Honismeret, 2011 (39. évfolyam)

2011 / 2. szám - KRÓNIKA - 90 éves Laki Ida festőművésznő (Fodor István Ferenc)

egykori híres Makói Gépgyár lakatosát üzemének története foglalkoztatja. Bogdán Károly körünk fotó­sa, videó-összeállításai külön műsort jelentettek. Körünk életét színesítik a kirándulások. Már a meginduláskor elhatároztuk, hogy minden évben a programba beépítünk egy napot, amikor valamelyik községbe látogatást teszünk. Ezt sikerült megvaló­sítani, a közeli kistájat, műemlékeit végigszemléltük. Nem kellett külön kísérő, minden településen ta­lálkoztunk lokálpatriótákkal, akik szívesen bemutatták helységük értékeit. Kezdtük a kis Bökény falu­val, amely házsorával a marosi töltés aljában fekszik. Egy idős falulakó kalauzolt bennünket a szinte érintetlen ártéri erdőben, amelynek vízpartján ritka vízimadarakat láthattunk. Ezt követően a soknem­zetiségű Magyarcsanád négy templomával szolgált néznivalót. Más alkalommal a határátkelőn keresz­tül a szomszédos Őscsanád Szent Gellért templomát csodáltuk meg. Eljutottunk Nagyszentmiklósig, ahol a Nékó-házban a település két neves szülötte, Bartók Béla és Révai Miklós emlékeit látogattuk meg, majd Bartók szobrát meg is koszorúztuk. A Maros partján, Kiszomborban folytattuk a szemlélő­dést helyi születésű klubtársunk segítségével, a Rónay magtárban kialakított helytörténeti gyűjtemény­ben. Csanádpalotán lelkes helytörténészekkel találkoztunk, akik bemutatták az Asztalos P. Kálmán táj­házában rendezett kiállítást, azután megkoszorúztuk Kelemen László, az első magyar színigazgató sír­emlékét. Az eltelt két évtized alatt sokan eltávoztak az élők sorából, kegyelettel emlékezek rájuk. Szabó Jenő barátommal ketten maradtunk alapító tagok. Új belépőkkel feltöltődik a létszám, azonban így is magas az átlagéletkor, a fiatalítás tehát fontos feladat. A helyi gimnázium Helytörténeti Körével az eddigi kap­csolat Pál Lászlóné tanárnő vezetésével ez év nyarától szorossá vált. A hó végi szokásos találkozást kö­zösen rendeztük, amelyen már a tanulók is szerepeltek. A Híradóban a fiatal kutatók arra érdemes írásai is megjelennek. Ófeldeákon a fiatalokkal együtt voltunk a Kultúra Napja alkalmából rendezett nyílt na­pon. Helyben megtekintettük a Sportmúzeumot és a Református Egyház állandó kiállítását. Időnként rendezvényekkel kapcsolódunk a Megyei Honismereti Egyesülethez. A Levéltári Napok előadásait a diákok is hallgatták. Az éves program közösen készül. A Híradó szerkesztését Pál Lászlóné vállalta. Ezek után bízhatunk Honismereti Körünk megújulásában. Siket István László 90 éves Laki Ida festőművésznő Jászjákóhalmán. 1921. január 10-én Laki Mátyás és Lukácsi Erzsébet kicsi házában felsírt egy kis­baba. A szülők annál inkább örültek a jövevénynek, mert fiúk már voltak többen is, s most Ida Erzsébet személyében a hugicát is meghozta a gólya. A nagyapa a közeli Alattyánból számlázott, az édesapa vi­szont már Adácsról jött, hogy beházasodjon az egyik tősgyökeres Lukácsi családba. Laki Mátyás Budapesten talált munkát, így hamarosan a család is felköltözött a fővárosba. Iskolái nagy részét itt végezte a leendő művésznő, aki 10 éves volt ekkor, a falusi gyerekkor azonban haláláig maghatározó maradt számára. Nemcsak azért, mert népes család maradt itthon: nagynénik, nagybácsik, így volt hová jönni, hanem azért is, mert házukat nem adták el, hanem bérbe adták. „Életem első tíz évét töltöttem Jákóhalmán - mondja budai lakásán Lukácsi Pál jákóhalmi újságírónak de rokonságom ré­vén később is sűrűn hazajártam ...Igényes falu volt Jákóhalma... az emberek nyitottak, felvilágosultak voltak. Az igényesség iránti ragaszkodásomat bizonyosan onnan hoztam."­ Később a szülőfalu nem sokat tudott a művésznőről, aki férjhez ment Székely Lajoshoz és 1953-ra elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Kmetty János, Pór Bertalan és Barcsay Jenő volt a mestere, majd fia született. Az 1960-as évek közepén megjelent négykötetes művészeti lexikonba községünk szülötte is belekerült.­ A helyi népművelésben érdekeltek - a könyvtár, a művelődési ház, a honismereti szakkör, a községi tanács - összefogásával megszületett az első bemutatkozó kiállítás az akkor nemré­giben elkészült honismereti kiállító­teremben. Ugyanis mindannyiunk számára egyértelmű volt, hogy a honismeretbe minden beletartozik, ami a községhez kötődik. Akkor már magam is két éve tagja voltam a szakkörnek és én voltam a művelődési ház igazgatója.­ ­ Ebben az időben, 1902 és 1928 között Jákóhalma volt a község hivatalos neve, arra való hivatkozással, hogy nincs másik Jákóhalma az országban, így nincs szükség a Jász megkülönböztető jelzőre. A jákóhalmiak azon­ban másként gondolták, így 26 év múltán „visszaperelték" a jász előnevet. " Szolnok megyei Néplap, 1988. okt. 1.­­ Zádor Anna - Genthon István: Művészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965. 73

Next