Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-29 / 69. szám

550 FÜREDRŐL. (Nyárutó 16-áról). Fürdői óletünk tökólyes feloszlásához közelit. Miként a’ fösvényen tápláltt mécs lángja csak néha néha lobban-fe! , Füreden is már csak koronként láthatni egy élénkebb élet nyomait. A’ hárs- sétány majdnem némán ’s elhagyottan áll, ’s hol nehány nap előtt még a’ barna hangászok nemzeti hangjai zenegtek , most csupán tetemesen leolvadt vándorok tompa léptei hangzanak ; hol minap még csak gyakori kitérés mel­lett lehete haladni, most kényelmesen és súrlódás nélkül ballaghatni. Szóval „apparent rari nantes in gurgite vasto.“ •— Most várakozás nélkül válogathatsz a’ többnyire üresen álló fürdőkben , ’s az egyetlen vizmeregető is gyakran henyén áll a’ kutnál. A’ vendégek csendben rakják-el holmijeiket, ’s a’ ked­vessé vált helynek szorult szívvel mondanak „Isten hozzád-ot.“ — A’ ke­reskedők vásárlók hiánya miatt elzárják boltjaikat, sőt még Thalia vándor papjai is búcsúzni készülnek. Utósó előadásul tegnap adák ,,Angelo , Padua zsarnokát“ — Szakácsy ur jutalmára. Minthogy pedig már czigányaink is elköltöztek , a’ hangászkart egy czimbalmos zsidó pótlá-ki bohókás énekei­vel. Minő hangászkar *egy nemzeti színházba! Barátom, szorult ke­bellel lépek e csarnokba, mellynek csinos homlokzatán a’ dagályos „Haza- fiság a' nemzetiségnek“ valóságos „sepulchri dealbati“ fellengö felírása Minő képzete legyen most már a’ külföldinek haza fi Ságunkról, midőn e gyé­ren világított helyen fel alá botorkál, melly inkább a’hajdani titkos törvény­szék tereméhez, vagy egy titokban összegyűlő clubb tanyájához, mint egy miveit nemzet mulattató helyéhez hasonlít. A’ kopasz elöszin, festetlen falak kevés czéliránytalan színfalak, nyomorult fadgyú-gyertya- világítás, a’ sü- lyedök szűke, szinészek földalatti szobáik, éppen nem mondhatók a’ színi hatás emelcsöinek, hanem inkább a’ dagályos felirat gunyor-ának (satyra). Ezek sajtolák-ki Egressy ur melljéböl ama keserű de igaz panaszokat, mellyeket a’fürdőhely j avalat-könyvébe irt. E’ bajon egy bőrszín­nel szándékoznak segitni. Csakhogy a’ begyült összeg azután czélszerüleg használtassák ! Egyébiránt Szakácsy ur mind a’ czimszerepet mind Rudolfét dicséretesen adá , Komlóssyné és Hubenayné asszonyokban pedig jeles segéd-társakra talált. Ha jövőben a’ fennebb elősoroltt hibák elmellöziet- nek, bizonyára a’ fővárosi szinészek is lerándulandnak vendégszerepekre, kik nemcsak a’ válogatott közönséghez leendnek méltók, hanem a' most több­nyire üres pénztár és padokra is jövedelmezők. (Tageblatt). ZALA-EGERSZEGRŐL. — Augustus 4-én elhagyván csendes falumat, színház kedvéért városba mentem. A’ „notre dame-i harangozót“ adák. A’ mű borzasztó, de a’ működök sokkal borzasztóbbak voltak. Balog (Qua­simodo) egy pulya torz-kép; Balogné (Esmeralda) minden volt, csak Es­meralda nem ; Báts (vérbiró) kiáltozásaival, Farkasné (Gervaise) si­ralmas éneklésével csaknem kiűztek minket a’ teremből. Művészet angyala mi messze lengsz ezeu társaságtól ! — 5-kén „Lassú viz partot mos“ — 6-kán „Griseldis“ — 7-kén „Párisi naplopó“ Józsi szerepét B alogné tür- hetőleg játszotta. — 8-dikán „zsarnok apa“ — adatott, ’s ezzel minket itt hagyott Balog társasága azon óhajtással, vajha jövendőre kissé érdemesebb tagokat szerezne magának. — Kár hogy némelly hallgatók még a’ színterem­ben sem nélkülözhetik a’ pipázást! erdei.

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék