Honismeret, 2012 (40. évfolyam)

2012 / 6. szám - KÖNYVESPOLC - Balogh Mihály: A költő és a város Petőfi Sándor Kunszentmiklóson (Murányi Lajos)

nek valamennyi mozzanatát és legendáját is csokorba szedte, és kitér a kiadásra nem szánt Legenda című vers­re is, melynek keletkezéséről később a gyerekkori jó ba­rát, Bankos Károly leánya számolt be. A költő és a város találkozása csúcspontjának nevez­hető az 1845. év (Ünnep volt ez­ a barátság szép ünnepje...). Petőfi ekkor már ismert költő, megjelent el­ső verseskötete, előtte pedig A helység kalapácsa, a vá­ros pedig májusban a Jászkunság százados „örömvigal­mát", a kunok és jászok szabadsága megváltásának cen­tenáriumát ünnepelte. (Hangulatos képet kapunk itt a ré­gi vigalmakról is.) A város becsülte a szellemi teljesít­ményt, meg is ünnepelte létrehozóját. Petőfi sem járt másképp: amikor július 22-én váratlanul betoppant Ban­kos Károlyhoz Szentmiklóson, az ifjak lakomát rendez­tek tiszteletére, mely hajnalig tartott. (Az eseményt a gimnázium tanulóinak fáklyás köszöntése tetőzte be.) Az ünneplés után reggel írta meg a Búcsú Kunszent­miklóstól című versét, majd már Szalkszentmártonban fogalmazott rövid levelet új barátaihoz. Az öröm és az ünneplés órái után a hátra lévő négy fejezetben a könyv komorabb, kevésbé szívderítő, a köl­tő és a város viszonyának nehéz és fekete napjai követ­keznek: 1848 nyarának helyi eseményei, Petőfi emléke­zetes követválasztási (ma képviselőválasztásinak mon­dott) kudarca, illetve annak utózöngéi. Az események több forrásból is részletesen megismerhetők: az olvasó az események minden mozzanatát szemtanúként követ­heti végig. A június 15-én Szabadszálláson megtartott választás és a vereség részletes leírását a ,,Sándor, meg­bukunk!" című fejezetben kapjuk. Petőfi vereségének fő oka az volt, hogy a „messziről jött jelölt nem volt tisztá­ban a helyi politika erőviszonyaival". Az őt éltető soka­ság, akivel találkozott, nem rendelkezett választójoggal, az ellenzéki fiatalokból lett városvezetés pedig - néhány kivételtől eltekintve - ellene lépett fel. A választáson a hat mezőváros közül kettőből szinte senki sem jött el. (Most tekintsünk el a választás meg nem engedett eszkö­zeitől, a Petőfit lejárató kampánytól, rágalmazásoktól, a költő megfélemlítésétől, a választók leitatásától - másutt is megesett ilyesmi bár így együtt talán sehol.) A fe­szültségekkel teli és fenyegetésekkel is tetézett reggelen végül szekérre rakták a költőt - nem tudták életét garan­tálni -, és egy mellékúton „menekítették ki" Szabadszál­lásról. Ezután - eközben - már gyorsan lezajlott a vá­lasztás. A még versenyben álló jelöltek visszaléptek, és a megmaradó egyetlen jelöltet, Nagy Károlyt megválasz­tották követnek. Az események utóéletét az „Egy pillanatra meg volt lelke törve " című fejezet tárgyalja. A megalázott Petőfi a választás napján beadványt írt a kormánynak, melyben kérte a törvénytelen választás megsemmisítését. A doku­mentumot Deák Ferenc igazságügy-miniszter átküldte a belügybe, melynek három nap múlva hozott határozata szerint nem illetékes a kérdés eldöntésére, és az ország­gyűlés elé utalta. Petőfi június végén visszafogottabb hangú röplapot szerkesztett A szabadszállási néphez címmel, melyben a választás törvénytelenségéről ír, s hogy azt meg fogják ismételni. A sajtóban is hangot adott mérhetetlen csaló­dásának, melyre csak egy alkalommal tudott otrombán reagálni ellenfele, Nagy Károly. A július 5-én megnyílt országgyűlés elé valahogy mégsem került idejében a vá­lasztás