Honismeret, 2011 (39. évfolyam)

2011 / 5. szám - TERMÉS - Vikár Béla fonográfos gyűjtése. Új módszerű népzenei gyűjtés a XIX. század végén (Sebő Ferenc)

közi verses népköltészeti anyagának egyetlen hibájául az róható fel, hogy a szövegekhez nem jegyzett fel dallamokat. Viszont tájnyelvi hűséggel jegyezte le a szövegeket és összehasonlító szövegfilológiai, folklorisztikai megjegyzéseket is fűzött hozzájuk. XIX. századi kottás népdalkiadványok: Színi Károly (1829-1896) ref. kántortanító zongorakísérettel ellátott kiadványa 42 nagyban hozzájá­rult a népdalok népszerűsítéséhez. Bartalus István (1821-1899) népdalgyűjtő korának egyik legjele­sebb úttörője volt, számos zenetörténeti, zenepedagógiai művet írt és zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Több kötetes népdalgyűjteményét i3 Bartók és Kodály azért bírálta, mert nem tett különbséget a népzene és a népies műzene között. Adatai azonban forrásértékűek, mert egy korszak populáris zenei hagyományáról tájékoztatnak. Milyenek voltak az első nyomtatásban megjelent népköltési gyűjtemények? Jóllehet már nem felelnek meg a folklorisztika szaktudományos igényeinek, mert stilizáltak, táj­nyelv helyett gyakran köznyelvi/irodalmi kifejezéseket használnak, továbbá nem jelzik az adatközlő­ket, sokszor a gyűjtés pontos helyét/idejét sem, nincsenek bennük változatok, hanem egy idealizált, em­lékezetből leírt szöveget közölnek (általában) kotta nélkül, még a műfaji beosztások is pontatlanok és következetlenek, de mindezek ellenére pótolhatatlan és értékes anyagot tesznek közkinccsé. Küllős Imola Vikár Béla fonográfos gyűjtése Új módszerű népzenei gyűjtés a XIX. század végén A XIX. század második felében a szóbeli hagyományok összegyűjtése sokféle módszerrel folyt Eu­rópa-szerte. Ezeket az eszközök hiányosságai mellett a kutatási ideológiák változásai is alakították. Voltak, akik elegendőnek tartották a tartalmi elemek, a csupasz információk összegyűjtését, majd ezek újrafogalmazott közreadását, hiszen nem az egyéni előadás esetlegességeit, hanem a közösség szelle­mének megnyilatkozásait kívánták rögzíteni. A pozitivista eszmék hatására azonban ez a figyelem mindinkább az egyéni előadásmód, a stílus vizsgálata felé fordult, s fölvetette a minél nagyobb hiteles­ség kérdését, a szöveghűség fontosságát. A nagyszámú összegyűjtött hiteles szövegek rendezése, majd statisztikai alapon való típusvizsgálata már a XX. század kutatási elképzelései felé közelített. Mind a hiteles szövegrögzítés, mind az ének, mind a tánc műfajai meg kellett várják, hogy az össze­gyűjtésükhöz feltétlen szükséges technikai eszközök is rendelkezésre álljanak. S míg a tánckutatás csak a második világháború után, a képrögzítés szélesebb körű elterjedése után tudott elindulni, a szövegek rögzítése már a XIX. század végén beindulhatott a gyorsírás bevonásával, melyet a millenniumi évben hamarosan követett a hangrögzítés is a fonográf alkalmazásával. Kétségtelen tény, hogy a világ első kísérleti fonográfos gyűjtése Amerikában, első európai használa­ta Oroszországban, majd Csehországban történt.­ De nyugodtan kijelenthetjük, hogy a világ első szisz­tematikus és korszerű, tehát máig használható gyűjtési módszerét a hangrögzítést gyorsírássá kombi­náló Vikár Béla jegyzi. Ez tény, s emiatt fölösleges az első, 1896 karácsonyán történt csincses gyűjtést visszadátumozni, ahogy ez néhány éve még a szakirodalomban is előfordult. Vikár Béla fiatalkora óta elkötelezett és virtuóz művelője volt a gyorsírásnak. Az akkor legkorsze­rűbb Gabelsberg-Markovits féle szisztémát a maga újításaival továbbfejlesztve tökéletesen és beszéd­sebességgel tudta rögzíteni a magyar nyelv minden árnyalatát. Ez a tudománya a Parlament gyorsíró irodájának revizorává emelte őt. Számára tehát adott volt a gyorsírás felhasználása a gyűjtések során is. A beszédsebességgel alkalmazott gyorsírás a hangrögzítés előtti korszakban fontos lépés volt az új tudomány, az etnográfia vizsgált tárgyának egzakt rögzítése felé. 42 Daloskönyv. Pest, 1865. 43 101 magyar népdal. Pest, 1861. Magyar népdalok egyetemes gyűjteménye I—VII. Bp., 1873-1896.­ ­ Drago Kunej: Fonográf je dospel! Ljubljana, 2008. 56

Next