Katonai Szemle 1957/1

1957 / 1. szám - Ilku Pál vezérőrnagy: A proletár internacionalizmus élő erejének ünnepe

ILKU PÁL vezérőrnagy , proletár internacionalizmus élő erejének ünnepe... Április 4-e és május 1-e — hazánknak a Szovjetunió által történt felszabadítása és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom ünnepe — nemcsak a naptárban esik közel egymáshoz, hanem a két nagy ünnep között mély eszmei összefüggés is van. Ennek az eszmei összefüggésnek a megmutatása, hangsúlyozása nagyon is időszerű kötelességünk most, amikor pártunk az ellenforradalmi szemét kitakarítása, a burzsoá ideológiai fertőzés felszámolása érdekében erősíti az eszmei-politikai harcot, fokozza az ideológiai munkát. A szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom legalapvetőbb faktora, súlyos harcok közepette alakult ki és e tábor egységének megőrzése szintén nehéz politikai, ideológiai küzdelmek gyümölcse. Ezt azért helyes most újra emlékezetbe idézni, mert vannak elegen olyanok, akik a nemzetközi munkásmozgalom körüli mostani harcot szeretnék úgy feltüntetni, mintha ez a válságok jele lenne. A marxizmus-leninizmus szünet nélküli térhódítása mindig egyben harc kérdése is volt, harc az ellenséges ideológiák ellen és harc az ideológiánk tisztaságának megőrzéséért. Ez a harc változó körülmények és feltételek között folyt a múltban és folyik a jelenben is. De a harcnak állandó közös vonása volt és marad a kérlelhetetlensége, a társadalom és a nemzetközi munkásmozgalom fejlődése által felvetett kérdésekben való világos, félreérthetetlen iránymutatása és állásfoglalása. Az imperialisták helyesen értékelték azt a világméretű változást, ami a szo­cialista országok létrejötte és ezen belül felszabadított hazánkban a népi hatalom megteremtése következtében keletkezett. Ez a magyarázata annak a szüntelen táma­dásnak és provokációnak, amely formáját és módszereit néha változtatta, de célkitű­zéseiben semmit sem változott: megbontani az egységet, rágalmakkal és eszmei zűr­zavar előidézésével gyengíteni a szocialista tábor politikai aktivitását, csökkenteni befolyását, eszméltető hatását a kapitalista országok munkástömegeiben. A hazánkban lefolyt ellenforradalom az utolsó évtized legnagyobb arányú kísérlete volt arra, hogy az imperialisták egyszerre érjenek el sikert népi demokratikus rendszerünk megdön­tésében, a szocialista tábor egységének szétrobbantásában és ugyanakkor nemzetközi befolyásának likvidálásában, elsősorban a proletár internacionalizmusra szórt rágal­mak útján. Az ellenforradalmi kísérlet sikeres szétzúzása keresztülhúzta az imperialis­ták számítását, a szocialista tábor egysége nemcsak megmaradt, hanem hazánk min­den irányú segítése a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és általában a népi demokratikus országok részéről olyan méreteket öltött, amelyek mindenki számára a napnál világosabban mutatják a proletár internacionalizmus elvének töretlenségét, hatékonyságát. Mindezt azért kell most újra felvetni, mert az ellenforradalom idején az ellenség a főcsapást politikai és „eszmei“ síkon a semlegesség jelszava mögé rejtve éppen azok ellen a vívmányaink ellen folytatta, amelyeknek kiharcolását 1945. április 4-e, hazánk felszabadítása tette lehetővé. A párt vezetésében elkövetett hibákat kihasz­nálva igyekezett megsemmisíteni egész népi demokratikus rendszerünket és vissza­állítani a kapitalista rendszert. Ez a terv teljes sikertelenséget szenvedett, de nem

Next