Honismeret, 2009 (37. évfolyam)
2009 / 4. szám - HAGYOMÁNY - "Úgy gondolom, isteni rendelést valósítottam meg..." Csete Ildikó iparművésszel beszélget Zika Klára
HAGYOMÁNY „Úgy gondolom, isteni elrendelést valósítottam meg..." Csete Ildikó iparművésszel beszélget Zika Klára A millennium évében, 1996-ban, különleges élményekkel teli napot tölthetett az Ópusztaszeri Történelmi Nemzeti Emlékparkban a világ minden részéről összesereglő magyarság. Akkori emlékeimből kiemelkedik az Erdők Templomának meglátogatása, ahol csodálatos templomi zászlót láthattam, melyre a Miatyánkot „írta rá" alkotója, Csete Ildikó textiltervező iparművész. „Mennyi alázat kell egy ilyen munkához" - gondoltam, s mondtam is az érdeklődőknek, akik ilyennel még nem találkozhattak. Pedig ez még csak a kezdete volt nyelvemlékeink művészi feldolgozásának, mint amilyen például a 13 kárpitra rovásbetűkkel írt „Szent István Intelmei", amelyen három esztendeig dolgozott. Beszélgetésünket azért kezdtük ezzel a munkájával, mert ihletője volt az édesapjához fűződő meghal Az édesapa hatása - Nagyon szerettem édesapámat - emlékezik a művész -, ezért oly' kedves számomra az „Intelmek", hogy már felnőtt fejjel elolvasva, az egészet leírtam 13 nagy kárpitra. Szerettem és tiszteltem benne azt az apai féltő szigort, egyszersmind szerető gyöngédséget, amely egy ezer éve élt, keménykezű hírében álló nagy királyban lakozott. Soha nem hittem volna, hogy erkölcsi elvei ma, a XXI. században is érvényesek, és ezer éven átívelő szeretete ma is hat. Vízmérnök édesapámtól örököltem a festés, rajzolás iránti hajlamomat. Láttam, hogy egész életében - pihenésképen - pasztell krétával, olajjal fest. (Egy elkapott fényképfelvétel tanúskodik róla, hogy hároméves koromban belekontárkodtam az apai „műbe".) Sátoraljaújhelyen születtem, de Erdély visszakerülése után édesapámat kinevezték Szatmárnémetibe, a Vízügyi Hivatal vezetőjének. Az itt töltött négy év lett a kis család életének legboldogabb időszaka. A Tisza végigkísérte édesapám életét. Vízügyi mérnökként munkája is ehhez a folyóhoz kötötte, de a Szamos, a Kraszna, a kis Túr otthonról ismerős szavak voltak. Első nagy munkája az 1930-as évek második felében Tokajnál a Tisza-Bodrog összefolyásának partvédőműve volt. Csak később tudtam meg, hogy ott egy nagy vár is állott valaha - sajnos kevés nyoma van (mostanában próbálják feltárni), de ahol az emberek, évszázadok rongáltak, ott végül a „víz lett az úr" - a két zabolátlan folyó. Fent a hegyoldalon, a gyönyörű tokaji temetőben nyugszik édesapám. Ha sírjánál állok, oda látszik a békésen sodródó sötétzöld Bodrog és a világos, sárgás színű „szőke" Tisza. Látom édesapám első munkázó kapcsolata. Csete Ildikó iparművész (Tóth Csaba felvétele)