Honismeret, 2009 (37. évfolyam)
2009 / 3. szám - EMLÉKHELYEK - "Ez egy csoda iskola volt!". Szokolay Sándor zeneszerzővel a Békés-Tarhosi ének- és zeneiskoláról beszélget Hárs József
rv EMLÉKHELYEK ) / „Ez egy csoda iskola volt" Szokolay Sándor zeneszerzővel a Békés-Tarhosi ének-és zeneiskoláról beszélget Hárs József A beszélgetésre készülve már elakadtam annál a nem éppen egyszerű kérdésnél, hogy kimondani még csak lehet, de hogyan kell az iskola nevét leírni? Úgy alakult - többszöri egyeztetési kísérlet után -, hogy végül nálam, néhány araszra a számítógépemtől, vágtunk bele a téma sűrűjébe. Nos, hát hogyan kell leírni? Percek alatt kiderült, hogy nem a helyesírás kérdésére tartozik a válasz, hanem az maga a helytörténet. Szokolay Sándor megállapítása: „A politikai változás néha felszínre hoz olyan erőket, amelyekkel az ország gazdagodik." Adva volt egy személy: Gulyás György, a Zeneakadémiát végzett és Kodálynál is tanult, tanítói, zenetanári oklevéllel rendelkező nagyszerű szervező. Később az ének- és zeneiskola megszűnése után - a Debreceni Kodály Kórus, a Debreceni Egyetem Konzervatóriumának építője és megalapítója és a Bartók Béla Nemzetközi Kórusverseny életrehívója. És adva volt egy óriási elhagyott birtok, az ország délkeleti sarkában, a Viharsarokban. A történet ott kezdődött, hogy ez a tetterőtől duzzadó férfi és ez az ebek harmincadjára ítélt terület összetalálkozott. Gulyás György, a Köröstarcsán született, megszállott ember, tehetségkutató iskolát, zeneiskolát szeretett volna megyéjében, Békésben. Sokfelé próbálkozott és Kodályhoz is elment azzal, hogy - ha egyelőre nincs is konkrét helye -, mégis szeretné, ha a majdani iskola felvenné Kodály nevét. A Mester azt mondta, az nem olyan könnyű. Viszont ajánlja Békés városának szomszédságában a Wenckheim grófok gyönyörű uradalmát, amit úgyis elvesz az állam, mint általában a kastélyokat, hogy ott legyen egy bentlakásos tanfolyam, mert az az igazi. Persze az illetékesektől különféle engedélyek kellenek. „Ugyanis a kezdeményezés hivatalos bejegyzés nélkül kezdett működni 1946-ban. Kodály Zoltán javaslatára és más zenei nagyságok támogatásával" - teszi hozzá Szokolay Sándor. A kastély A gróf intézői próbálták megmenteni a berendezést, s a környék látta, hogy amit úgy hordtak szét, hogy nem is tudták használni, azt mire lehet fordítani. Nehéz volt megközelíteni. Csak autóbusszal volt elérhető. Az Alföldi Első Gazdasági Vasút a Millennium körül keskeny nyomtávúként fokozatosan 140 km hosszan épült ki a Körösök vidéke számára, s virágkorában az óriási birtok terményeit és utasokat is szállítva. A Zeneiskola idejében azonban már halódott. Ludad-pusztáról jött a keskeny nyomtávú vonal. Szokolay egy korabeli viccet idéz: valaki öngyilkossági szándékkal feküdt keresztbe a síneken, de hiába, végül éhenhalt. Tehát hol is? Békés városkája közelében, Tarhos község mellett, hatalmas, gyönyörű parkban állt elhagyottan az egykori grófi Wenckheim-kastély. A nagy, mert a közelben volt egy kisebb is. Az előbbi lett - egyebek között - a tanárok lakóhelye, az utóbbiban alakították ki a hangversenytermet. Három kilométerrel távolabb, harmadikként, lelték meg a fonott kosárban dunyhával, mindennel felszerelt érkezők a szállásukat, a kollégium „nagyon szép" épületét. Árvizektől próbált vidék lévén, karácsonyi szünetre haza kellett vinniük értékeiket, mert a vezetőség azokért nem vállalta a felelősséget. „Ha tüzelőnek brikettet hoztak, s a teherautó megjött, mi hordtuk. Abbamaradt a tanítás és rakodott mindenki." Tanáraik a kastélyban laktak, a vendégelőadók jöttek máshonnan is. Hamarosan ismert lett a Békés-Tarhosi Ének- és Zeneiskola országszerte, majd nemzetközileg is, mint a zenei képzés bentlakásos formájának és a Kodály-módszernek fellegvára. Neve is ekkor alakult ki. Hol kötőjellel, hol egybe írva. 23