Honvédorvos, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
1. A pártpolitikai munka a katonai gyógyintézetekben A Szovjet Hadseregben a katonai gyógyintézetek —kórházak, klinikák, tudományos-kutató intézetek, tanintézetek — széles hálózata van. A csapatoknál jól képzett egészségügyi káderek dolgoznak. Mindez annak ahatalmas gondoskodásnak tanúbizonysága, melyet a Párt és a kormány a szovjet harcosok — Hazánk államérdekeinek megbízható védelmezői — egészsége és életmódja iránt tanúsít. A Szovjet Hadsereg katonai gyógyintézeteinek beosztottjai szigorú iskolán mentek át a Nagy Honvédő Háborúban és becsülettel teljesítették az eléjük tűzött feladatokat. A katonaorvosok a harcosok és tisztek ezreinek életét mentették meg. A szovjet harcosoknak nyújtott orvosi segítség olyan méretű, és olyan magas színvonalú volt, amilyet egy burzsoá hadsereg sem képes elérni. A békés építés időszakában új, bonyolult faladatok merültek fel a katonai gyógyintézetek előtt. Gondosan óvni a szovjet harcosok egészségét, fáradhatatlanul fejleszteni és előrelendíteni ahonvédő katonai egészségügyet, bátran járni az új tudományos felfedezések útján — a Szovjet Hadsereg minden egészségügyi dolgozójának megtisztelő kötelessége. A katonaorvosi kar országunk egészségügyi dolgozóinak egyik leghatalmasabb és leghaladottabb egysége. A tanintézetekben, kórházakban és klinikákon a katonaorvosok nagy munkát fejtenek ki a gyógy-óvintézkedések és a tudományos-kutató munkák terén. A katonaorvosok között sok az orvostudományt előmozdító komoly művek szerzője. Azonban hiba lenne eltakarni a szemünket a katonai gyógyintézetek munkájában előforduló lényeges hiányosságok felett. Erről elegendő csak annyit mondani, hogy egész az utóbbi időkig számos katonai gyógyintézetben nem fordítottak kellő figyelmet I. P. Pavlov nagy orosz fiziológus tudományos kutatásainak kidolgozására és továbbfejlesztésére. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának és a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának a múltban lezajlott ülésén elvi, igaz tudományos kritikát és önkritikát gyakoroltak, széles programmot jelöltek ki I. P. Pavlov tanításainak további alkotó fejlesztésére. Azonban, mint ahogy a valóságban megmutatkozott, számos katonai gyógyintézetben formálisan viszonyultak az ülés határozatai iránt. Egyes elvtársak szóban elismerték ezen határozatok fontosságát, azonban valójában nem kezdtek hozzá azok megvalósításához. Ehhez hasonló körülmény nemcsak egyes kórházakra, klinikákra, tanintézményekre jellemző, hanem a katonai egészségügyi Főcsoportfőnökségre is. Itt nem teremtették meg azt a feltételt, amelyben az orvostudományban elért minden újait és haladót forrón támogattak volna és a gyógykezelési gyakorlatban bátran bevezettek volna. A katonai egészségügyi Főcsoportfőnökség vezetőinek tudtuk volt arról, hogy számos intézetben rosszul sikerült tudományos és gyógykezelési munka folyik, mégis gyakran megbékültek ezekkel és nem tettek hatékony intézkedéseket a hiányosságok kiküszöbölésére. (Partyijno polityicseszkája rábotá v vojenno-megyicinszkihh ucsrezsgyenyijách.1 A „Krásznája Zvjezdá“ 1950 november 30-i számából. 3