Katonaorvosi Szemle, 1953 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A MAGYAR NÉPHADSEREG KATONAORVOSTUDOMÁNYI FOLYÓIRATA SZOLGÁLATI HASZNÁLATRA: A 99 Honvédorvosi­ Iif52-es évi munkájának értékelése Írta: Dr. Felkai Dénes orvosezredes. Lapunk 1953. január 1-vel megkezdi ötödik évfolyamát. Az újév megkez­dése megköveteli, hogy tekintsük végig lapunk 1952. évi munkáját, mérjük fel eredményeit és hibáit, hogy az 1953-as évben lapunk változott körülmé­nyek között magasabb fokon tudja betölteni hivatását. Az 1952-es év eseményekben igen gazdag volt. Az események között vitat­hatatlanul a legjelentősebb az SzKP XIX. Kongresszusa. A kongresszus ki­elemezte a nemzetközi helyzetet, értékelte a Szovjetunió jelenlegi helyzetét és kijelölte a Szovjetunió dolgozói számára a követendő utat. Az SzKP XIX. Kongresszusa — mint az eddigi kongresszusai is —, jelentőségében messze túl­nőtt a Szovjetunió határain. Jelentőségét nemcsak az húzza alá, hogy egy 200 milliós nép további sorsáról döntöttek, hanem az, hogy a 800 milliós szo­cialista tábor vezető országának, valamennyi tőkés országban működő kom­munista és munkáspárt példaképének, a békéért harcoló emberiség vezetőjé­nek, a SZKP-nek követendő politikáját tárgyalták meg. Először a világon itt vetették fel konkrét formában az emberiség legjobbjaina­k vágyálmát, a kom­munista társadalom megteremtésének módozatait. A kommunizmus építése már nem valami meghatározatlan távoli jövő kérdése, hanem a legközvetle­nebb napi feladattá vált a Szovjetunióban. A XIX.-es Kongresszus összehívá­sának ténye maga is napnál világosabban mutatja a két tábor, az imperialista és a szocialista tábor különbségét. Míg az imperialisták minden erejüket meg­feszítve küzdenek egy új világháború kirobbantásáért, hogy így menekülje­nek saját országaik és a gyarmati országok dolgozóinak egyre fokozódó ön­tudatra ébredésétől és a hatalmukat mindjobban veszélyeztető gazdasági vál­ságtól, addig a szocialista Szovjetunió megkezdte újabb ötéves tervével a kommunizmus építését. Az egyik oldalon bizonytalanság, kapkodás, újabb világkatasztrófa előkészítése, a másik oldalon nyugodtság, magabiztosság, az emberiség legmagasztosabb eszméinek a megvalósítására való törekvés. A mi számunkra a szocializmust építő magyar demokrácia számára is, mint világító fáklya mutatja a követendő utat a kommunizmust építő dicső SzKP. De amikor látjuk az előttünk álló hatalmas, elragadó perspektívát.

Next