Katonaorvosi Szemle, 1953 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

egy percre sem feledkezhetünk meg arról, amint azt a XIX.-es Kongresszus is leszögezte, a szocializmus, kommunizmus ragyogó jövőjének építése igen nagy erőfeszít­és­eket követel az építés nyugalmának biztosítására, a szocializ­mus országának védelmére. A mindenre elszánt fasiszta Titó-banda szomszéd­sága déli határainkon, az imperialista csapatok közelsége nyugaton, éberségre és országunk védelmi képességének további fokozására int. Országunk védel­mének emelését jelenti mindenekelőtt a szocializmus építésének meggyorsí­tása — minthogy a szocialista állam volt az egyetlen, amely ellenállt és győ­­z­edelmeskedett a második világháború alatt —, de szükségessé teszi honvéd­ségünk további erősítését is. Szeretett hazánk védelme, de mindenekelőtt honvédségünk ereje elválaszthatatlan jól működő,, jól megszervezett egész­ségügyi szolgálattól. Egészségügyi szolgálatunkban nagy jelentősége van egy jól szerkesztett katonaorvosi lapnak. Ennek a lapnak igen fontos szerepe van a szolgálat be­osztottjainak nevelése és szakmai képzettségének fejlesztése szempontjából. Komoly hivatása a lapnak a katonaorvostudomány különböző ágazatainak magas színvonalra emelése, de mindenekelőtt konkrét segítség nyújtása és egységes katonaorvosi doktrína kialakítása az egészségügyi szolgálat egész területén. Próbáljuk most értékelni lapunk munkáját az 1952-es évfolyam cikkei alapján. Elmondhatjuk, hogy lapunk külsejében tovább fejlődött. Kiállítása disz­­krétebb lett és havonta rendszeresen meg is jelent. Ha lapunk tárgymutatóját átlapozzuk, a következőket állapíthatjuk meg: A lap terjedelme: 1951-ben 1029 oldal volt, 1952-ben 1146 lett. A cikkek száma ugyanakkor 1952-ben 164 volt, 1952-ben 184 lett. A lap terjedelmében a változás nem lényeges, de a cikkek számában az eltérés megfelel a szerzők száma bizonyos emelkedésének. A szerzők beosztási helyük szerint a következőképpen oszlanak meg: Csapatorvos 13 26 Katonai intézeti orvos 88 80 Polgári orvos 28 35 a) A civil szerzők továbbra is egynegyedét alkotják a szerzőknek. De a cikkek polgári írói között ott látjuk a magyar egészségügy több vezető szemé­lyiségét. Ezek a szerzők azon túl, hogy jelentősen hozzájárultak lapunk, s ezen keresztül a katonai orvostudomány magasabb színvonalra való emelésé­hez, egyben demonstrálják a mindinkább megszilárduló jó kapcsolatot is az ország polgári egészségügye és a honvéd egészségügye között. b) A katonai intézeti orvos­szerzők száma lényegében változatlan. Inté­zeti orvosaink száma azt mutatja, hogy jól látják a jelentőségét egy-egy lé­nyegesebb vagy érdekesebb probléma irodalmi feldogozásának. Egyben jelzi az intézeti munka elmélyítését, a törekvést a magasabb színvonal felé. Ugyan­akkor azonban mikor leszögezzük, hogy egyes intézeteinknél az irodalmi fel­dolgozás igen örvendetes képet mutat, néhány kórházunknál, mint a miskolci vagy a pécsi kórháznál, vagy az Eü. Tiszti Iskolán, vagy a Központi eü.­szer­tárnál úgy látszik még akad tennivaló ezen a téren. Vannak olyan intézeteink, ahol legfeljebb egy-egy ember ír, ami viszont arra mutat, hogy a tudományos 1951. 1952. Összesen: 129 141 2

Next