Honismeret, 2004 (32. évfolyam)
2004 / 5. szám - KRÓNIKA - Rimaszombatban felavatták Petőfi Sándor szobrát (Puntigán József)
remtett az úristen, hogy megtestesíthesse számunkra a szabadság elvont fogalmát (...) Ki is ő? Természetesen Petőfi Sándor (...) az az ember (...), akinek minden szavát tettek hitelesítik, akinek a szájából hitelesen dörögnek a mindenkori szájhősöknek címzett ostorozó szavak »...Meddig tart ez az őrült hangzavar még? /Meddig bőgtök még a hon nevében? /Kinek a hon mindig ajkamn van, /Nincsen annak, soha soha sincs szivében! /.... Tenni, tenni! Ahelyett, hogy szóval / Az időt így elharácsoljátok« - szólt a forradalmár táblabíró, hiszen 1845. május 29-én Gömör és Kishont vármegye rendjei tiszteletbeli táblabírává választották Petőfi Sándort Rimaszombatban. A mai nap kiválasztása tehát nem a véletlen műve! 1874-ben e napon siratta a nemzet a felravatalozott Izsó Miklóst, minden idők egyik legnagyobb magyar szobrászát. Kivételes a kor is (...) Európa újraegyesítésének a korát éljük (...) az egységes Európa megteremti az nemzeti újjáegyesítés feltételeit is. (...) hiszem és vallom: Lesz magyar feltámadás. (...) A szobor arra a házra tekint, ahol Izsó Miklós elkezdte a munkáját, (...) lehet-e e alkalmasabb személy arra, hogy e két sokat próbált nemzet megtalálja és járja az egymáshoz vezető közös utat. Ennek a szobornak a felállítása a mi reményeink szerint a magyar-szlovák egymásrautaltság és kölcsönösség jelképe is lesz (...) formálódik egy ország, Gömörország, mint az egyesülő Európa afféle szellemi virtuális országa." - mondotta B. Kovács István. A Magyar Köztársaság elnökének, Mádl Ferencnek levelét Szentgyörgyi András, a köztársasági elnöki hivatal központi titkárságának vezetője olvasta fel. Mádl Ferenc szeretettel emlékezett rimaszombati látogatására, ahol Rudolf Schusterrel is találkozott, köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették és segítették a szobor felállítását. Erdélyi Géza, a Szlovákiai Református Egyház püspöke az 1848-as forradalom eseményeire utalva mondta „... Ismét megkérdezhetjük: Mi is történt azon a márciusi napon? (...) a szabadság elindult hódító útjára s mind a mai napig megvalósulóban van ....". Ennek részeként értelmezve, hogy a Petőfi szobor, mint „valóságos szobor láthatatlan, de valóságos hidat alkosson a budapesti Március 15-e tér és a rimaszombati Tompa Mihály tér között". Bugár Béla, az Magyar Koalíció Pártjának elnöke bevezetőjében a rozsnyói Kossuth-szobor avatására emlékezett, kifejezve örömét, hogy „.... tudunk emlékezni, tudjuk ápolni a hagyományainkat, tudunk nemzeti emlékhelyeket teremteni, s azt tudjuk ott is ahol, számbeli kisebbségben élünk. Tudjuk, hogy honnan jöttünk és hová tartunk. A történelem üzenetet hordoz, közvetít a számunkra. Ezért is fontos, hogy ennek a hordozói többek között az ilyen emlékművek legyenek. Kikerüljenek a terekre, kikerüljenek a városainkba, hogy lássuk és tudjuk, hogy mihez kell tartatni magunkat. Kossuth és Petőfi is ilyen üzenetet közvetít. Ez néhány szóban fogalmazható meg: »A haza mindenek előtt«, a közösség érdeke az egyén érdeke előtt." Csáky Pál, a Szlovák Kormány alelnöke a forradalom mának (is) szóló üzeneteit elemezte. „.. .Szabad-e itt másról szólni, mint a népről, az egybetartó és felemelő erejéről, a kitartás és az elszántság fontosságáról? Petőfi Sándor azon kivételes egyéniség, aki ezeket az értékeket képes volt életében és holta után is átültetni a lelkeinkbe. Nagyon örülök annak, hogy itt Gömörben is találtatott néhány bátor ember, aki azt mondta, hogy igen Gömörnek szüksége van politikai támogatásra, beruházásokra, munkahelyteremtésre, de szellem nélkül, belső lelki értékek nélkül sohasem tud felemelkedni, nem tudja megfogalmazni és nem tudja megvalósítani önmagát. Ezért kell nekünk ide Petőfi. Ezért mondhatjuk együtt azt, hogy üdvözlünk itt Sándor, üdvözlünk újra itthon. Nemcsak ezen a téren, hanem a szíveinkben, a lelkeinkben a gondolatainkban is. Mert a hitre, a reményre, a kitartásra, a vállalásra szükségünk mindannyiunknak lesz a jövőben is." A magyar kormány nevében Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke köszöntötte a jelenlévőket, köszönetet mondva mindenkinek, aki segítette a szobor felállítását beleértve azokat is, akik több, mint egy évszázadon keresztül őrizték a szobrot. A „köszönet" állt Ciprus István, Rimaszombat város polgármestere gondolatainak középpontjában is. Petőfi „származása által akár uniós állampolgár is lehetne szlovák édesanya és magyar édesapja által..." - mondotta többek között. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere szlovákul köszöntötte a jelenlévőket, majd Samo Chalupka versét mondta el ugyancsak szlovákul. Petőfi Sándor és forradalmi eseményeinek valamint Izsó Miklós életének felidézése mellett úgy ítélte meg, hogy a szobor felavatása a szlovák szabadságnak is ünnepe lett.