Honismeret, 2012 (40. évfolyam)

2012 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Ázsia romvárosainak feltárója. Emlékezés a százötven éve született Stein Aurélra (Polgárdy Géza)

Ázsia romvárosainak feltárója Emlékezés a százötven éve született Stein Aurélra Legnagyobb orientalistáink, Körösi Csom­a Sándor­tól Vámbéry Árminon, Ligeti Lajoson és másokon át Germanus Gyuláig, kutatásaikat mindvégig magyar ál­lampolgárként végezték. Ám a hazánk földjén született keletkutatók közül az egész világon legjobban ismer­tek egyikének, Stein Aurélnak ez nem adatott meg. Noha élete utolsó pillanatáig magyarnak vallotta ma­gát, s rendkívül értékes magánkönyvtárát végrendele­tileg a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, amelynek 1897-től kültagja volt, tudományos eredmé­nyeinek javarészét angol állampolgárként érte el. S ha már a hazai tudomány e legfelső fórumát említettük, szinte kínálja magát egy érdekesség. Stein Aurél Pes­ten, a mai Akadémia és Arany János utca sarkán, az MTA épületétől talán száz méterre állt házban látta meg a napvilágot 150 évvel ezelőtt, 1862. november 26-án. Itt állt a szülőház, amit már réges-régen lebon­tottak. Helyén az Egészségügyi Minisztérium (jelenleg Emberi Erőforrás Minisztériuma) modern, üveg-vas­beton épülete magasodik, amelynek Arany János utcai falán emléktábla hirdeti Stein Aurél emlékét. Mivel szülei, Stein Náthán és Hirschler Anna korán elhunytak, az árva fiú taníttatásáról a nála csaknem két Stein Aurél portréja. Calcutta, 1890-es évek évtizeddel idősebb Ernő bátyja és anyai nagybátyja, Hirschler Ignác, a neves szemészprofesszor gon­doskodtak. Alig múlt tízéves, amikor 1873-ban a drezdai Kreutz Schuléba került, ahol a németen kívül angolul és franciául is megtanult, s itt ébredt fel érdeklődése a földrajz és a történelem kutatása iránt. A középiskola két felső osztályát már Budapesten, a fasori evangélikus főgimnáziumban végezte, ahol 1879-ben érettségizett. Az, hogy az átlagosnál sokkal többre hivatott, már ekkor látható volt, mert az if­jú diák gyakran látogatta az MTA könyvtárát, és már ebben az időben megkezdte a szanszkrit nyelv el­sajátítását. Következett az egyetem. Két szemesztert Bécsben hallgatott, a harmadikat Lipcsében, ám az indiai és perzsa nyelvek legrégebbi irodalmi értékei iránti érdeklődése hamarosan Tübingenbe vitte, ahol böl­csészdoktorátusát is megszerezte. A kiváló adottságokkal rendelkező és a tudományos ismereteket nagy elszántsággal megszerző ifjút Trefort Ágoston kultuszminiszter állami ösztöndíjhoz juttatta, s 1884-85-ben így már Cambridge, Oxford és London voltak óperzsa tanulmányainak színhelyei. Haza­térve Budapestre, a Ludovika Akadémián 1885-86-ban sajátította el a későbbiekben számára oly nagy jelentőséggel bíró kartográfiai és tereptani ismereteket. Körülményeinek szerencsés alakulása azonban mindezzel még korántsem ért véget. Egyetemi évei alatt több vakációt is az Alpokban tölthetett, ideális kör­nyezetben szerezve meg azokat a gyakorlati hegymászó tapasztalato­kat, amelyeknek kiváló hasznát vette ázsiai évei alatt. Stein Aurél első orientalista elő­adását huszonnégy éves korában, 1886-ban a bécsi, VII. Nemzetközi Orientalisztikai Kongresszuson tar­totta. Itthon azonban képtelen volt az érdeklődésének és képzettségének megfelelő álláshoz jutni, így kény­szerűségből ismét Angliába ment. Kutatómunkáját ettől kezdve Low- Emléktábla szülőháza helyén (Polgárdy Géza felvétele)

Next