Honművész, 1838. július-december (6 évfolyam, 53-104. szám)

1838-07-05 / 53. szám

53 KÖLTÉSZET. T­á­v u­­­i zaj. Zúgni Imivik vészharangot Ősz Hildának ainik­ál , Vad robajjal n­/.ni hangot Gyánz­ fedezte tájb­ól. Mit hirdethet illy moraj ! Tán vad ellenféti zaj ! Tán csapongó láng borítja Jó lakói házait, És ropogva szétfuvalja Kgyilmi vad lángjait. Attilának vára tán Zúg a’ veszteség után ! Tán a' hullámos Dunának Feldagadtak árjai, ’S rá tolultak érezsegének Országdöntő halmai , ’S Attilának vára tán Sír a’ pusztulás nyomán! Nem , nem ellenfél csatája , Sem nem láng a/., sem nem h­alt; Banat-hang , m­elli lélekrá/.ón Fülbe zúg, kebelbe hat. Láng, de lm szív-érzetek ! Mali ! tie szem-kitny űzetek ! .Most tudom mar , — h­onti balt­ míg Nagy Budában , és a’ nép Hu­liját a’ sírba vitte Bánattal , melly szívet tép . Mert szerette szép hónát Kg-polgárnak tette­ át. K. ZS. SZORGALOM. Gyujtó fácskák. A’ „Charivari-ban“ következő czikk ol­vasható gyujtó fácskákról: „les inimirables ‘ vagy, ki látott va­laha iilyent?! — E’ gyújt­ó fákat, mellyek ütés, surlás, vagy bem­ártás nélkül rögtön meggyulnak, Lavigne nr készíti. Hajlí­­tás, elzuzás , tapadás által veszély nélkül elolthatok , sőt szél, eső , harmat is kioltja lángukat. L­e­h­e­t­s­é­g­e­s - e ? ’S m­­i­n­t j­u­t­h­a­t­n­i hozzá? Igen könyen, a’ passage des Panoramas-n­a’ des Varietés

Next