Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 1. szám - KRÓNIKA - Egy Petőfi szobor újjászületése (Fazekas Loránd)
„Pontban 1 órakor d.u. külön vonaton indult egy lelkes társaság, élén Torday G. Erzsébettel és Koroda Pállal, hogy megtekintsék az erdődi várban azokat a kedves helyeket, melyeket Petőfi emléke halhatatlanná tett. A Petőfi toronyban a költő szobra mellett a nagy költő több dalát énekelték el a jelen voltak majd dr. Fechtel János egy magasan szárnyaló beszédben méltatta Torday Erzsébet művészetét. A művésznő meghatott hangon mondott köszönetet a nem várt ovációért, majd felkérésre ez után mély érzéssel, üde,csengő hangon, mesteri színezéssel és mégis természeteséggel elszavalta Petőfi egyik örökbecsű költeményét" Ez az egykori hír indította el bennem azt a gondolatot, hogy vajon mi is lett a sorsa az eltelt száz év alatt ennek a szobornak? Vajon meg van-e? S ha igen, hol lappanghat vagy egyáltalán tudnak-e még róla? Ilyen kérdések kavarogtak bennem. Érdeklődésemre erdődi ismerőseim egytől egyig nemleges választ adtak, mígnem egyszer Mellau Magda egyetemi kolleganőmmel futottam össze, akit mint tőzsgyökeres erdődit, szintén arra kértem nézzen utána van-e legalább emléke a szobornak a községben. Ő már első kérdésemre megörvendeztető választ adott: még diák korából emlékezett a szoborra, ám későbbi sorsáról nem tudott mondani semmit, de megígérte, hogy utánanéz. 2004 tavaszán aztán újabb hírt kaptam tőle, megvan a szobor, igaz siralmas állapotban, és aki őrzi szívesen odaadja annak, ki további sorsáról gondoskodik, és ha lehet restauráltatja. A helyi RMDSZ-nek a szobrot már többször felajánlották, de súlyosan sérült lévén, nem vállalták fel rendbetételét. A szobrot, akármilyen állapotban is van, meg kell menteni - született meg bennem az elhatározás. A szatmári Identitás Alapítványhoz fordultam segítségért, ahol Varga Attila parlamenti képviselő, az alapítvány létrehozója támogatásáról biztosított. Az ő segítségükkel Szatmárra hoztuk a négy darabba tört és hat helyen hiányos (hiányzott az orr és az ajak vége, a bal váll, a jobboldali szemöldök, a tarkó és a szobortalp fele) szobormaradványt. A szobor 1902 előtti élete eddig még ismeretlen. Nem tudjuk ki alkotta, ki rendelte, mikor helyezték el a várban, amely 1920-ig volt lakott. Valószínű a szobrot ekkor vitték át a Szatmári Irgalmas Nővérek erdődi zárdájának udvarán lévő Boldogasszony kápolnába, majd a zárda épületébe került. 1948. augusztus 20-án a rendet feloszlatták, az épületet pedig az iskolának adták át. A szobor továbbra is az épületben maradt. Gondoljuk a tanulók figyelmetlensége miatt többször feldűlhetett, s mivel anyaga mészkő, sérüléseket szenvedett, s ezért 1976-77 körül kitették az udvar hátsó részére. Az ajakon és az orron ekkor már egy régebbi restaurálás nyomai voltak kivehetők. A szeméten hányódó szobrot Balogh András fiatalember társaival megmentés céljából hazavitte, s félve a rendszer nemzetiségellenes politikájától egy melléképület padlásán helyezte el. 1990 telén az épületben tűz ütött ki, s ekkor a szobrot ledobták, s több darabba tört. A továbbiakban az udvar egy árnyékos, fák alatti részén őrizték, ahol a kőre zuzmó, moha telepedett. Ilyen állapotban találtuk, mikor Szatmárra hozatal céljából érte mentünk. Néhány földbe sülyedt darabját csákánnyal kellett kiemelnünk. A megtisztított torzó 2005 őszétől 2006 nyaráig egy udvaron várta jobb sorsát, amikor is Volosin György a Partiumi Kft. sírköves műhelyének tulajdonosa felvállalta a szobor restaurálását, amit pár hónap alatt sikeresen el is végzett. Az identitással közösen elhatározva a szobrot a Szatmárnémeti Németi Református Egyház gyülekezeti termének ajánlották fel, amit Nt. Sipos Miklós esperes úr szívesen el is fogadott, sőt a talapzatot ő maga készítette el. Az Ady Endre Társaság szervezésében a szobor ünnepélyes leleplezésére 2006. október 2-án került sor. Fazekas Lóránd 86