Honismeret, 2012 (40. évfolyam)

2012 / 6. szám - SORSKÉRDÉSEK - „Mint oldott kéve?" A nyugati magyar örökség magyarországi fogadásáról (Bakos István)

őrizték és tovább építették a Kárpát-medencében fölszámolt magyar cserkészetet, éltették e magyar örökséget, s visszahozták a szülőföldre. Immár két évtizede éltető-segítő patrónusai Magyarországon és az utódállamokban újjáépülő magyar cserkészetnek. Az egész magyar cserkészetet integráló nemzeti intézménnyé váltak, s egyre nagyobb szerepet játszanak a magyar ifjúság nemzetnevelésében. Van ellenpéldám is. A Magyarok Világszövetsége, a nyugati magyarok öröksége „Gyenge nemzet az, amely nem az egész népet foglalja magába, és csürhe had az a nép, amely nem tömörül eszmevilágában egy nemzetté." (gróf Apponyi Albert) A Magyarok Világszövetségét e gondolat jegyében, a történelmi hazán kívül, szórványban élő „kül­honi" nemzetrész integrálása, az „egész magyar nép" összefogása céljából hozták létre. 1938-ban, a nyugati (főleg az amerikai) magyarság vezető képviselőivel szövetkezve alapította meg gróf Teleki Pál és hű társa, a koronaőr Perényi Zsigmond. Ő azért vállalt és vállalhatott vezető szerepet a szervezetben, mert a Szent Korona jegyében - állami, kormányzati beavatkozás nélkül­­ kívánták éltetni a magyar­magyar kapcsolatokat, a diaszpóra nemzeti megmaradását. A világszervezet közvetítésével papokat, ta­nítókat küldtek az elárvult külhoni közösségekbe, s képviselőiket meghívatták a hazai szakmai közéleti fórumokra. A Magyarok Világszövetsége az utolsó békeévben alakult meg, s a II. világháború alatt sokat tett az „ellenséggé" vált országokban élő, kiszolgáltatott magyar szórványokért, illetve a magyar hadifoglyok felderítése, mostoha sorsuk enyhítése, családi kapcsolataik fenntartása érdekében. Az 1945 novembe­rében újraszervezett MVSz, 1947 májusáig Nagy Ferenc elnökletével igen eredményesen működött. Fölvállalta az országhatárokon túl, kisebbségben élő magyarok érdekeinek védelmét, tiltakozott a cseh­szlovákiai magyarok üldözése, kitelepítése, internálása ellen. A Párizsi béketárgyalások előtt felhívást intézett a tárgyaló külügyminiszterekhez, amelyben népszavazás elrendelését kérte a trianoni békedik­tátummal elcsatolt magyarlakta területeken. Nagy Ferenc miniszterelnök külföldre távozása után a bel­ügyesek, majd az egyeduralkodó kommunista párt vonta felügyelete alá a szervezetet. Négy évtizeden át - eredeti hivatását és az alapítókat megcsúfolva -, a külhoni magyarságot megosztó, bomlasztó céllal működtették azt Rákosiék, majd Kádárék is. Az Anyanyelvi Konferencia rendkívüli küzdelmek során megharcolt léte és működése előszele volt a nyugati magyarsággal való ellenséges viszony oldódásá­nak. A nyolcvanas évek végén az MVSz- ben is megindult az erjedés, amely a rendszerváltás után tető­zött. Az 1991-92-ben újjászerveződött MVSz kezdetben, az alapítók szellemiségét a magyarság önisme­retét, kapcsolatait, összefogását, önvédelmét, érdekképviseletét igyekezett szolgálni. Hivatalvezető fő­titkárává 1994-ben engem választott az Elnökség, amelynek összetétele a következő volt: Elnök: Csoóri Sándor; alelnökök: Dobos László (Kárpát-medencei régió), Fónay Jenő (Anyaország) Jakabffy Ernő (Nyugati régió). Tagok: Bertalan Imre, Bauer Győző, Chrudinák Alajos, Csörgits József, Fekete Gyula, Fodó Sándor, v. Gorka Pál, Hódi Sándor, Kardos Béla, Kovács Andor, Németh Magda, Patru­bány Miklós, Pozsonec Mária, Sára Sándor, Szeredi Ervin, Szíjártó István, Tőkés László, Zolcsák Ist­ván, Walter István. A Választmányban pedig ott találjuk az összmagyarságot képviselő személyiségek színe-javát. Ilyen neves és jeles tagokból álló testület vezetésével akkortájt nem működött intézmény, szervezet hazánkban. 1996-ban nem a Horn-kormány, hanem az MVSZ rendezte a világszerte zajló millecentenáriumi ün­nepségeket, és az 1956-os forradalom negyvenedik évfordulós megemlékezéseit is. Erre szép, színes -a történelmi hazát és a rendezvényeket írással és képekkel bemutató magyar és angol nyelvű­­ 100 ol­dalas ismertetőt készítettünk Magyar Krónika címmel. Az 1956-os megemlékezésekbe a hazai pártpoli­tika sajnos beleártotta magát, mégis méltóan ünnepeltünk. Ezt a négy kontinens ezernyi helyszínén szervezett, kb. kétmilliárd Ft értékű, világraszóló páros programot a magyar kormány 60 MFt-tal támo­gatta, a többit az MVSz, a világ magyarsága teremtette elő. Főtitkári működésem utolsó nagy rendezvénye volt az MVSz megalakulásának 60. évfordulója al­kalmából, 1998. augusztus 23-26 között, rendezett „A Magyar Kultúra Külhoni Műhelyei a harmadik évezredben" című tanácskozás. A 12 szekciós konferencián negyven ország magyar szervezeteinek és intézményeinek többszáz képviselőjével, s mérvadó hazai szakemberekkel együtt vázolták föl a Ma­gyarok Világszövetsége nemzetstratégiáját. Az összegző ülésen részt vettek az új kormány három érde­kelt minisztériumának (KüM, OM, KM) vezetői, s az MTA elnöke is. Ekkor mondta Németh Zsolt kül­ügyi államtitkár a következőket: Magyarok Világszövetsége csiszolatlan gyémántjának tekintjük a nyugati magyarságot. Az anyaországot ismerjük, a határon túli magyarságot ismerjük, de ezt a gyét

Next