Honművész, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-09-05 / 71. szám
56ö a’ kezdő karének (F-dur), a’ szép duett Gennaro és Orsini között (F-moll), a’ kellemes kardal (D-dur), mellyet ismételni kellett. — Orsini enyelgő szép bordala (C-dur), melly egyébiránt contraalt ajkán zajos tetszést szokott nyerni, csaknem nyom nélkül tünt-cl. A’ fináléban, melly mint észrevettük , rövidítve vala, valamint átalján az egész műben Schodelné asszonynak bő mezeje volt jeles talentumát clötüntetni, mellyet a’ közönség (1-sö Ízben egész szinterem tele) több izbeli zajos és hosszas tapsokkal, elöhivatásokkal ismcrt-meg. A’ többi előadóktól sem tagadjuk-meg kitűnő szorgalmukért dicséretünket. A’ női karszemélyzetnek ma kevés dolga volt. Diszitmény pompás; orcliestrum jeles (V felső vagy is szinpadi hangászkar, mellynek teljes szükségét ma valóban nem láttuk által, méltán elmaradt) Tárgya eléggé ismeretes olvasóink előtt; a’ hasonnevű drámának csak vázlatát mutatja ez opera. Bővebb magyarázatba nem ereszkedünk. A’ közönség igen kedvesen fogadá. M—v—s. SZOMBATHELY, augustus 11-dikén. Városunkba Balog János igazgatása alatt tegnap magyar színészek érkeztek , ’s inár ma mutatványaikat kisded s/inpadunkon „boldog asszony temploma haran- gozójával“ (Notre Dame; forditá Pály Elek) kezdék-meg. Nézők, bár egy idő óta minden vigság száműzve Volt kisded városi körünkből , a’ jeles darabra csekély számmal jelentek-meg. Jól v.vék szerepeiket B a- 1 o g n é (Eszmeralda) , kinek éneke tetszést és tapsokat nyert , és Báts (vérbiró). Ezen utóbbinak játékában kifogásunk egyedül az lehet, hogy a’ szenvedélyesb helyeken elragadtatása miatt alig érthettük. Dicséretesen működtek még Balog (Quasimodo), B c r é n y i (koldus). Farkasné (Gervaise) végbucsűját a’ kis laktól, és hálaszavait érzékenyebben vártuk; de leányávali összetalálkozása meglepő jelenet vala. A’ társaság diszitményei csinosak. — 13-án „Lumpacivagabundus, vagy, a’ három jó madár“ nem nagy számú közönség előtt jutott szőnyegre. Balog (varga) várakozásunknak teljesen megfelelt. Báts (Sz.ibó ) első és utósó felvonásban jelesen adá szerepét. Farkas (Envvj kissé hideg szerelmes volt. Ragályi (L mpacius), Balogné (asztalos leánya) említhetők. Ez úttal a’ szerző és fordítónak neveik a’ jelentésről elmaradtak. — 15-én „egy óra“ adatott. Szerzőjét és a’ fordítót ismét nem tudjuk. Báts (Kanut), Balogné (Emma), Farkas né (nénje), és Balog (Skado) jól vivék szerepeiket A’ társaság diszitményei ma különös említést érdemelnek. Nézők nagymbb számmal. — 17-dikén „Griseldis, az asszonyi hűség remeke“ Halmtól. — Balogné Griseldist úgy adá, m iit csak adhatá, mint csak tőle várhattuk. A’ jeles színésznő játék közben többször zajos tapsokkal üdvözöltetett. 0 az asszonyi hűség remekét remekül adá. Báts (atyjaj szintén jól, csakhogy néha heve igen is kitört. E’ szorgalmas színészből, ha ipara nem hanyatlik, egy'- kor a jelesebbek egyike válhatand. Farkas ^Pereiva!) ma elégedésünkre játszott. Farkasné (Ginevra) nem tetszett. Percival vazaljai ’s a’ kis fiú, nem tudjuk, mi okbul, csak jelentve voltak. A’játékban előfordult táncz- terem ’s fegyveres palota igen kellemes látványt nyújtottak. Kár , hogy az egésznek hatása némellveknek szerep-nem-tudásuk miatt gyengült. - 18-án „a’ kölcsön vett feleség“ 3 fvnásban. Berényi az öreg bárót, Báts a’ szeles Alfrédet, Balog a’ szerelemféltö férjt, Balogné annak nejét meg- lepőleg adák. Ezt követé egy néma ábrázolat „istenek gyűlése Olympon“ _ meltyet berekeszte Venus csillaga, melly egy alig látható pontból any-