Kis Jánosné libákat szállít Londonba, ő a versenyképes kecskeméti termelő és kereskedő megtestesítője. A béka című novellájában egy valós történetet dolgoz fel: a bugaci pásztorok a fehértói csárdában felnevelték a lótolvaj Gavallér Jóska árváját.3 Kecskeméti élményei alapján több művében megörökítette az alföldi tájat, népéletet, szokásokat, sőt még a népdalokat is. A pünkösdi népmulatság és bikahajsz nemcsak a Hétköznapokban szerepel, hanem például az Egy magyar nábob című regényében is. Jókai kedvelt kirándulóhelye, a Mária-kápolna és környéke „Szabad délutánokon öt-hat pajtás összeállott, hogy kigyalogoljanak Muraközyék messze szöllőjébe (több mint egy óra járás); közvetlenül a város szélétől messzire kiterjedő homoki szöllők feküdtek, melyeken túl szintén nagy kiterjedésű, gyepes legelő következett (a Mária kápolnával), erre kijutva „megtérült" az ifjúság, mint valamely csatárlánc, s kiki a maga botját, amennyire bírta, előre hajította (a botviselés a collegiumi tanulóknak már szabadalmuk volt, mellyel a fiatalabbak még tüntetve is éltek), azután sebes futásnak eredtek, míg botjukat el nem érték. Ez a művelet többször ismétlődött a gyep külső széléig, ahol kezdődtek a messzeszöllők" - Garzó Imre, Jókai egykori iskolatársa így emlékezett vissza egykori kedvenc időtöltésükre.4 1 Kecskemét c. lap XVII. évf. 44. sz. 1888. okt. 28.1-2. old.; Kecskeméti Lapok XXI. évf. 44. sz. 1888. okt. 28.1. old. 2 Orosz László: Jókai és Kecskemét. Forrás: 1996. febr. 55-63. old. 3 Szappanos Jolán: A nagy Pusztán. Kecskemét, 1981. 27-42. old. 4 Garzó Imre: Életem és abból merített gondolatok. 1987.38. old.