Honismeret, 2017 (45. évfolyam)
2017 / 2. szám - ÉVFORDULÓK - Debreczeni-Droppán Béla: Stróbl Alajos Arany János-szobra a pesti Múzeumkertben
köszönte Pekár fáradozásait.”44 Ezt követően új modellt kellett keresni, amelyben Strobl barátja, Justh Zsigmond író segített, akinek Békés megyei birtokán, Szentetornyán egy kis színház is működött, ahol a színdarabokat paraszt színészekkel adták elő. Strobl itt talált egy olyan ősmagyar típusú modellt, akinek fejéről rögtön egy kisvázlatot készített, majd egy portrészobrot. Tehát ennek az ismeretlen békési magyar parasztembernek portréja után született az arc Toldi alakjához, míg magához az alakhoz Porteleky László (1870-1953) vívóbajnok, ekkor negyedéves joghallgató és a Magyar Atlétikai Club számos atlétája ült modellt.45 Stróbl Alajos mindenre figyelt, a legkisebb részletet is hitelesen szerette volna elkészíteni. Ezért pl. Toldi alakjához a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából műtárgyakat kölcsönzött. A múzeumi irattárban fennmaradt erről egy akta, amelyben Hampel József, a Régiségtár vezetője (őre) arról tájékoztatja a múzeum igazgatóját, A Toldi-szobor gipszmodellje Stróbl Alajos műtermében Pulszky Ferencet, hogy Stróbl egy vassal (Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Bp., 2003. 48.) kantyút és egy buzogányt kér a gyűjteményből mintául az Arany-emlékműhöz készülő Toldi-szoborhoz. Hampel az egy hét időtartamra kérelmezett kölcsönzést a következő támogató szavakkal terjesztette elő főnökének: „Tekintve, hogy a kiválasztott két tárgy nem unicum a maga nemében és hogy helyben való használatra kívánja, ahol esetleg rögtön is visszaszerezhetjük, ha szükség van a tárgyakra, végül tekintve a közhasznú czélt, úgy hiszem, hogy Stróbl Alajos úr kérelme a kellő biztosítékok mellett teljesíthető volna.” Az irat hátoldalán Pulszky s. k. jóváhagyása olvasható. Az előterjesztés utáni nap, 1891. június 27-én a mester már hozzá is juthatott a két múzeumi tárgyhoz, amit az aktában szintén megtalálható térítvényből tudunk. Innen derül ki, hogy mely tárgyakról is van szó: egy pár reneszánszkori vassarkantyúról (jegyzőkönyvi száma 566/75) és egy vasbuzogányról (leltári száma: Arm. Jank. 44). A kölcsönzéskor - akárcsak ma - a tárgyak értékét is meghatározták, amely a Nagy Géza múzeumi segédőr által kiállított térítvényen a következő megfogalmazásban szerepel: ,új tárgyak értéke kölcsönös egyezség útján 230 forintban (buzogány 200 frt., sarkantyúpár 30 frt.) állapíttatott meg Hampel és Stróbl urak által.”46 A vassarkantyú esetében a megadott jegyzőkönyvi számot nem találtuk, így a tárgyat sem, de nem kizárt, hogy arról a vassarkantyúról van szó, amelyet vizeki Tallián Lajos 1875-ben ajándékozott a Nemzeti Múzeumnak.47 A Jankovich Miklós híres gyűjteményéből származó buzogány azonban biztosan megvan: a XVI. század közepéről származó itáliai aranyozott vas fegyvert - amelyet Jankovich 1809-ben vett Eszéken 38 arany dukátért a Történeti Tár Fegyvergyűjteményében őrzik.48 Toldi Miklós teljes életnagyságú alakjának agyagmintája 1891 júliusában készült el. Az Arany-szobor bizottság tagjai 1891. július 25-én Stróbl epreskerti műtermében tartották ülésüket, amelynek fő napirendi pontja a szobor megtekintése volt. Ekkor döntöttek arról, hogy a szoborminta alkalmas-e „köszöntésre”, azaz az ércöntés alapjául szolgáló gipszminta elkészítésére. Az Eötvös Loránd elnökletével helyszíni szemlét tartó bizottság a mintát alkalmasnak találta és, hogy milyen mértékben nyerte el a 44 Stróbl Mihály: A gránitoroszlán. Stróbl Alajos, Bp., 2003. 53. 45 Uo. 46 Magyar Nemzeti Múzeum Irattár (MNMI). Érem- és Régiségtár 201/1891 47 MNMI 111/1875. 48 A műtárgy leltári száma: 54.1920. A múzeum tulajdonába 1836-ban került, amikor az országgyűlés határozata alapján megvették a Jankovich-gyűjteményt. Az 59 cm hosszú, 10 cm átmérőjű és 1,290 kg súlyú buzogány leírása a következő: a fej nyolc karimával van ellátva, alakított széllel és középen hegyes kiszögelléssel. Korábban a teljes fej aranyozott volt. Az üres, csőszerű nyél hosszában bordázott. A két végén recézett gyűrűvel ellátott nyélen nyomokban aranyozás látható (Kovács S. Tibor: Maces, War-Hammers and Topors from Hungarian Collections. Bp., 2016. 66.).