Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 2. szám - HAGYOMÁNY: MESTERSÉGEK DÍCSÉRETE - Gelencsér József: Nádvágás a székesfehérvári Sóstón
Nádvágás a székesfehérvári Sóstón . Székesfehérvárt már a magyarság itteni megtelepedésétől kezdve, századokon át nádas, mocsaras, lápos vízivilág vette körül. Ennek a természeti adottságnak előnyeit élvezte, hátrányait szenvedte a város. A vizek lecsapolása a XVIII. század elejétől a XX. század elejéig tartott. A hajdani állapotok utolsó emlékeként, egyre csökkenő területével, a Sóstó maradt meg. A város tulajdonát képező állóvíz használata, hasznainak szedése szabályozatlanul és szabályozottan, jogszerűen és anélkül számos tekintetben az 1970-es évekig folyt. Ebbe a körbe tartozott az itt termő nád aratása és felhasználása is. A Sóstó és környéke a XIX-XX. század fordulóján vizes-nádas-mocsaras, valamint bokros-fás felületével 500-600 holdat foglalt el. A tó kitűnő nádat adott. A sekély vízben ugyanis jól nőtt e növény. A rendszeres, évenkénti nádaratás is a haszonvételek közé tartozott. Hasznot, bevételt elsősorban a városnak hozott, de nem feledkezhetünk el a munkát végző nádaratók bevételéről sem. A nád felhasználóinak pedig bizonyos szükséglete elégült ki, számukra ezért volt hasznos a tó nádtermése. Az sem volt közömbös, hogy a tóban élő nád mindig is hozzájárult a természeti értékek megőrzéséhez, védte, stabilizálta a tó partját, elősegítette a víz tisztulását. A tó élővilága számára biztosította az életteret, a búvóhelyet, a táplálkozás és a szaporodás terét. A víz, az ingovány uralta hatalmas terület nádjáról számos leírás szól. Közülük csak néhányat emelek ki. Istvánffy Miklós (1538-1615) alnádor, történetíró a XVII. század elején históriájában jellemezte Székesfehérvárt és vidékét. Ebben mind a Sárvízről, mind a Sóstóról, továbbá a mocsaras, sáros, sásos, nádas környezetről tett említést.1 2 Evlia Cselebi (1611- 1682?) török világutazó 1664-es látogatása nyomán azt jegyezte fel, hogy Székesfehérvár igen erős vár a Sárvíz folyó partján, nádas, mocsaras helyen áll.3 Az első katonai felmérés Székesfehérvárról 1783-ban készült. Térképe szerint a Sóstó nagy részét nád borítja. Szabad vízfelület különösen a város felőli, északi, további a keleti részen látható. Az 1856 és 1860 közötti második katonai felmérés térképén is hasonló az állapot. Ifj. Palugyay Imre (1818- 1866) földrajzi író, alispán, jogtörténész 1853-ban a Székesfehérvár szabad királyi város határában szétszórtan található tavak, mocsarak közül külön kiemelte a Sóstót, melyben évenként nagyobb mennyiségben használható nádi nő.4 Károly János (1834-1915) kanonok, történetíró a millennium idején azt írta, hogy a Sóstót a mellette fekvő sétány alatti források táplálják, és kitűnő nádat terem. Azt sem lehet elhallgatni, hogy Bél Mátyás (1684- 1749) történetíró, földrajztudós a XVIII. század első felében mit észlelt a városhoz tartozó területről. Azt kicsinek találta, melynek ráadásul mintegy negyede mocsaras. Haszna csak az, hogy körülzárja a várost és halat, csíkot, valamint nádat ad.6 1 Károly János: Fejér vármegye története. I-V. Székesfehérvár, 1896-1904.1. 41.; Landgraf János: Kultúrmérnöki jelentések a talajjavítás terén 1889. évben tett intézkedésekről. Budapest, 1890. 45. A tó területét illetően a forrásokban nagyságrendileg különböző adatok szerepelnek. Feltehetően egyesek ebbe a tó - ugyancsak városi tulajdonban álló - környékét is beleszámolták. Mások viszont kizárólag a vízzel és a hozzá kapcsolódó náddal borított - egyébként változó - felületet. 2 Istvánffy Miklós: Magyarok dolgairól írt históriája. Tállyay Pál XVII. századi fordításában. Budapest, 2001- 2009.1/1. 44. 53. 3 Evlia Cselebi: Török világutazó magyarországi utazásai 1664-1666. Budapest, 1908. 44. 4 Ifj. Palugyay Imre: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírása. II. Szabad királyi városok leírása 1. Pest, 1853. 135. 5 Károly 1896-1904.1. 41. 6 Bél Mátyás: Fejér vármegye leírása. Fordította és bevezette: Prokopp Gyula. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. Székesfehérvár, 1977. 106. 47