Honismeret, 2021 (49. évfolyam)
2021 / 2. szám - HAGYOMÁNY: MESTERSÉGEK DÍCSÉRETE - Gelencsér József: Nádvágás a székesfehérvári Sóstón
A Székesfehérvár szabad királyi város tulajdonában lévő területek közül a XVIII. század közepétől nád különösen a Sárréten, a Sóstóban, Bárándpusztán és a Nádrás nevű határrészen termett. A város tanácsa a XVIII. század közepétől egy évszázadon át számos alkalommal hozott döntést a nád aratásáról, értékesítéséről, védelméről, felhasználásáról. A XVIII. század végéig a nádvágás még szabadon történhetett, a XIX. század elejétől viszont egyre inkább szabályozott lett a nádalás, nádlás. Hiszen a nád értéket képviselt, számos célra lehetett felhasználni, így 1688-1849 között mindenekelőtt épületek fedésére (nádtető, nádfedél), aztán tüzelőként és téglaégetéshez. A nádat az aratók részért vágták, általában a harmadát kapták meg. Amikor nem borította vastag jég a tavat, kevesen jelentkeztek a munkára, a nádvágást a város felében adta ki. A városnak járó részt a városmajorban gyűjtötték. 1810-ben a város úgy rendelkezett, hogy téglaégetéshez a Sóstóban levő nádat kell felhasználni. A városnak innét 1820-ban 2700,1821-ben 3610 kéve nád jutott.72. Székesfehérvár városnak 1875-ben a sóstói nád termelése 12 456 kéve volt. Az eladási árat száz kévenként 6 forintban állapították meg. Ez megegyezett az előző évi árral, melyet azonban májusban 4 forintra szállítottak le. A székesfehérvári közgyűlés utólag azt állapította meg, hogy a városnak a nádlásból 1874-ben 750 forint, 1875-ben 600 forint jövedelme származott. Az 1889. évi kultúrmérnöki jelentés szerint a város a Sóstó nádjára nagy gondot fordít. Ebből ugyanis jelentős bevétele van, a nádra a környék lakossága igényt tart.9 10 1 A XX. század első felében a város, így a Sóstó gazdasági ügyeivel a polgármesteri hivatal gazdasági hivatala foglalkozott, melynek szervezetében tevékenykedett a városgazda." Alárendeltségükbe tartozott a városmajor. Megbízásukból a Sóstó melletti nádtetős csőszházban lakott, a tavat és környékét vigyázta a csősz vagy gátőr. A feladatot 1928-tól, hivatalos megjelöléssel műtétkezelőként, Dala Ferenc látta el. Ő korábban gróf Széchenyi Viktor főispán sárpentelei birtokán volt előmunkás és parádés kocsis. (1950 után, a tanácsrendszerben különböző néven, szervezeti formában működött a városgondnokság.) A csősz télen a nádaratást is felügyelte. A részes aratásra általában sok jelentkező volt. Az arató ekkor is rendszerint harmadrészt kapott, a többi a városé lett.11 Az előző századfordulóig visszanyúló népi emlékezet szerint a Sóstó nádjának aratói különösen az állóvíz környékének (Alsóváros, Maroshegy, részben Palotaváros) lakóiból kerültek ki. A munkát a téli időszakban férfiak végezték. Lakatos Sándor (1941) és Lukács Istvánné Arany Mária (1941) - akik életük fiatal éveit a tó közvetlen közelében töltötték - a következőképpen emlékeztek. Az általános vélemény szerint „a sóstói nád jó minőségű, finom volt”. Ahogy a jégre rá lehetett menni, máris tolóval, tolókaszával, ügyes kezű személy vagy mester által készített, embermagasságot meghaladó fakeretre erősített vassal vágták. Ezzel az eszközzel két férfi dolgozott: egyikük tolta, így vágta a nádat, mely szépen bedőlt társa karjára. Két öl adott ki egy kévét. A másik, egyszerűbb szerszámot, a rövid kaszára . Kállay István: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 18. Székesfehérvár, 1988. 107-108. 8 Székesfejérvár 1875. február 6. 45.; Székesfejérvár 1875. május 12. 169.; Székesfejérvár 1876. január 5. 6.; Székesfejérvár 1876. január 29. 36. 9 Landgraf 1890. 45. 10 Juhász Viktor: Székesfehérvár szabad királyi város. In F. Szabó Géza (főszerk.): Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város általános ismertetője és címtára az 1931-32. évre I—II. Budapest, 1932. 24. 11 Zsohár Melinda: Maroshegyi mozaik. Egy városrész története. Székesfehérvár, 2009. 131-132.; Banizs Károly D. Mező Éva-Takács András Attila: A székesfehérvári Sóstó természetvédelmi terület. Székesfehérvár, 2010. 67. A parasztházra emlékeztető csőszházban Dala Ferenc halála után fia, Dala János lakott feleségével és lányával 1964-ig.