Honvédorvos, 1974 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1974-01-01 / 1. szám
Dr. Kurimay Pál orvos alezredes (1915—1973) Dr. Kurimay Pál orvos alezredes, a Központi Katonai Kórház Baleseti Sebészeti Osztály főorvosa, érdemes orvos, számos katonai kitüntetés tulajdonosa, 1973. november 24-én elhunyt. A Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatánál 1951 óta teljesített szolgálatot. Kezdetben vidéki kórházakban, majd 1952-től haláláig a Központi Kórház Baleseti Osztályán dolgozott. Az osztályon eltöltött hosszú szolgálati ideje alatt jelentős terheket vállalt magára. Részt vett a traumatológiai osztály megszervezésében. Nagy szakmai gyakorlatával a korszerű eljárások bevezetésében mindig élen járt. A klinikai munka mellett rendszeresen foglalkozott a tábori sebészet számos kérdésével. Több tudományos dolgozata jelent meg, elsősorban a hasüreg sérüléseinek kérdéseiről és az anareob sebfertőzésekről. Nyelvismerete birtokában folyamatosan követte a traumatológiai és katonaorvosi szakirodalmat. Tudását hasznosan kamatoztatta. Feladatának tekintette élettapasztalatának, jól bevált gyakorlatának továbbadását. Betegeivel való kapcsolata példaképül állítható minden orvos elé. Nem ismerte a beteg és beteg közötti különbséget, mindenkit egyforma gondossággal kezelt. Súlyos sérültek ellátása során nem ismerte a lehetetlent, ha a beteg érdeke úgy kívánta, napokat eltöltött mellette. Áldozatkész munkájának sok ember köszönheti életét. Szakmai kérdéseken túl nem fordulhattunk hozzá oly személyes kérdéssel, melyben ne segített volna. A dolgozók jobb munka- és életkörülményeiért sokat harcolt, ha kellett, vállalta a népszerűtlen feladatokat is. Igényes volt magával és környezetével szemben. Megkövetelte a rendet a munka legapróbb részleteiben is, a betegek érdekében. Ahogyan viselte gyógyíthatatlan betegségét munkahelyén és családja körében, az magáért beszélt. Kevesen tudnák betegségük tudatában munkájukat úgy folytatni, mintha mi sem történt volna. Akaraterejét összeszedve, még következetesebben gondoskodott családjáról és a betegek ellátásáról. Nem felejtjük alakját, amint félrecsúszott sapkával, szája szegletében cigarettával, hamiskás mosolyával, legendás papucsában végigsétált a folyosón. Életművét, melynek lényege orvosnak és embernek lenni, kegyelettel megőrzik és folytatják barátai, munkatársai. 3