Honvédorvos, 1970 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1970. április 4 A történelem az emberiség fejlődését évszázadokban méri. Huszon­öt év történelmileg még egy nép életében is rövid időtartam. Népünk sok évszázados történelmében viszont az elmúlt 25 év gyökeres válto­zást jelentett, több újat hozott, nagyobb fejlődést eredményezett, mint ezt megelőzően bármelyik évszázad. A hős Szovjet Hadsereg 25 évvel ezelőtt nemcsak a kegyetlen fa­siszta uralom alól szabadította fel hazánkat, hanem széttörte a kapi­talizmus társadalmi rendjét is. Felszabadult népünk hatalmas lelkese­déssel fogott munkához, páratlan forradalmi lendülete csodákat mű­velt. Megvalósult, amit a világ nem akart elhinni, három év alatt el­tűntek a romok, és megkezdődött az ország, a nép országának építése. A Kommunista Párt vezetésével népünk felszámolta a tőkés rendszer maradványait, a Szovjetunió segítségével és a testvéri országok barát­ságára támaszkodva épül a szocialista Magyarország. A felszabadulás óta eltelt 25 év ala­pvető, elvi változásokat hozott­­hazánk egészségügyében is. A magyar egészségügy nem egy büszke­sége, kutató orvos is, klinikus is 1945 előtt fejtette ki munkásságát, de annak eredményeit csak az uralkodó osztály élvezhette, a kapitalista rendszer alapvető jellemvonásai kizárták, hogy az egészségügy ered­ményei az egész nép javára érvényesülhessenek. A felszabadulás utáni fejlődés indította el egészségügyünket is a szocialista úton. Ezen az úton vált elsődleges céllá az egész lakossághoz közel vitt magasszintű és ingyenes egészségügyi ellátás, ezen az úton vált alapelvvé, hogy az egészségügyi ellátás állami feladat. A szocialista átalakulással együtt­járó életszínvonal emelkedés teremtette meg azokat a ma már általá­nos életkörülményeket, azokat a szocialista feltételeket, melyek lehe­tővé teszik, hogy az orvostudomány eredményeit az egész nép élvez­hesse. A kulturális színvonal emelkedése — mely szintén csak a szo­cialista fejlődés eredményeként jöhetett létre — biztosítja az egészség­­ügyi ellátás iránti igényt és ezen keresztül a lakosság öntevékeny köz­reműködését, ami a tudományos eredmények közkincsévé válásának előfeltétele. A hatalmas fejlődést jól bizonyítja néhány adat. A kapitalista Magyarországon a csecsemőhalálozás meghaladta a 130°/oo-et, míg nap­jainkban 40®­ m alatt van. A 130°/OO szomorú rangot jelentett, élen jár­tunk e téren Európában. Ma egészségügyünk egyik legfontosabb ku­tatási kérdése, hogy milyen módon lehet a csecsemőhalandóságot to­vább csökkenteni. Kétes dicsőséget jelentett, hogy a tuberculosist

Next