Honismeret, 2008 (36. évfolyam)

2008 / 5. szám - HAGYOMÁNY - A magyar rózsanemesítő. Találkozás a Magyar Örökség-díjas Márk Gergellyel (Zika Klára)

- Adódik a kérdés: hogyan is kezdődött a rózsákkal való kapcsolata? - Kicsit messziről kell kezdenem - válaszolja mosolyogva ősz hajú vendéglátóm. Magyarrégenben születtem, s a Maros parton volt földje a szüleimnek. Mivel tovább tanulásra nem volt lehetőségem, gondolták, tanuljam ki a kertész szakmát, annak legalább hasznát veszik. így kerültem Marosvásárhely­re kertészinasnak. Ez a város híres volt a szép parkjairól, virág szeretetéről, a Fő-tér csodálatos rózsái­ról. Amikor 1940-ben Észak-Erdélv felszabadult, átjöttem Bajára, a kertészképzőbe tanulni, majd Bu­dapesten érettségiztem. 1944-ben bevonultam katonának. Dániában angol hadifogságba kerültem. 1946 őszén - hazatérésem után - beiratkoztam az Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság- tudo­mányi Karára. - Tudja, milyen áron végezte el az egyetemet? - szól közbe a felesége, a valamikori évfolyamtárs, akivel 59 éve házasok. - Éjszakai műszakban rakodómunkás volt a TÜKER vállalatnál. Négy éven ke­resztül minden második éjszakát a Déli pályaudvaron töltött mint vagonkirakó és reggel jött az egye­temre. - A szüleim Magyarrégenben maradtak - veszi vissza a szót Márk Gergely tanulni akartam, el kel­lett tartsam magam: egyébként is fiatalon még sokat kibír az ember. A feleségemet az egyetemen ismer­tem meg, nagyon sokat segített nekem. 1950-ben végeztem és az akkor megalakuló Kertészeti Kutató Intézethez kerültem, a dísznövény osztályra. Azzal a feladattal bíztak meg. hogy hozzak létre egy ró­zsagyüjteményt. Az első rózsakiállítást 1959-ben rendeztem, nagy közönség sikert aratott. A következő évben már előre érdeklődtek az emberek, mikor lesz újra kiállítás. 1960-ban az akkori politikai vezetők is meglátogatták akiállítást és Kádár Jánosnak nagyon megtet­szett. „Most itt az alkalom'"- gondoltam, hogy előhozakodjak a tervemmel (akkorra már összegyűjtöt­tem a hazánkban előforduló rózsafajtákat). „Szeretnék egy rózsakertet létrehozni" - mondtam Kádár­nak. „Csináljon egy rövid tervezetet és küldje be nekem" - válaszolta. Sok ellenséget szereztem akkor, mert hiába próbálták megakadályozni. Kádár személyes utasítására létrehozhattuk a 2700 rózsafajtából álló rozáriumot. Négy év alatt épült meg magyar és külföldi fajtákból. Ilyen ellentmondásos személyi­ség volt Kádár János, aki 1956-ban rettenetes dolgokat müveit, ugyanakkor neki köszönhetem a Rózsa­kertet. A kert kísérleti jellege abban mutatkozott meg. hogy itt értékeltük a fajtákat, itt választottuk ki a nemesítéshez szükséges szülőpárokat és végeztük el a keresztezéseket új fajták előállításához. A neme­sítési munka a kert építésével párhuzamosan folyt. 1981-ig csaknem 125 fajtát állítottunk elő. - A kiállítások sikerének hatására újra divatba jöttek a rózsák. Milyen magyar hagyományai voltak a rózsatermesztésnek és -nemesítésnek? - Árpád-házi szent Erzsébet legendája is a rózsához kötődik. Amikor felelősségre akarták vonni jó­tékonykodása miatt, kötényében rózsává változott a szegényeknek vitt kenyér. Ennek emlékére a Ma­gyar Katolikus Püspöki Kar „Szent Erzsébet rózsája" elnevezéssel díjat alapított a karitatív munkát végzők jutalmazására, amit Erzsébet naphoz közel eső vasárnapon adnak át egy ünnepség keretében. A díj mellé mindenki három tő - „Árpád-házi Szent Erzsébet emléke" nevű rózsát kap a nemesítőtől, va­gyis tőlem. A rózsának komoly történelmi múltja van már az ókortól kezdve, de most csak a magyar vonatkozá­sokból említek. A magyar főurak kastélyaik építésekor kertészeket is hoztak külföldről, akik a kastély körüli parkosítást végezték. Ezek magukkal hozták a nyugati világ kert- és rózsa kultuszát, ezért a ma­gyar főurak világviszonylatban is pompás parkokat építettek. Erre utalnak a XV. századi feljegyzések. Mátyás királyunk kertjei Európa-szerte híresek voltak. A budai királyi palota kertjének átépítése Mária Terézia nevéhez fűződik, aki Grassalkovich közreműködésével 300 rózsafajtát telepíttetett be. A ma­gyar rózsanemesítés legkiemelkedőbb úttörője azonban Geschwind Rudolf korponai erdőmester volt. Az 1800-as évek végén állítólag 700 új fajtát állított elő, s nemesítési munkája világviszonylatban is élenjáró volt. Sikerült 32 fajtáját begyűjteni a jelenleg Szlovákiához tartozó Zólyomból, amelynek kör­nyékén volt munkásságának színhelye. Vele majdnem azonos időben Mühle Árpád temesvári kertész is foglalkozott rózsanemesítéssel. A századforduló idején nemesítéséről beszámoló irodalmi tevékenysé­ge felülmúlta a nyugat-európai országok kertészeinek munkásságát. A magyar rózsakultusz, fénykora az 1800-as évek végére és az 1900-as évek elejére tehető, amikor rendszeresen megjelent a „Rózsa Újság" is. Az első világháború súlyos veszteségei ezen a területen is nagy visszaesést jelentettek. Csak az 1930-as évek elején kezdődött egy kis fellendülés, melyben élenjárt Schrikker Sándor faiskolája. Feke­te Antal és Réthy József rózsafaiskolája. A rózsa-termesztésben Mühle Árpád és Gillemot Vilmos mun­kássága emelkedik ki. A rózsák igazi divatja a két világháború között alakult ki. a jobb módú polgárság kertjében terjedt el tömegesen. 62

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék