Honismeret, 2017 (45. évfolyam)
2017 / 1. szám - KRÓNIKA - Ferencz Győző: Ladányi András, a honismertető bányász
zók Szakszervezete szemet vetett rá, tehát hamarosan a budapesti bányászközpont munkatársává szakosodott. Amikor aztán Léderer Andor - a Bányamunkás jeles főszerkesztője - nyugállományba vonult, a borbányai-tatabányai vájár-népművelő átvette a Bányamunkás szakszervezeti újság szerkesztését. Innentől kezdődik bányászpajtási-munkatársi együttműködésünk. Akkor a zalai kőolaj- és földgázipari, a geofizikai-fúrási, a kőolaj- és földgáztermelő, a nyersolajat földolgozó, a gépgyártó, a gázszolgáltató vállalat és tudományos kutatólaboratórium által közösen fönntartott, kéthetente megjelenő lapját szerkesztettem, alapítóként 1966 januárjától 1991 decemberéig. A főszerkesztők jóvoltából a bányász szakszervezeti lap külső munkatársa is lettem. Ladányi András a Bányamunkást szerkesztette, jómagam az Olajmunkást. Évtizedek alatt ez igazi - szerkesztői-bányászpajtási - barátsággá alakult, hiszen rendszeresen megjelentek tudósítások az kőolaj- és földgázbányászatról a Bányamunkásban is. Az pedig még közelebb hozott minket, hogy éppen 1984-ben jelent meg a derék bányászvezetőről, Havrán Istvánról és az akkori korról írott Bányász a történelemben című könyve, amikor ugyancsak 1984-ben szerzője lehettem a Körmendről elkészített várostörténeti képeskönyvemnek. Vagyis: helytörténészekké is váltunk. Ezért vállalkoztam ennek az ismertetőnek a megírására, már csak műfajazonosságból is. Ő, aztán kedves felesége, a tanár Sütő Tünde asszony szülőföldje a Balaton-felvidék, Monostorapáti, Kapolcs, Zalahaláp és környékének szociológiai-szociográfiai pontosságú megörökítője lett. A kilátás a tanúhegyről, a Zalahalápi sorsok című könyvében emberek tucatjaival beszélgetett el a régmúltról, az egykor volt falulakókról, de a legmaibb napokról is. A kötetek rangját jelzi, hogy 2010. január 30-án nem akárki ajánlotta a falu népe figyelmébe, mint Fázsy Anikó neves irodalmár, a Nagyvilág főszerkesztője. Sőt, Zalahalápról 2009-ben, Kékeséről pedig 2014-ben adott közre saját fényképezésű szerkesztésű, AJ A nagyságú színes fotóalbumot. A halápiban írta a kiadó Szencz Lajosné polgármester Hogy megfürdessük lelkünket a szépségben című kísérő-esszéjében ,Ladányi András fotóin a természet rikoltozza szerte a hangos életörömet.’'' A Balaton-felvidék Ladányi András szociográfiai-honismereti aranybányája lett. Kutatásai, falujárásai eredménye Monostorapáti, a völgy kapuja (2004), Kapolcshoz hű maradni (2005), Falvak a művészetek völgyében (2006) című könyve. Közreadta a Kapolcsi vízimalmok című könyvét (2010) Kapolcs 12 vízimalmáról. Elkészült, de még nem jelent meg a Vízimalmok nyomában című könyve Monostorapáti 6 vízimalmáról. Ladányi András ma sem hagyja cserben bányászpajtásait. Nem csak a halápi kőbányászokkal szorított kezet, de például 2004-ben egykori munkahelyét - amely önvallomása szerint gerincet, tartást, melós eszmélést adott neki - is megidézte Tatabányai eocén-bányászok címmel. Bő tíz évvel később, 2014-ben a bányákban megrokkantakra az érzéketlen kormányok által rákényszerített sanyarú sorsot tárta a nagy nyilvánosság elé Rokkantprés című könyvében. Immáron kisebb könyvtárra - a szám szerinti 35-re - gyarapodott ipar- és helytörténeti könyvek jelzik lankadatlan alkotókedvét, lelkesedését, szorgalmát és tehetségét. Amely Borbányától Tatabányán át napjainkig és - remélem - még sokáig tart. E sorok írásakor már megszerkesztett, vagyis nyomdába kívánkozott legújabb könyve - 2017. április 7-én jelenik meg Tatabányán - bányászéletsorsokat tár az olvasók elé Bányász vagyok... címmel. A három pont azt jelzi, hogy a folytatás az öntudatos „ki több nálam?” folytatás előzménye. Az életsorsok természetesen egyszersmind személyhez kötött helytörténetek is. Tudni kell, hogy élete meghatározó részévé vált Váci Mihály költő. Erről így beszélt a nemrég 70 éves elmúlt Ladányi András ,az Ó-Kistelki szőlőben született, én a szomszédos Borbányán, csak ő 20 évvel korábban. Verseiben a szülőföld szeretete fogott meg. Ugyanazon élményekből táplálkoztam én is. Eddig 4 könyvet írtam róla. Megalakítottuk 2004-ben a Váci Mihály Kört, aminek a titkára lettem. A költő az életművében kiállt az alullévőkért, az elesettekért, a szegényekért, ez ad igazi időszerűséget ma is az életművének, amelynek szellemiségét a magaménak vallom." Az említett 4 könyvből a 2001-ben megjelent Élj tiszta tüzeidben című irodalmi szociográfiáért Ladányi Andrást az MSZOSZ irodalmi díjban részesítette, amelyet a más műfajú díjjal vele együtt vett át Jancsó Miklós filmrendező és Balázs Árpád zeneszerző. Nem mellékesen megjegyzendő, hogy az akkor SZOT-díjként nevezett elismerést Váci Mihály is megkapta 1960-ban. Ladányi András méltán büszke rá, hogy a tokaji írótáborban Váci Mihály-díjat nyújtottak át neki, Nyíregyháza pedig Váci Mihály-emlékéremmel tüntette ki. Ferencz Győző