Honvédségi Szemle 1983/2

1983 / 11. szám - ÖRÖKSÉGÜNK - Fazekas György: A krasznogroszki antifasiszta iskolán

­ ÖRÖKSÉGÜNK FAZEKAS GYÖRGY A krasznogorszki antifasiszta iskolán Krasznogorszk kis város. Szép erdeivel, kis tavával amolyan üdülőféle Moszkva közvetlen közelében. Talán Moszkva elővárosának is lehetne nevezni,, vagy még helyesebb, ha a moszkvai üdülőkörzet egyik részének tekintjük. Itt működött 1943—44-ben a 27-es láger, az ún. „politikai tábor”, ahol előbb-utóbb minden jelentős vagy antifasiszta hadifogoly megfordult. Köze­lében amolyan kiképzőtábor volt, ahol a frontra készülő antifasiszta légió katonái az „utolsó simításokat” megkapták. A harmadik hadifogolytábor iskola volt. Ez történetem színhelye, ahol én is megfordultam. 1943 szeptemberében, amikor kiderült, hogy sem Magyar Nemzeti Bizott­ság, sem magyar légió nem lesz, a hadifogolytáborokból választott küldöttek egy részével egy bizottság beszélgetett. A beszélgetések során feltették a kér­dést: akarnak-e antifasiszta iskolára kerülni? Nem tudok olyanról aki erre nemmel válaszolt volna.­­ Mi, az első tanfolyamra kiválasztottak, szeptember közepén csomagol­tuk össze csekély hadifog­olymoty­ónkat, és rendezett sorokban vonultunk a szép fasorokkal övezett utcákon az iskolatábor felé. Valamelyikünk nótára gyújtott, és vidáman, énekelve vonultunk be a szélesre zárt kapun, ahol mo­­solyogva-tisztelegve fogadott az őrség. A kerítésen belül barátságos, emeletes házak fogadtak, szemmel látha­tóan nemrégiben meszelték ki a falakat. Minket, a kb. nyolcvan-kilencven főből álló csoportot két emeletes házhoz vezettek. Utána névsorolvasás követ­kezett, majd mindenki megkapta a beosztását. Átlag hatan-nyolcan kerültünk egy szobába, ahol emeletes vaságyak frissen mosott-vasalt ágyneműkkel, degeszre tömött szalmazsákkal vártak bennünket. Mindenki megkapta az ágyát, letettük a matyónkat, és most már szobánként csoportosulva, újra sorakoz­tunk. Újabb épületekbe vezettek bennünket, amelyekről elmondották, hogy ezek lesznek az iskolaépületek. Két csoportba osztottak bennünket, s mindegyiknek volt egy vezetője — természetesen közülünk. Az egyik épület félig alagsori nagytermében gyülekeztünk, s megje­lent a tanári kar is. Ott ismertük meg Rudas Lászlót, aki 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság egyik küldötteként már járt Moszkvában: Leninhez vitte a magyar nép kérését és üzenetét. Ő Moszkvában egyetemi tanár és ak­kor már — filozófiai és politikai gazdaságtani tanulmányai révén — világ­szerte ismert ember volt. Egyébként apró termetű, vékonypénzű, már majd­nem teljesen kopasz férfi, aki mégsem keltette öregember benyomását, mert vidáman és örökké gunyorosan csillogó szemei rendkívül fiatalossá tették az arcát, és mozgása is jóval fiatalosabb volt a koránál. Megtudtuk, hogy ő lesz a magyar szekció igazgatója. Mellette két professzortársa állt: An­dics Er­zsébet egyetemi tanár és G­er­őn­é Fazekas E­r­z­é­b­e­t. Közöttük volt még három hadifogolytársunk, akik csak néhány héttel azelőtt kerültek el a „politikai lágerből”. 95

Next