Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Ázsia romvárosainak feltárója. Emlékezés a százötven éve született Stein Aurélra (Polgárdy Géza)
Társaság. Stein Aurél, az „Ázsia halott szívét" ismét megdobogtató hazánkfia, az eredményes kutatóútjai nyomán ekkor már nemzetközi hírű tudós, bármely távoli országokban járt is, levelezés révén kapcsolatot tartott hivatása legkiválóbbjaival, így a Körösi Csoma Sándor életét és munkásságát kutató, emigrációba kényszerült egykori szabadságharcossal, dr. Duka Tivadarral (1825-1908), az angol királyi bengáli hadsereg törzsorvosával is. Idézzünk Duka egyik Stein Aurélnak írott leveléből, mely ékesen szemlélteti utóbbi megbecsültségét: „Te más korban születtél, mint én, Aurél, a te nemzedéked számára a szabadságharc, amit én megéltem, végigharcoltam Görgey mellett, már csak hagyomány, papírra rögzített, szobrokba faragott történelem. Mégis azt érzem leveleidből, amelyeket a belső-ázsiai táborhelyeidről írtál, hogy benned is ég az a láng, amely bennünket hevített. Adni valamit a világnak, ami új, ami jelentős és ami előreviszi Magyarország ügyét is." Harmadik ázsiai útja 1913-16 között szintén a Tarim medencébe vezetett, s ekkor összesen huszonötezer mérföldet kellett leküzdenie. Eközben feltérképezte a Turfani mélyföldet, Murtukban pedig buddhista szentélyt és sírkamrákat tárt fel. A Kancsou folyó forrásvidékén járva lova levetette a hátáról, így aztán heteken keresztül hordágyra kényszerülve irányította az expedíció munkáját. Majd Szamarkandon át Perzsiába ment, s megkezdte az ókori parthus-limes feltárását. E harmadik expedíciója történetét magyarul 1923-ban, Indiából Kínába. Harmadik utam Belső- Ázsiába 1913-1916 című könyvében tette közzé. Az első világháborút követően 1926-ban és a következő években több kisebb expedíciót is vezetett, tisztázva a híres makedón uralkodó, Nagy Sándor indiai hadjáratának útvonalát és főbb állomásait.1926-ban a Szvát folyó környékén tipográfiai felvételeket készített, Arrianosz, Nagy Sándor történetírójának adatai alapján, s tisztázta az egykori legendás Aornosz helyét is.) Eredményeit minderről a magyarul Nagy Sándor nyomában címmel, 1931 -ben megjelent könyvében tette közkinccsé. Expedícióira mindeközben úgy került sor, hogy 1888-tól angol állami szolgálatban állt. 1899-től Kalkuttában igazgató, 1901-től tanügyi és régészeti felügyelő, 1910-től az indiai régészeti főfelügyelőség vezetője volt, mígnem 1929-ben nyugdíjazták. Negyedik, a kínai kormány hozzájárulásával tervezett hosszabb expedíciója Kína belső vidékei felé irányult volna, ám „felelőtlen elemek oktalan féltékenykedése" miatt nem sok eredménnyel járt. Említést érdemel még, hogy 1932-33-ban Fábri Károly Lajos indiológussal a Perzsa-öböl környékén, majd 1933-36 között ismét Perzsiában kutatott. Több rommezőt tárt fel Siráz, Khuzisztán, Lurisztán, Kirmansáh környékén. Az ekkor már idős tudós és utazó 1940-ben Pandzsábban, 1943-ban Délkelet-Beludzsisztánban végezte kutatásait. Életének 81. évében járt, amikor még mindig újabb és újabb utakon törte a fejét. Többek között Afganisztán bejárását tervezte, hogy felkutathassa az ősi perzsa vallás keletkezésének színhelyét. Már úgy tűnt, hogy terve megvalósul. 1943. október 19-én megérkezett Kabulba. Néhány nappal később, 24-én azonban rosszul lett, október 26-án pedig elhunyt. Kívánságának megfelelően itt, a kabuli keresztény temetőben, anglikán pap vezette szertartás során helyezték örök nyugalomra. Sírja ma is itt található. Néhány évvel ezelőtt két magyar Stein Aurél tisztelő kereste fel kabuli sírját, és az azt fedő kőlapon az alábbi magyar szövegű emléktáblát helyezték el: .Magyarország felnevelte, Anglia taníttatta, Afganisztán befogadta. A nagy magyar Kelet-kutató halálának 60. évfordulóján főhajtással. Bodolai László, Dávid László, 2003.augusztus." Stein Aurél, a valaha élt legkiválóbb Kelet-kutatók egyike méltán megérdemli az utókor tiszteletét. S mivel e megemlékezés elején említést tettünk végrendeletéről, most, befejezésként idézzünk is belőle:,Minden könyvemet a Magyar Tudományos Akadémiának adom, hogy csatolja azokat könyvtárához, mint jelét hálás megemlékezésemnek a segítségért, melyet onnan kaptam, mint diák, és a buzdításért, amelyet nekem, mint tagjának, az Akadémia nyújtott." Elmondható, hogy nem csupán a távoli, és „mesés" Keletet kutató tudósként, de emberi nagysága által is kimagaslott... Sírja Kabulban Polgárdy Géza 11