Honvédorvos, 1994 (46. évfolyam, 1-4. szám)
1. szám
HONVÉDORVOS 1994. (46) 1. szám Haynal Imre Egészségügyi Egyetem Katonai és Katasztrófaorvostani Intézet Közleménye A földrengések katasztrófaorvostani jellemzői Prof. Dr. Vámos László egyetemi tanár Érkezett: 1994. március 31. Kulcsszavak: természeti katasztrófa, földrengés, vezető sérülés típusok, sérültellátás taktikája, felkészülés A Föld szerkezeti elemeiben lezajló folyamatok következménye a földrengés, melynek „hatóereje” , ideje jelenleg előre megbízhatóan még nem prognosztizálható. A földrengést követő általános és egészségügyi helyzet lényegesen eltér a balesetek, a tömegbalesetek körülményeitől. Az általa kiváltott egészségügyi veszteség vezető sérüléstípusai, azok testtájék és súlyosság szerinti megoszlása specifikus. A következmények egészségügyi felszámolása a mindennapos gyakorlattól eltérő, a kompromisszumos medicina alapelveire épülő, az osztályozást, a segélynyújtást és a kiszállítást következetesen alkalmazó egészségügyi taktikát igényel. A következmények egészségügyi felszámolásának hatékonyságát az előzetes felkészülés színvonala határozza meg. Földünkön az emberi civilizációt időről-időre természeti katasztrófák sújtották és sújtják. Évezredünkben több tízezres áldozatokkal járó földrengések, árvizek, vulkánkitörések sorozata jelzi a természeti katasztrófák pusztító erejét (1., 2., 3. ábra). Jóllehet az emberi civilizáció és a technika fejlődése a természeti katasztrófák pusztító hatását mérsékelte, de bekövetkezésük veszélyét meg nem szüntette. Természeti katasztrófák voltak, vannak és lesznek. Merőben más volt azonban a természeti katasztrófák veszélyességének foka az őskorra, az ókorra, a középkorra és a XX. századra jellemző termelési, településszerkezeti és népsűrűségi viszonyok mellett. A mindenkori természeti katasztrófák áldozatainak nagyságrendjét a természeti csapás erején és kiterjedésén túl az előzőekben említett tényezők határozták meg. A XX. században a tudományos-technikai forradalom vívmányai nagy kiterjedésű, nagy népsűrűségű, bonyolult infrastruktúrájú ipari-kereskedelmi régiók létrejöttét eredményezte. A világ népessége 200 év alatt meghatszorozódott. A városi lakosság és a népsűrűség aránya meredeken megemelkedett (4., 5. ábra). Ezen területeket sújtó természeti katasztrófák okozta emberi veszteségek 3