Honvédelem, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-6. szám)
1979 / 1. szám
1978 — az erőpolitika jegyében változatlan stratégiával, differenciált taktikával A jelenlegi nemzetközi katonapolitikai helyzetet a haladó és reakciós erők térben és időben folytatott állandó (időszakonként fegyveres) harca, az enyhülés és feszültség tendenciáinak váltakozó érvényesülése, az állandó bonyolultság jellemzi. A nemzetközi helyzetre, a világ fejlődésére alapvető befolyást gyakorol a szocialista világrendszer politikai és katonai ereje, a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya, a kelet-nyugati kapcsolatok, a gazdasági tényezők és integrációs folyamatok alakulása, a harmadik világ országainak fejlődése, politikai orientációja. A szocialista tábor arra törekszik, hogy tartóssá tegye az enyhülést , kiküszöbölje a harmadik világháború és egyáltalán a háborúk kirobbanásának veszélyét, biztosítsa a két világrendszer közötti békés egymás mellett éléshez szükséges feltételeket, elősegítse a világforradalmi folyamatok fejlődését. Az imperialista körök céljai mindezzel ellenkező előjelűek. Nekik nem áll érdekükben sem a politikai, sem a katonai enyhülés. Ezért minden igyekezetükkel arra törekszenek, hogy a nemzetközi légkört feszültebbé tegyék, lefékezzék a szocialista és a tőkés országok együttműködésének fejlődését. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának 1978. áprilisi ülésén, a következőket mondotta előadói beszédében : „A különböző reakciós erők, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok, a béke és a társadalmi haladás ellenségei ismét aktivizálódtak, igyekeznek megakadályozni a pozitív folyamatokat, az enyhülés térhódítását. A »szovjet fenyegetés eről szóló régi hazugságok felújításával a fegyverkezési verseny fokozásának veszedelmes útjára akarják szorítani az emberiséget.” Ezek a megállapítások híven tükrözik a valóságos helyzetet. A megváltozott nemzetközi erőviszonyok következtében az imperialista hatalmak korunk fő kérdéseiben kényszerpályára kerültek, amiből szeretnének kijutni. Ez váltotta ki a Nyugat aktivitásának növekedését a világ szinte minden térségében, ezért indítottak ellenakciókat a szocialista világrendszer országai ellen. Ennek következtében az enyhülési folyamat korábbi gyors üteme jelenleg lelassult. Az imperializmus végső stratégiai célkitűzése nem változott: a szocialista világrendszer megsemmisítése. Ennek megvalósítására azonban árnyaltabb, differenciáltabb taktikai lépésekhez folyamodik: keményebb politikai vonalvezetéssel a kelet— nyugati viszonyban a „szimmetria” elvet próbálja alkalmazni, azaz minden, a nyugati világot ért — politikai, gazdasági, területi — veszteségért „kárpótlást” igyekszik szerezni. Ennek megfelelően a taktika részét képezi a Nyugat kezdeményező szerepének biztosítása a világ különböző térségeiben. Növelik tevékenységük intenzitását a 3 KATONAPOLITIKA