Honvédelem, 1984. július-december (35. évfolyam, 7-12. szám)
1984 / 7. szám
Dr. Domó László vezérőrnagy a hadtudományok doktora A katonai elmélet fejlődéséről (A „HONVÉDELEM” 35. évfordulója elé) Hazánkban csakúgy, mint a Varsói Szerződéshez tartozó többi tagállamban az elméleti munka, a tudomány művelése öt főirányban folyik. Ezek: a honvédelmi politika, a hadtudomány és határtudományai; a társadalomtudományok katonai vonatkozásai; a haditechnika; a katonai egészségügy. Jelentőségénél és horderejénél fogva az első a honvédelmi politika, amely megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ez abból fakad, hogy az általa kutatott témák a marxizmus—leninizmusnak a háborúval és a hadsereggel kapcsolatos tanításához kapcsolódnak, és így a többi irányban folyó kutatások elméleti és módszertani alapját alkotják. Ebből következően, a honvédelmi politikával összefüggő témák kutatásában a katonák, a néphadsereg vezérkarának és politikai főcsoportfőnökségének irányításával csupán közreműködnek. Az általuk feltárt eredmények hasznosítása a honvédelem kérdései legfőbb irányítóinak, a párt és a kormány illetékes szerveinek hatásköre. Úgy vélem, ugyanez érvényes a katonapolitikai kutatásokra és eredményeinek alkalmazására is. A hadtudományi kutatások irányításában, szervezésében, végzésében és eredményeinek elsődleges hasznosításában a Honvédelmi Minisztériumé, ezen belül a vezérkaré a meghatározó szerep, amely a soron következő feladatokat a minisztérium vezető szerveivel szoros együttműködésben oldja meg. A hadtudomány területei: a hadtudomány általános elmélete; a hadművészet elmélete, ezen belül a hadászat, a hadműveleti művészet, a harcászat és a katonai vezetés; a fegyveres erők építésének elmélete; a katonai kiképzés és nevelés elmélete; a hadigazdaságtan és a hadtáp elmélete; a hadművészet története és a fegyveres erők története. A hadtudomány szerteágazó és szoros kapcsolatokat tart fenn a háború és a hadsereg különböző oldalait vizsgáló tudományokkal, sőt kiinduló alapokat ad, követelményeket határoz meg azok számára. Ebből kiindulva elfogadott, hogy a hadtudományt és a hozzá szorosan kapcsolódó tudományokat együttesen katonai elméletnek nevezik. Vagyis a katonai elmélet fogalomkörébe sorolják általában: a hadtudományt, minden tudományterületével, a pártpolitikai munka hadseregben történő művelését szolgáló tudományterületet, továbbá a katonai élettel szorosan érintkező határtudományokat, mint a katonai pedagógiát, szociológiát, a katonai jogot, a hadigazdaságtannak azon területeit, amelyek a katonai kutatók közreműködését igénylik, valamint a haditechnikának a hadművészettel összefüggő területeit és a katonai kiber-