Honismeret, 2007 (35. évfolyam)

2007 / 6. szám - Gróf Batthyány Lajos miniszterelnökre emlékezünk - Batthyány Lajos gróf és a Kilencek újratemetése 1870-ben (M. Lovas Krisztina)

rájuk! Az igazságtalan ítélet már halála pillanatában életre hívta a volt miniszterelnök kultuszát. Érde­kes és egyáltalán nem közismert adalékot tudhatunk meg a kultusz természetéről König Mór visszaem­lékezéseit olvasva, ki ezen a szomorú napon szintén az Újépület foglya volt. „Október 7-én vagy 8-án történt, hogy azon szobába, hol én voltam, késő este, bevezette a porkoláb Tóth Lőrincet, ismert jogtu­dósunkat. Meghozták számára a szokásos katonaágyat s szalmazsákot. Lefekvés előtt igazítni kezdte fekhelyét, s amint a szalmazsákot felemelte, alatta a deszkán egy nagy sötétvörös foltot pillantott meg. Megrémülve felkiáltott, mi ágyainkról felugrálván összefutottunk, meggyőződtünk, hogy az említett folt aludt vértől származott, s csakhamar megegyeztünk abban, hogy ezen az ágyon töltötte Batthyány utolsó éjjelét, s hogy a szalmazsákot, melyre a nyakán ejtett sebből vére bőven kifolyt, félretették, de a fanyoszolyával nem gondoltak, hanem, tán más ágy hiányában hamarjában ide hozták. A reggel bejövő porkoláb zavarba jött, véleményünket megerősítette, de akkora már nyoma sem látszott a kifolyt vér­nek, mert még éjjel tollkéseinkkel lefejtettük, s tárcáinkba rejtettük a véres forgácsokat. Soká megőriz­tem e gyászos emléket, de egy szigorú fogsági motozás alkalmával elvették tőlem - s felvilágosítást ad­ni vonakodván - többé vissza sem adták! Pedig kiszabadulásom után nejének vagy gyermekeinek szán­dékoztam átadni e drága ereklyét!"­. A grófné férje holttestének átvételével dr. Hausmannt, a család háziorvosát bízta meg. A katonai ha­tóságok azonban megtagadták, hogy a holttestet a családi sírboltba szállítsák. A kivégzés után a tetemet - a katonai szabályok szerint három órán keresztül - a vesztőhelyen hagyták, majd a Rókus kórház ha­lottasházába vitték, ahol az a sors várt rá, hogy a kórház legszegényebbjeivel együtt egy közös sírgödör­be dobják. A diktatúra tudatosan akarta megfosztani a nemzetet még az emlékezés lehetőségétől is. Sze­rencsére akadtak bátor vállalkozók, akik felismerve a pillanat jelentőségét, gyors cselekvésre szánták el magukat. Szántóffy Antal, józsefvárosi plébános már előző nap „belekeveredett" az eseményekbe. Bat­thyány grófné őt kérte meg, hogy adjon vigasztalást férjének a halál órájában. A plébános azonban kés­ve érkezett, mivel Plante abbé, Batthyány rabtársának, Károlyi István gróf gyermekeinek nevelője már megelőzte, így csak egy pillanatra találkozott a volt miniszterelnökkel. Ám a tragikus eseményben való f.v Gróf Batthyány Lajos kivégeztetése (Kovács Lajos rajza után. Vasárnapi Újság 1870. június 5.) . König Mór: Streith Miklós emlékezete. In: Boross Mihály: Gyászlapok a magyar szabadságharc történetéből. Székesfehérvár, 1880. 95-96. old. (a továbbiakban: König)

Next