Honismeret, 2017 (45. évfolyam)
2017 / 4. szám - HAGYOMÁNY - Siket István László: Csanád vezér legendája
HAGYOMÁNY Csanád vezér legendája A Bethlen-kormány kultuszminisztere, gróf Klebelsberg Kunó javaslatára az oktatási intézmények történelmi személy nevét vehették fel. A makói Magyar Királyi Főgimnázium dr. Gedeon Alajos vezette tantestülete Csanád vezér nevét választotta és használta az 1922-1923. tanévtől. A választást a város és a megye tisztikara és a nagyközönség elfogadta. A főgimnázium igazgatósága arra törekedett, hogy a belépő tanulók a névadó származását és hőstetteit már az első hetekben megismerjék. Dr. Gidai Kálmán történelemtanárunk magasra tette a mércét, több órán készültünk a szép témából. A tanultakat és a később szerzett ismereteimet használom fel Csanád vezér legendájának megírásához. A történelmi eseményt, a nép szeretetének jeleként, legendává nemesítette az idő. A honfoglaláskor Árpád törzse a Csepel-sziget alatt, a Duna két partján, Pest és Tolna megyék területén helyezkedett el. Délre a bal parton Pentele alatt, Kalocsa és Baja között telepedett meg Doboka népe. Jelenlétüket bizonyítják a megmaradt, Érsekcsanád, Doboka-puszta helynevek. Dobokát Csanád apjának mondja a krónika. A szálláshelyek szűkülésével a törzsek kelet felé húzódtak, ekkor találkoztak a Gyula családdal. Gyula második fejedelmi méltóság, Gyulafehérvár székhellyel. Gyula két lánya közül Sarolt felesége Géza nagyfejedelemnek, míg a másik lánya, Karold feleségül ment Dobokához. Sarolt és Géza fiát, Vajkot 974-ben Piligrim érsek keresztelte Istvánnak. Karold és Doboka fia a Csanád nevet kapta, így István és Csanád unokatestvérek voltak. Csanádra vonatkozóan a Gellért-legenda a fő forrás. Ő Maros várában, Ajtony udvarában megbecsült vitézként szolgált. Hamarosan a hadinép parancsnokává léptették elő. Ez a sereg lassan túlszárnyalta a Géza nyomdokába lépett István királyét is. Marosvár a természettel is megerősített hely, a Maros folyó, a Szárazér és a Harangod mocsárvilága védte, délről sáncok és falak erősítették. Ajtony bűne szaporodott, vámolta az árut, sót szállító hajókat. Kacsingatott Bizánc felé, próbálta az uralkodó tekintélyét és területi egységét megcsonkítani. István nem tűrhette tovább Marosvár urának gőgjét. Árpád honszerzését tetőzte be István, amikor kelettel szemben barátságot kínálva, nyugattal keresi a kapcsolatot. A nemzet sorsáért aggódó Csanádban fokról fokra érlelődött az a meggyőződés, hogy nem járhat egy úton azzal az Ajtonnyal, aki hatalmi, területi igénnyel lép fel a királlyal szemben. Ajtony besúgókkal figyeltette Csanádot, aki kényelmetlennek érezte helyzetét, igyekezett tőle szabadulni. Kedvező időpontban, 1026-1028 táján, egy kis csapattal a királyhoz futott. Csanád mindjárt tapasztalta a királyi unokatestvér jóindulatát. Tudakolta tőle a marosvári állapotokat, Ajtony titkait, terveit. Csanád Esztergomban, a királyi udvarban felajánlotta fegyveres szolgálatait. István ezt szívesen elfogadta és csapata élére állította. Koppány felnégyelése, Gyula megfékezése után, Ajtony következett. A gyülekező fegyveresek hada a birtokok jobbágyaiból, az udvari katonaságból és az idegen zsoldos őrségből toborzódott. A legcélszerűbb gyülekező helyül az érseki Kalocsát választották. Néhány napi pihenő után a sereg a Duna-Tisza közén áthaladva, kereste a Tiszán való átkelés lehetőségét. Szeged vidéke a Maros mocsaras torkolata miatt erre nem volt alkalmas. Csanád úgy döntött, hogy haladjanak déli irányba a folyó mentén. A terv