Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 6. szám - SORSKÉRDÉSEK - „Mint oldott kéve?" A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról (Bakos István)
őrizték és tovább építették a Kárpát-medencében fölszámolt magyar cserkészetet, éltették e magyar örökséget, s visszahozták a szülőföldre. Immár két évtizede éltető-segítő patrónusai Magyarországon és az utódállamokban újjáépülő magyar cserkészetnek. Az egész magyar cserkészetet integráló nemzeti intézménnyé váltak, s egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar ifjúság nemzetnevelésében. Van ellenpéldám is. A Magyarok Világszövetsége, a nyugati magyarok öröksége „Gyenge nemzet az, amely nem az egész népet foglalja magába, és csürhe had az a nép, amely nem tömörül eszmevilágában egy nemzetté." (gróf Apponyi Albert) A Magyarok Világszövetségét e gondolat jegyében, a történelmi hazán kívül, szórványban élő „külhoni" nemzetrész integrálása, az „egész magyar nép" összefogása céljából hozták létre. 1938-ban, a nyugati (főleg az amerikai) magyarság vezető képviselőivel szövetkezve alapította meg gróf Teleki Pál és hű társa, a koronaőr Perényi Zsigmond. Ő azért vállalt és vállalhatott vezető szerepet a szervezetben, mert a Szent Korona jegyében - állami, kormányzati beavatkozás nélkül kívánták éltetni a magyarmagyar kapcsolatokat, a diaszpóra nemzeti megmaradását. A világszervezet közvetítésével papokat, tanítókat küldtek az elárvult külhoni közösségekbe, s képviselőiket meghívatták a hazai szakmai közéleti fórumokra. A Magyarok Világszövetsége az utolsó békeévben alakult meg, s a II. világháború alatt sokat tett az „ellenséggé" vált országokban élő, kiszolgáltatott magyar szórványokért, illetve a magyar hadifoglyok felderítése, mostoha sorsuk enyhítése, családi kapcsolataik fenntartása érdekében. Az 1945 novemberében újraszervezett MVSz, 1947 májusáig Nagy Ferenc elnökletével igen eredményesen működött. Fölvállalta az országhatárokon túl, kisebbségben élő magyarok érdekeinek védelmét, tiltakozott a csehszlovákiai magyarok üldözése, kitelepítése, internálása ellen. A Párizsi béketárgyalások előtt felhívást intézett a tárgyaló külügyminiszterekhez, amelyben népszavazás elrendelését kérte a trianoni békediktátummal elcsatolt magyarlakta területeken. Nagy Ferenc miniszterelnök külföldre távozása után a belügyesek, majd az egyeduralkodó kommunista párt vonta felügyelete alá a szervezetet. Négy évtizeden át - eredeti hivatását és az alapítókat megcsúfolva -, a külhoni magyarságot megosztó, bomlasztó céllal működtették azt Rákosiék, majd Kádárék is. Az Anyanyelvi Konferencia rendkívüli küzdelmek során megharcolt léte és működése előszele volt a nyugati magyarsággal való ellenséges viszony oldódásának. A nyolcvanas évek végén az MVSz- ben is megindult az erjedés, amely a rendszerváltás után tetőzött. Az 1991-92-ben újjászerveződött MVSz kezdetben, az alapítók szellemiségét a magyarság önismeretét, kapcsolatait, összefogását, önvédelmét, érdekképviseletét igyekezett szolgálni. Hivatalvezető főtitkárává 1994-ben engem választott az Elnökség, amelynek összetétele a következő volt: Elnök: Csoóri Sándor; alelnökök: Dobos László (Kárpát-medencei régió), Fónay Jenő (Anyaország) Jakabffy Ernő (Nyugati régió). Tagok: Bertalan Imre, Bauer Győző, Chrudinák Alajos, Csörgits József, Fekete Gyula, Fodó Sándor, v. Gorka Pál, Hódi Sándor, Kardos Béla, Kovács Andor, Németh Magda, Patrubány Miklós, Pozsonec Mária, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szíjártó István, Tőkés László, Zolcsák István, Walter István. A Választmányban pedig ott találjuk az összmagyarságot képviselő személyiségek színe-javát. Ilyen neves és jeles tagokból álló testület vezetésével akkortájt nem működött intézmény, szervezet hazánkban. 1996-ban nem a Horn-kormány, hanem az MVSZ rendezte a világszerte zajló millecentenáriumi ünnepségeket, és az 1956-os forradalom negyvenedik évfordulós megemlékezéseit is. Erre szép, színes -a történelmi hazát és a rendezvényeket írással és képekkel bemutató magyar és angol nyelvű 100 oldalas ismertetőt készítettünk Magyar Krónika címmel. Az 1956-os megemlékezésekbe a hazai pártpolitika sajnos beleártotta magát, mégis méltóan ünnepeltünk. Ezt a négy kontinens ezernyi helyszínén szervezett, kb. kétmilliárd Ft értékű, világraszóló páros programot a magyar kormány 60 MFt-tal támogatta, a többit az MVSz, a világ magyarsága teremtette elő. Főtitkári működésem utolsó nagy rendezvénye volt az MVSz megalakulásának 60. évfordulója alkalmából, 1998. augusztus 23-26 között, rendezett „A Magyar Kultúra Külhoni Műhelyei a harmadik évezredben" című tanácskozás. A 12 szekciós konferencián negyven ország magyar szervezeteinek és intézményeinek többszáz képviselőjével, s mérvadó hazai szakemberekkel együtt vázolták föl a Magyarok Világszövetsége nemzetstratégiáját. Az összegző ülésen részt vettek az új kormány három érdekelt minisztériumának (KüM, OM, KM) vezetői, s az MTA elnöke is. Ekkor mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár a következőket: Magyarok Világszövetsége csiszolatlan gyémántjának tekintjük a nyugati magyarságot. Az anyaországot ismerjük, a határon túli magyarságot ismerjük, de ezt a gyét