Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-09-05 / 71. szám

56ö a’ kezdő karének (F-dur), a’ szép duett Gennaro és Orsini között (F-moll), a’ kellemes kardal (D-dur), mellyet ismételni kellett. — Orsini enyelgő szép bordala (C-dur), melly egyébiránt contraalt ajkán zajos tetszést szokott nyerni, csaknem nyom nélkül tünt-cl. A’ fináléban, melly mint észrevettük , rövidítve vala, valamint átalján az egész műben Schodelné asszonynak bő mezeje volt jeles talentumát clötüntetni, mellyet a’ közönség (1-sö Ízben egész szinte­rem tele) több izbeli zajos és hosszas tapsokkal, elöhivatásokkal ismcrt-meg. A’ többi előadóktól sem tagadjuk-meg kitűnő szorgalmukért dicséretünket. A’ női karszemélyzetnek ma kevés dolga volt. Diszitmény pompás; orcliestrum jeles (V felső vagy is szinpadi hangászkar, mellynek teljes szükségét ma valóban nem láttuk által, méltán elmaradt) Tárgya eléggé ismeretes olvasóink előtt; a’ hasonnevű drámának csak vázlatát mutatja ez opera. Bővebb magyarázatba nem ereszkedünk. A’ közönség igen kedvesen fogadá. M—v—s. SZOMBATHELY, augustus 11-dikén. Városunkba Balog János igazgatása alatt tegnap magyar színészek érkeztek , ’s inár ma mutatványaikat kisded s/inpadunkon „boldog asszony temploma haran- gozójával“ (Notre Dame; forditá Pály Elek) kezdék-meg. Nézők, bár egy idő óta minden vigság száműzve Volt kisded városi körünkből , a’ jeles darabra csekély számmal jelentek-meg. Jól v.vék szerepeiket B a- 1 o g n é (Eszmeralda) , kinek éneke tetszést és tapsokat nyert , és Báts (vérbiró). Ezen utóbbinak játékában kifogásunk egyedül az lehet, hogy a’ szenvedélyesb helyeken elragadtatása miatt alig érthettük. Dicséretesen működtek még Balog (Quasimodo), B c r é n y i (koldus). Farkasné (Gervaise) végbucsűját a’ kis laktól, és hálaszavait érzékenyebben vártuk; de leányávali összetalálkozása meglepő jelenet vala. A’ társaság diszitményei csinosak. — 13-án „Lumpacivagabundus, vagy, a’ három jó madár“ nem nagy számú közönség előtt jutott szőnyegre. Balog (varga) várakozásunknak teljesen megfelelt. Báts (Sz.ibó ) első és utósó felvonásban jelesen adá szere­pét. Farkas (Envvj kissé hideg szerelmes volt. Ragályi (L mpacius), Balogné (asztalos leánya) említhetők. Ez úttal a’ szerző és fordítónak neveik a’ jelentésről elmaradtak. — 15-én „egy óra“ adatott. Szerzőjét és a’ fordítót ismét nem tudjuk. Báts (Kanut), Balogné (Emma), Far­kas né (nénje), és Balog (Skado) jól vivék szerepeiket A’ társaság di­szitményei ma különös említést érdemelnek. Nézők nagymbb számmal. — 17-dikén „Griseldis, az asszonyi hűség remeke“ Halmtól. — Balogné Griseldist úgy adá, m iit csak adhatá, mint csak tőle várhattuk. A’ jeles színésznő játék közben többször zajos tapsokkal üdvözöltetett. 0 az asszo­nyi hűség remekét remekül adá. Báts (atyjaj szintén jól, csakhogy néha heve igen is kitört. E’ szorgalmas színészből, ha ipara nem hanyatlik, egy'- kor a jelesebbek egyike válhatand. Farkas ^Pereiva!) ma elégedésünkre játszott. Farkasné (Ginevra) nem tetszett. Percival vazaljai ’s a’ kis fiú, nem tudjuk, mi okbul, csak jelentve voltak. A’játékban előfordult táncz- terem ’s fegyveres palota igen kellemes látványt nyújtottak. Kár , hogy az egésznek hatása némellveknek szerep-nem-tudásuk miatt gyengült. - 18-án „a’ kölcsön vett feleség“ 3 fvnásban. Berényi az öreg bárót, Báts a’ szeles Alfrédet, Balog a’ szerelemféltö férjt, Balogné annak nejét meg- lepőleg adák. Ezt követé egy néma ábrázolat „istenek gyűlése Olympon“ _ meltyet berekeszte Venus csillaga, melly egy alig látható pontból any-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék