Honismeret, 2013 (41. évfolyam)
2013 / 1. szám - TERMÉS - Vasas Géza: Az eltűnt Magyarország nyomában : mozzanatok Felső-Nógrád dualizmus kori életéből
év várfogságot szenvedett, s csak az önkényuralmi korszak elbizonytalanodáskor, 1861-ben, majd végeszakadtakor, 1865-ben tért vissza Kossuth tántoríthatatlan híveként a felső-nógrádi közéletbe. A testvérek halála után megüresedő kastély és az azt övező birtok kétszer cserélt gazdát. Másodszorra, 1891 nyarán az addigra politikai újságíróként, szépíróként, országgyűlési képviselőként elhíresült Asbóth János vásárolta meg, akinek odaköltözéséhez a helyi társadalom sokszínűbbé, nyitottabbá válásának reményét fűzte az autochton értelmiség. Losonc, a térség talán legváltozatosabb sorsú települése, 1849-es szenvedései, súlyos veszteségei (mivel az orosz csapatok megtorlásképpen fölprédálták és fölgyújtották) után a magyar iparfejlődés és nemzetformálás mintavárosa, igyekezett az oktatás és kultúra fölkarolásával is méltóvá lenni erre a szerepre. Nem számított Isten háta mögötti vidéknek, hiszen 1871-től Salgótarján felé vasút kötötte össze a fővárossal, s amikor 1896-ban megnyílt a Berlin felé futó Budapest-Ruttkai fővonal, amelynek egyik állomása Losonc volt, a távolság csökkenésével az utazási idő is körülbelül két órára rövidült. A megyeszékhely rangjára vágyó kisváros színvonalas állami főgimnáziumnak adott helyet, fiú és leány polgári iskolákat, a világ és Magyarország dolgairól naprakészen tájékozott hetilapot - Losonc és Vidéke tartott fönn. A zenei élet átlagosnál magasabb nívójáról a fiatal Lehár Ferenc gondoskodott, aki gyakorta megfordult a zenekedvelő Cebrián család szalatnai udvarházában, ahol mindennapos volt a szalonmuzsikálás. Cebrián László gróf két lánya közül különösen a fiatalabbik, a szépen éneklő Róza vonzódott a legmélyebben érző művészethez. Egyénisége a naplóíró Justh Zsigmondot is megfogta, de a ki nem mondott, csupán ecsetvonásnyi vágy helyére barátja, Hubay Jenő hegedűművész és Cebrián Róza romantikus szerelmének a tapintatos pártfogása lépett. Az egyébként liberális hajlamú Cebrián gróf, akinek kedves mondása, hogy Szalatnán mindenki azt teheti, amit akar, s az sem kötelező, igyekezett meggátolni a frigyet. A grófkisasszony kitartása azonban meglágyította az apai szívet, és a házasságot megkötötték. A nagy közfigyelem által övezett love story boldog beteljesüléseként egybekelt a társadalmi és a kulturális arisztokrácia. A szalatnai kis kastély pedig a századfordulóra végképp a felső-nógrádi kötődésű s a nyarakat a közeli rezidenciákon töltő, egyébként budapesti magas értelmiség és a környékbeli intelligencia egyik találkahelye lett. Az idő tájt minden esztendőben hosszú heteket töltött itt a Petőfi-kutató irodalomtörténész, Ferenczi Zoltán családjával, akinek felesége Hubay Jenő húga volt. Leányaik, Sári és Magdi később maguk is az irodalomra adták a fejüket. A fiatalabbik, tüdőbetegségben korán meghalt Magdának egyetlen regénye jelent meg, míg Sári ismert író lett, különösen a magyar regény atyjának, Jósika Miklósnak az életéről szóló történeteivel. Egy évtizedig Berlinben is élt második férjével, Bató József festőművésszel. Első házasságát valószínűleg a szalatnai összejöveteleknek köszönhette, ahol megismerhette a bizonyára szintén gyakori vendégnek, Asbóth Jánosnak az unokaöccsét, az ismert nyelvész Asbóth Oszkár hasonnevű mérnök fiát (nem azonos a némileg tévesen a helikopter föltalálójaként is nyilvántartott, ugyancsak mérnök Asbóth Oszkárral). Többször tette tiszteletét itt a korszak híres drámai színésznője, Jászai Mari, kinek a szeszélyességétől még a ház egyébiránt temperamentumos asszonya is tartott. Előfordult, hogy Jászai egyszerre csak, se szó se beszéd, befogatott és a pályaudvarra hajtatván faképnél hagyta a meghökkent házigazdákat, s csupán annyit üzent vissza a kocsissal a kastélyba, hogy a nyavalya töje ki szíves vendéglátóit. Mindazonáltal a színésznő naplójában nagy elismeréssel és szeretettel ír a nemeslelkű Hubay-Cebrián családról. Mindennaposak voltak a helyőrség tisztjei, föltűnik közöttük egy Linder Béla nevezetű százados, akit megfontoltsága, barátságos modora miatt környezete egyértelműen kedvelt, s aki a háború kitörésének hírére, amely ott érte, nem kevés előrelátó okossággal fejtegette, hogy miért várható hosszú, elhúzódó véres küzdelem. A szalatnai mindennapokról szóló fönnmaradt levelek, naplórészletek szinte életre keltik a boldog békeidők összes színét és ízeit. A háznép sűrűn kirándult a pompás hegyvidékre, Szliácsfürdőre, meglátogatták a füleki rokonokat, ahonnan azután a modernizáció biztos jeleként Cebrián Róza nővére, Mária egy rettenetesen pöfögő automobilon kereste föl Losoncon keresztüllőve a szakmaiakat. Rendszeresen vívtak vegyes párosban teniszcsatákat, melyeken főként a helyőrség egyik-másik tisztje meg az idősebb Ferenczi-lány mutathatta meg újdonsült tudományát. Hubay például idegenkedett az effajta ügyességviadaloktól, ezért ilyenkor hosszabb magányos sétára indult, viszont állítólag annál jobban szerette a már Losoncon is hódító játékot, a footballt. Előfordult, hogy valamely mozgalmas nyári délutánon a jelenlévő vidám vendégsereg apraja-nagyra rúgta a bőrt, nem ritkán rögtönzött bállal zárták a napot. Hajlamosak vagyunk bájosnak látni ezt a világot, árnyék akkor kúszik a múltat nagyvonalúan újraalkotó történelmi képzeletünk fölé, amikor a nemzetiségi viszonyokkal szembesülünk. A nyelvhatáron fekvő Losonc egyfelől iskolapéldája a magyar szabadelvűség nemzetformáló koncepciójának és gya- 56