Honismeret, 2013 (41. évfolyam)
2013 / 6. szám - TERMÉS : AZ XLI. ORSZÁGOS HONISMERETI AKADÉMIA ELŐADÁSAI. 2. - Prohászka Péter: Adatok Szeghalom helyismeretéhez
Vérmes reményeink nincsenek, de arról meg vagyunk győződve, hogy bármily csekély eredményt tudjunk is elérni, bármily kevés ősemléket sikerüljön is megmentenünk a végpusztulástól, mégis javára fogunk szolgálni a hazai régészet ügyének. Hogy vidékünk ősemlékekben mily gazdag, azt Nagyságodnak - mint a régészeti tudományok nagymesterének - nem kell hangsúlyoznom. Ha megtekintjük Anonymus „ Gesta Hungarorum "-jának leírásai után (Cap. 28) Dr. Pauer és Dr. Szendrei János historikusok által tervezett honfoglalási térképet, látjuk, hogy Tas és Szabolcs később Usoba és Valuk vezérek csapatai Szeghalom érintésével éppen járásunk területén vonultak keresztül Dorogma, illetőleg a bihari földvár felé; a hivatkozott leírásokból pedig olvassuk, hogy a honfoglalók éppen Szeghalomnál, a mai Várhely tövében (a nemzeti legendák szerint Maróth fiának, Scegumnak földváránál) kísérlették meg az átkelést, hogy Marót csapataival megütközzenek. Igaz, hogy a történelemtudomány mai állásában Anonymus könyvét hiteles történelmi forrásul nem tekinthetjük s Pauer szavaival élve: magyar középkorunk ermusát oly óvatosan kell olvasnunk, mint a római történet első könyveit; tény, hogy a Szeghalomtól keletre - 10 kmnyire a Sebes Körös partján - fekvő Várhelyben erdőirtás alkalmával nemcsak honfoglalás korabeli emlékeket, hanem Antonius Pius és Heracleonus Constantinus korabeli pénzeket is találtak. Ez utóbbiak kétségtelenné teszik a keletrómai császársággal folytonos összeköttetésben állott avarok itteni tartózkodását. De bizonyítja ezt a Bajánál kezdődő és Ság, Csépa (Alpár előtt) Tatárszállás, Mezőtúr, Póhalom, Károly, Szeghalom s az ettől keletre eső , Furda mellett elhaladó s a régi magyaroktól Ördögároknak nevezett földmű is, melyet 2 évvel ezelőtt az őskori földépítményeket oly buzgón tanulmányozó Téglás Gábor is e korból eredetűnek vallott. Eltekintve Anonymusnak föntebb hivatkozott kétes tört értékű - bár Szeghalom és vidékének topográfiáját híven közlő - leírásaitól, tagadhatatlan, hogy honfoglaló magyarok nemcsak megfordultak, hanem városom mai területein és határában temetkeztek. Úgy vélem, hogy részint a Nemzeti Múzeum régészeti osztályához küldött jelentésem, részint hírlapi közleményeim, részint pedig Darnay probálásai útján Nagyságodnak is tudomása van azon honfoglaláskori leletekről, melyek 1904-ben a Szeghalomtól 10 kilométernyire fekvő „Kovács-halom ” ásatása alkalmával napfényre jutottak. Az ásatást, ha ugyan lehet a minden rendszer nélküli földtúrást annak nevezni, Darnay költségén állítólag egy béres felügyelete mellett négy kubikus végezte. A Kovács-halom határozottan neolitkori, és pedig az olasz terramárékkal egyeredetű képződmény, melynek felső részében mintegy 10 méternyi mélységben - találták a két honfoglaláskori csontvázat és azok mellékleteit. E leletből azonban az ásómunkások tudatlansága folytán sajnos, csak egynéhány tárgy - ha jól emlékszem 2 kengyelvas, 1 kardtöredék, 2 faragott csont oldalszárú zabla, 4 háromszögű pityke, és 1 sárgaréz szíjcsatt került Darnay sümegi múzeumába, a többi elkallódott. (mint értéktelen rozsdaette vasat és elkorhadt csontot szétdobálták). Vagy két héttel a földtúrás után kezembe került az egyik koponyatöredék, melynek szélességi indexe 72-74 lehetett, tehát dolichokefal typusú koponya volt. Úgy ez, valamint a medenczecsont jobb fele hamps színű, érdes felületű és erősen kilúgozott, mely körülmények a csontok régi voltát igazolják. E leletből a csontváz kulcscsontja táján talált cserépibrik van birtokomban. A halom alsóbb rétegeiben tömérdek agancs és kőszerszámot találtak. Amíg tehát e körülmény egyrészt a halom neolithkori eredete mellett szól, másrészt igazolja ezt is, hogy az akkori időben még nagyrészt visszaborított vidékünkön lakó, vagy átvonuló ősmagyarok az emelkedettebb helyeket - neolith halmokat - választék temetkezési helyekül. A Kovács-halmi lelőhely fekvése és az ott előkerült honfoglalás-kori leletek