Honismeret, 2015 (43. évfolyam)
2015 / 1. szám - TERMÉS - Siket István László: A harangok a háború mártírjai
A harangok a háború mártírjai A makói görögkatolikus hívek régi óhaja teljesült, amikor Mária Terézia királynő segítségével, a vályogfalú helyén építették fel új templomukat az 1776-78. évek között. A szép barokk építmény osztrák mesterek keze munkáját dicséri. A Sarkadi Matuz parochus idejében emelt templom az „orosz fertály” lakóinak szent helye, amelyet az Oltalmazó Istenszülő tiszteletére szentelt fel Dragon Mózes nagyváradi püspök. A torony három harangjának köszönő éneke messze szállt az Égiek felé. Az istenháza fejlesztése, belső alakítása folyamatosan történt. A sekrestye után elkészült a toronyfeljáró, az ikonosztázionnal kialakult a végleges templombelső. A szép padsor az asztalos mester keze munkájának eredménye. Az eltelt évszázad alatt a harangok állaga, összhangzása megromlott, cseréjük szükségessé vált. Az egyházközség új harangok vásárlását határozta el 1882 őszén. Harangbeszerző Bizottság alakult Fejérváry Imre vezetésével. Felvették a kapcsolatot Seltenhoffer Frigyes és Fia soproni harangöntő gyárossal. írásban nyolc pontba foglalták a megállapodást, amely szerint a cég elkészít és leszállít három megfelelő súlyút. A harangok a feltételek szerint elkészültek, amelyeket a cég vaspályán a szőregi indóházig leszállított. Szentiványi Sándor gondnok az egyház képviseletében vehette át az új harangokat, a két kisebbet (szola), az egy nagyot (campana) és adta le az „ócskákat” kilónként nyolcvanöt krajcárért. A toronyba felszerelt három új szerzemény hangpróbájára, a szép számban megjelenő hívek és a bíráló bizottság jelenlétében került sor még december 16-án, amikor Juhász György parochus által a felszentelés is megtörtént. Az örömmel fogadott harangokról a szakértők megállapították, hogy mindegyik „tiszta csengéssel bír, valamint együtt, akár egyenként jól használhatók”. Mindezt megerősítette Török Imre zeneértő és Kovács István a református egyház kántora. A technikai oldalról, működés közben Nagy Dániel és Lipták Dániel lakatosmesterek vizsgálták meg a berendezést, akik nem találtak hiányosságot. A kistemplom harangszava emlékeztet, a szívemhez közel áll, mert a harangok kötelét anyai dédapám, Felberbauer János, a görögkatolikus egyház hűséges sekrestyése és harangozója húzta huszonöt éven át, 1929-ben bekövetkezett elhunytáig. Munkájában gyermekei és unokái segítették. A mindenki János bácsija hetvenéves korában, váratlanul, a halotti szentségek buzgó felvétele után hagyta itt szeretteit. Temetése a templomból történt, a Kisorosz utcai gyászháznál történt beszentelés után. A nagy család és a hívek sokasága kísérte utolsó útjára a görögkatolikus temetőbe, ahol dr. Rohály Ferenc esperes búcsúztatta. A gyászének messze szállt a sírhalmok felett. A torony lakói sokáig élték békés életüket, szolgálták az egyházat és híveiket. A csend és nyugalom után a következő századnak már az elején, egyes országok között forrósodtak az indulatok. A vélt történelmi igazságot erőszakkal oldották meg, kitört a háború, amely világméretűvé vált. Hazánk is belesodródott, pedig az egyszerű polgárok nem kívánták a megpróbáltatást. Az emberi áldozatok mellett az anyagiak is fogytak. Az élelmiszert, ruházatot és lőszert pótolni kellett. Ez utóbbi készítéséhez a hadvezetés elrendelte a harangok begyűjtését. A békés időszak után a szegény harangok az első háború áldozatává váltak a házaikkal együtt. Móra Ferenc ezt az állapotot így fogalmazta meg: ,új harangot behívják katonának, hogy mint ágyú hirdesse Isten dicsőségét”. A mi toronylakóink is rettegésben éltek, nem ok nélkül, sajnos közülük egyet, durva módon, akarata ellenére hadianyaggá változtattak, többé nem tért vissza. Erről az eseményről tudósít a Makói Újság 1916. júliusban: ,/A templomból egy harangot elvittek hadi célra, a parochus úr búcsúztatta, a hívek siratták”. A harangok bevonulásáról írt az Érdekes Újság 1916. augusztus 20-án: ,A falu kincse a harang, a haza kérte, a falu és város odaadta. Jobb esetben csigán engedték le, vagy kitolták a torony ablakán, utolsót kongott, azután lezuhant”. A makói görögkatolikus templom A görögkatolikus fertály lakói megérezték harangjuk hiányát, már a háború után közadakozásból újat öntettek, amely reményeik szerint sokáig fogja szolgálni egyházát, hordozza a földi élet örömét és bánatát, Isten örök győzelmét hirdeti a bűn és a halál felett. Siket István László 52