Honismeret, 2011 (39. évfolyam)
2011 / 2. szám - KRÓNIKA - 90 éves Laki Ida festőművésznő (Fodor István Ferenc)
egykori híres Makói Gépgyár lakatosát üzemének története foglalkoztatja. Bogdán Károly körünk fotósa, videó-összeállításai külön műsort jelentettek. Körünk életét színesítik a kirándulások. Már a meginduláskor elhatároztuk, hogy minden évben a programba beépítünk egy napot, amikor valamelyik községbe látogatást teszünk. Ezt sikerült megvalósítani, a közeli kistájat, műemlékeit végigszemléltük. Nem kellett külön kísérő, minden településen találkoztunk lokálpatriótákkal, akik szívesen bemutatták helységük értékeit. Kezdtük a kis Bökény faluval, amely házsorával a marosi töltés aljában fekszik. Egy idős falulakó kalauzolt bennünket a szinte érintetlen ártéri erdőben, amelynek vízpartján ritka vízimadarakat láthattunk. Ezt követően a soknemzetiségű Magyarcsanád négy templomával szolgált néznivalót. Más alkalommal a határátkelőn keresztül a szomszédos Őscsanád Szent Gellért templomát csodáltuk meg. Eljutottunk Nagyszentmiklósig, ahol a Nékó-házban a település két neves szülötte, Bartók Béla és Révai Miklós emlékeit látogattuk meg, majd Bartók szobrát meg is koszorúztuk. A Maros partján, Kiszomborban folytattuk a szemlélődést helyi születésű klubtársunk segítségével, a Rónay magtárban kialakított helytörténeti gyűjteményben. Csanádpalotán lelkes helytörténészekkel találkoztunk, akik bemutatták az Asztalos P. Kálmán tájházában rendezett kiállítást, azután megkoszorúztuk Kelemen László, az első magyar színigazgató síremlékét. Az eltelt két évtized alatt sokan eltávoztak az élők sorából, kegyelettel emlékezek rájuk. Szabó Jenő barátommal ketten maradtunk alapító tagok. Új belépőkkel feltöltődik a létszám, azonban így is magas az átlagéletkor, a fiatalítás tehát fontos feladat. A helyi gimnázium Helytörténeti Körével az eddigi kapcsolat Pál Lászlóné tanárnő vezetésével ez év nyarától szorossá vált. A hó végi szokásos találkozást közösen rendeztük, amelyen már a tanulók is szerepeltek. A Híradóban a fiatal kutatók arra érdemes írásai is megjelennek. Ófeldeákon a fiatalokkal együtt voltunk a Kultúra Napja alkalmából rendezett nyílt napon. Helyben megtekintettük a Sportmúzeumot és a Református Egyház állandó kiállítását. Időnként rendezvényekkel kapcsolódunk a Megyei Honismereti Egyesülethez. A Levéltári Napok előadásait a diákok is hallgatták. Az éves program közösen készül. A Híradó szerkesztését Pál Lászlóné vállalta. Ezek után bízhatunk Honismereti Körünk megújulásában. Siket István László 90 éves Laki Ida festőművésznő Jászjákóhalmán. 1921. január 10-én Laki Mátyás és Lukácsi Erzsébet kicsi házában felsírt egy kisbaba. A szülők annál inkább örültek a jövevénynek, mert fiúk már voltak többen is, s most Ida Erzsébet személyében a hugicát is meghozta a gólya. A nagyapa a közeli Alattyánból számlázott, az édesapa viszont már Adácsról jött, hogy beházasodjon az egyik tősgyökeres Lukácsi családba. Laki Mátyás Budapesten talált munkát, így hamarosan a család is felköltözött a fővárosba. Iskolái nagy részét itt végezte a leendő művésznő, aki 10 éves volt ekkor, a falusi gyerekkor azonban haláláig maghatározó maradt számára. Nemcsak azért, mert népes család maradt itthon: nagynénik, nagybácsik, így volt hová jönni, hanem azért is, mert házukat nem adták el, hanem bérbe adták. „Életem első tíz évét töltöttem Jákóhalmán - mondja budai lakásán Lukácsi Pál jákóhalmi újságírónak de rokonságom révén később is sűrűn hazajártam ...Igényes falu volt Jákóhalma... az emberek nyitottak, felvilágosultak voltak. Az igényesség iránti ragaszkodásomat bizonyosan onnan hoztam." Később a szülőfalu nem sokat tudott a művésznőről, aki férjhez ment Székely Lajoshoz és 1953-ra elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát, ahol Kmetty János, Pór Bertalan és Barcsay Jenő volt a mestere, majd fia született. Az 1960-as évek közepén megjelent négykötetes művészeti lexikonba községünk szülötte is belekerült. A helyi népművelésben érdekeltek - a könyvtár, a művelődési ház, a honismereti szakkör, a községi tanács - összefogásával megszületett az első bemutatkozó kiállítás az akkor nemrégiben elkészült honismereti kiállítóteremben. Ugyanis mindannyiunk számára egyértelmű volt, hogy a honismeretbe minden beletartozik, ami a községhez kötődik. Akkor már magam is két éve tagja voltam a szakkörnek és én voltam a művelődési ház igazgatója. Ebben az időben, 1902 és 1928 között Jákóhalma volt a község hivatalos neve, arra való hivatkozással, hogy nincs másik Jákóhalma az országban, így nincs szükség a Jász megkülönböztető jelzőre. A jákóhalmiak azonban másként gondolták, így 26 év múltán „visszaperelték" a jász előnevet. " Szolnok megyei Néplap, 1988. okt. 1. Zádor Anna - Genthon István: Művészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1965. 73