Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 1. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Gábori Imréné (Dr. Simor Ferenc)

Talán a sors akarta így, utolsó nagy kiállítása éppen a hegyről szólt. Mintegy összegzésként mutatta be, mit jelentett a maga és az itt élők számára a szőlő, a hegy, a pince nyugalma, a ke­mény munka, a természet közelsége. Érzékelhettük rendszerező, alkotó munkáját. Ott volt a kimondatlanul még egy fontos elem: az értékmegőrzés. Utolsó időszakában - a már említett kiállításon túl -, szülőfalujában, Röcskön, közreműködésével nyílt meg a falumúzeum. Oroszlánrészt vállalt a Bazsi határában lévő Berzsenyi-emlékhely megújításában, ahonnan a költő Niklára menvén, visszatekintve még látta a Ság-hegyet és írta gyönyörű versét: Búcsú Kemenesaljától. Dala Jóska elment. Akaratát tiszteletben tartva barátai, ismerősei gondolatban hajtják meg fejüket hamvai előtt. A hegy déli oldalán, a Tündérvölgy felett áll egy harangláb, melynek terve, a millennium tiszteletére, tőle származik. Lassan minden kellék a helyére kerül és első alkalommal, rá emlékezve távolabbra hangzó­an érte szólt a harang. Káldos Gyula Nagyon nehéz szívvel mondom ki: ismét elment valaki közülünk, újra szegényebbek lettünk egy kedves arccal, egy sokoldalú, gaz­dag életutat bejárt jóbaráttal. Csendben és gyorsan távozott szinte időt sem hagyott sze­retteinek a búcsúzásra. Távozásában is volt valami határozottság mint életritmusában, valami megfellebbezhetetlen eltökéltség. Éle­tét és most halálát is a gondviselésre bízta Gá­bori Imréné, született Fridel Erzsébet Mária, mindannyiunk Zsókája, kinek-kinek Zsóka nénije. Készen állt a „hosszú útra", ezért úgy élte napjait, hogy minden idejérel el tudjon számolni, fontosnak tartotta, ne múljon el hiá­ba, haszontalanul egyetlen perce sem, amit mások javára fordíthat. Akart és tudott a ka­pott talentumaival jól sáfárkodni, erre teljes élete a bizonyíték. Életeleme volt a jókedvvel végzett munka, a teljességre törekvő feladat­végzés, a példamutató pontosság. Mindezt át­hatotta a lényéből fakadó önzetlen szeretet, amivel a munkájában érintetteket megközelítette és megajándékozta. Életvitelére és emberi magatartására jellemző volt a végtelen szerénység, noha kiemelkedő teljesítménnyel büszkélkedhetett volna a közéletben a tanári pályán, a szak-és egyéb irodalmi alkotásokban, a honismereti és népismereti munkában és a hitoktatásban. Tanítói képesítést 1948-ban, tanári oklevelet 1957-ben, vegyészi diplomát 1976-ban, hitok­tató végzettséget 1995-ben szerzett. Tudásának továbbfejlesztését szolgálta egy kétéves mate­matika-fizika-kémia komplex tanfolyam, továbbá az egyéves kémia szakmai módszertani tanfolyam és egy kétéves környezetvédelmi előadói tanfolyam. Harminc éven keresztül oktatott kémia-biológia szakos tanárkánt Pécsett általános és kö­zépiskolákban, mellette 8 éven át volt Pécs Város Tanári Osztályfőnöki munkaközösségének vezetője. Tizenhat évig kapta kitüntető megbízatásként azt a feladatot, hogy mint kémia-bio­lógia szakfelügyelő vezesse és szervezze a tanárok módszertani továbbképzéseit. Ugyancsak nagy elismerést jelentett a Szegedi József Attila Tudományegyetem „Output-orientált értéke­lési és megtanítási stratégia" kísérlet vezetői feladata. Tudását, rátermettségét ismerte el az Gábori Imréné (1929-2003)

Next