Honvédorvos, 1970 (22. évfolyam, 1-4. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970. április 4 A történelem az emberiség fejlődését évszázadokban méri. Huszonöt év történelmileg még egy nép életében is rövid időtartam. Népünk sok évszázados történelmében viszont az elmúlt 25 év gyökeres változást jelentett, több újat hozott, nagyobb fejlődést eredményezett, mint ezt megelőzően bármelyik évszázad. A hős Szovjet Hadsereg 25 évvel ezelőtt nemcsak a kegyetlen fasiszta uralom alól szabadította fel hazánkat, hanem széttörte a kapitalizmus társadalmi rendjét is. Felszabadult népünk hatalmas lelkesedéssel fogott munkához, páratlan forradalmi lendülete csodákat művelt. Megvalósult, amit a világ nem akart elhinni, három év alatt eltűntek a romok, és megkezdődött az ország, a nép országának építése. A Kommunista Párt vezetésével népünk felszámolta a tőkés rendszer maradványait, a Szovjetunió segítségével és a testvéri országok barátságára támaszkodva épül a szocialista Magyarország. A felszabadulás óta eltelt 25 év alapvető, elvi változásokat hozotthazánk egészségügyében is. A magyar egészségügy nem egy büszkesége, kutató orvos is, klinikus is 1945 előtt fejtette ki munkásságát, de annak eredményeit csak az uralkodó osztály élvezhette, a kapitalista rendszer alapvető jellemvonásai kizárták, hogy az egészségügy eredményei az egész nép javára érvényesülhessenek. A felszabadulás utáni fejlődés indította el egészségügyünket is a szocialista úton. Ezen az úton vált elsődleges céllá az egész lakossághoz közel vitt magasszintű és ingyenes egészségügyi ellátás, ezen az úton vált alapelvvé, hogy az egészségügyi ellátás állami feladat. A szocialista átalakulással együttjáró életszínvonal emelkedés teremtette meg azokat a ma már általános életkörülményeket, azokat a szocialista feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy az orvostudomány eredményeit az egész nép élvezhesse. A kulturális színvonal emelkedése — mely szintén csak a szocialista fejlődés eredményeként jöhetett létre — biztosítja az egészségügyi ellátás iránti igényt és ezen keresztül a lakosság öntevékeny közreműködését, ami a tudományos eredmények közkincsévé válásának előfeltétele. A hatalmas fejlődést jól bizonyítja néhány adat. A kapitalista Magyarországon a csecsemőhalálozás meghaladta a 130°/oo-et, míg napjainkban 40® m alatt van. A 130°/OO szomorú rangot jelentett, élen jártunk e téren Európában. Ma egészségügyünk egyik legfontosabb kutatási kérdése, hogy milyen módon lehet a csecsemőhalandóságot tovább csökkenteni. Kétes dicsőséget jelentett, hogy a tuberculosist