Honismeret, 2004 (32. évfolyam)
2004 / 5. szám - KRÓNIKA - Rimaszombatban felavatták Petőfi Sándor szobrát (Puntigán József)
KRÓNIKA Rimaszombatban felavatták Petőfi Sándor szobrát A legutóbbi Gömöri Honismereti kerékpártúrán, a rimaszombati Gömöri Múzeumban tett látogatás alkalmával B. Kovács István, Gömörország talán legismertebb képviselője, a múzeum előcsarnokában bemutatta az Izsó Miklós által tervezett Petőfi szobor mintáját. Gondolataiban lehetőséget engedve annak, hogy a szobor egyszer elkészül, s a városban méltó helyen felállításra is kerül. Ha valaki mástól hangzik ez el, akkor csak lehetséges tervként kellett volna értelmezni. B. Kovács István azonban azon emberek közé tartozik, akik elképzeléseik megvalósításában nem ismernek lehetetlent. A terv megvalósítást nyert, s ebben jelentett problémát a rimaszombati evangélikus egyház megakadályozta, hogy az eredeti elképzeléseknek megfelelően a református gimnázium előtti parkban állítsák fel. Nekik is köszönhetően így Tompa Mihály szomszédságába, a város talán legszebb terére került. 2004. május 29-én Rimaszombat, de velük együtt a Felvidék magyarsága ismét ünnepelhetett. 11 óra után Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő és Karol Vlachovsk , író, mindketten „gömöri atyafiak", leleplezték Petőfi Sándor bronzba öntött szobrát. Az ünnepi beszédek és szónoklatok sora pontosan tükrözte Petőfi máig ható üzeneteit és a jelen hangulatát. Úgy, ahogyan 1848-ban közös célt tűzött ki maga elé annak érdekében szoros összefogásra talált irodalom és politika, úgy a mostani mondanivalókban is egymásra találtak az irodalom, a kisebbségi lét, a magyarságtudat és a választások kérdései és céljai. Petőfi, bronzba öntött szobrán keresztül akarva akaratlanul ezúttal is mozgósított, ösztönzött. Nem is eredménytelenül! Egy héttel később az első Európai Uniós választásokon, szélsőségesen alacsony országos részvétel mellett a Magyar Koalíció Pártja két mandátumot szerzett, s a régióban a választások győztese lett. A szobor leleplezése után B. Kovács István köszöntötte a jelenlévőket. Gondolatainak középpontjában a „szavak" és a „tettek" egybevetése állt „ .... Az ember, akinek a szobra mellett állunk nem tűrte a hamis beszédet, a sok üres frázist ..." - mondotta többek között. Utalva arra, hogy napjainkban is sokan vannak, akik csak szavakban cselekszenek, abban hősök, de a „tettektől" már igyekszenek távol maradni. „Kivételes ez a nap (....) megirigyeljük gondolatban azt a személyt, akit talán azért te- 105