kivizsgálásának ügye és Nagyot követként iga­zolták. Ezután Petőfi pisztolypárbajra hívta ki ellenfelét, aki gyáván meghátrált. A költő végül úgy döntött (talán a közelgő hadi események miatt is), hogy soha többé nem lesz követ. Az összegzésre a zárófejezet (Végső számvetés némi tanulsággal) vállalkozott néhány fontos kérdés felveté­sével: barátból ellenség lett-e Petőfi? Rát cselszövés vagy politikai szereptévesztés történt? Van-e tanulság? Az ezekre pontos választ adni nyilván nem tudó, de a kö­rülményeket alaposan bemutató, mérlegelő, az esemé­nyeket , jobban megérteni és megértetni­ akaró, „a város és a költő ügyét" mérlegre tevő szerző úgy véli, hogy a „korabeli jászkunsági, kiskunsági viszonyok alaposabb ismeretében Petőfi itteni bukásának nem annyira a ténye szégyellnivaló, mint inkább a módja." A kötet szerves, időben mégis elkülönülő része a köl­tő városi „utóéletének" a kritikus bemutatása (A Pető­fi-kultusz Kunszentmiklóson). Nem nevezhető sikertörté­netnek Petőfi emlékezetének az ápolása. .,kultuszt és el­lenkultuszt egyaránt teremtett Petőfi és Kunszentmiklós viszonya, közös története". (Igazat kell adnunk a szerző­nek, aki szerint „a kultusz minőségéért, ellentmondásai­ért, s tán még az ellenkultuszért is, némi felelősség a köl­tőt is terheli") Egészen 1892-ig, az Ipartestület akkori március 15-i ünnepségéig a visszafogottság jellemezte, Virágh Dénes főbíró és a város egykori szerepe miatt. Még érdekesebbek a további események: a költő halálá­nak 50. évfordulójától már a „koszorús költő" a fősze­replő. A költő születése, majd 1848 centenáriumának a megünneplése után pedig már az átpolitizált Petőfi jele­nik meg. Izgalmas részletekkel szolgál az Emlékhelyek, emlék­jelek, relikviák fejezet, melyben a főleg a helyi vesztesé­gekkel (az elpusztult, elveszett emlékekkel, épületekkel) és a tévedésekkel ismerkedhetünk meg, majd Egy külön­leges Petőfi-emlékhelyről, Székely Gábor kunszentmik­lósi magánmúzeumáról kapunk szeretetteljes szavú tájé­koztatást. Érdekes adalékokkal szolgál a Kerestem Petőfi Pistit fejezet, melyben egy helyi legendáról esik szó: Pe­tőfi öccsének vagy a költőnek magának született-e Kun­szentmiklóson törvénytelen gyermeke... A könyv ismeretterjesztő céllal íródott, „nem az iro­dalomtudomány asztalára szánta" szerzője, az irodalom­jegyzék azonban elárulja a filológust: a Petőfitől, Petőfi­ről (Válogatás a kunszentmiklósi Petőfi-irodalomból) fe­jezetben olvashatók a felhasznált források. A borítón és a szöveg között az olvasó előtt jó­részt ismeretlen színes és fekete-fehér illusztrációk találhatók. A kötetet hangzó olvasókönyv­ként CD-melléklet is kísé­ri, melyen Petőfi Sándor versei, levelei és egyéb írásai, István öccse hat verse és Bankos Károly emlékező írása hangzanak el három előadó tolmácsolásában. A kötet vé­gén szerepelnek név szerint, akiknek a segítsége és tá­mogatása nélkül ez a kitűnő munka sem jöhetett volna létre. A szerző munkája elején úgy vélte, „hogy mindent, amit tud, el kell mondania a költő és a város viszonyáról a mai és holnapi szentmiklósiaknak. Mindent, kezdve a szülőhely kérdésével, lezárva az újabb időkig nyúló Pe­tőfi kultusz bemutatásával. Túlnyomórészt inkább csak epizódok ezek a költő életében és a város történetében, de az epizódok együtt, összeolvasva töltik ki a könyv al­címének ígéretét: Petőfi Kunszentmiklóson." Úgy véljük azonban, hogy a kunszentmiklósiakon kí­vül a tágabb haza lakói is élvezettel forgathatják ezt a könyvet: diákok, helytörténészek, irodalomtanárok. iro-

Next