Honvédségi Szemle 1983/2
1983 / 11. szám - ÖRÖKSÉGÜNK - Fazekas György: A krasznogroszki antifasiszta iskolán
ÖRÖKSÉGÜNK FAZEKAS GYÖRGY A krasznogorszki antifasiszta iskolán Krasznogorszk kis város. Szép erdeivel, kis tavával amolyan üdülőféle Moszkva közvetlen közelében. Talán Moszkva elővárosának is lehetne nevezni,, vagy még helyesebb, ha a moszkvai üdülőkörzet egyik részének tekintjük. Itt működött 1943—44-ben a 27-es láger, az ún. „politikai tábor”, ahol előbb-utóbb minden jelentős vagy antifasiszta hadifogoly megfordult. Közelében amolyan kiképzőtábor volt, ahol a frontra készülő antifasiszta légió katonái az „utolsó simításokat” megkapták. A harmadik hadifogolytábor iskola volt. Ez történetem színhelye, ahol én is megfordultam. 1943 szeptemberében, amikor kiderült, hogy sem Magyar Nemzeti Bizottság, sem magyar légió nem lesz, a hadifogolytáborokból választott küldöttek egy részével egy bizottság beszélgetett. A beszélgetések során feltették a kérdést: akarnak-e antifasiszta iskolára kerülni? Nem tudok olyanról aki erre nemmel válaszolt volna. Mi, az első tanfolyamra kiválasztottak, szeptember közepén csomagoltuk össze csekély hadifogolymotyónkat, és rendezett sorokban vonultunk a szép fasorokkal övezett utcákon az iskolatábor felé. Valamelyikünk nótára gyújtott, és vidáman, énekelve vonultunk be a szélesre zárt kapun, ahol mosolyogva-tisztelegve fogadott az őrség. A kerítésen belül barátságos, emeletes házak fogadtak, szemmel láthatóan nemrégiben meszelték ki a falakat. Minket, a kb. nyolcvan-kilencven főből álló csoportot két emeletes házhoz vezettek. Utána névsorolvasás következett, majd mindenki megkapta a beosztását. Átlag hatan-nyolcan kerültünk egy szobába, ahol emeletes vaságyak frissen mosott-vasalt ágyneműkkel, degeszre tömött szalmazsákkal vártak bennünket. Mindenki megkapta az ágyát, letettük a matyónkat, és most már szobánként csoportosulva, újra sorakoztunk. Újabb épületekbe vezettek bennünket, amelyekről elmondották, hogy ezek lesznek az iskolaépületek. Két csoportba osztottak bennünket, s mindegyiknek volt egy vezetője — természetesen közülünk. Az egyik épület félig alagsori nagytermében gyülekeztünk, s megjelent a tanári kar is. Ott ismertük meg Rudas Lászlót, aki 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaság egyik küldötteként már járt Moszkvában: Leninhez vitte a magyar nép kérését és üzenetét. Ő Moszkvában egyetemi tanár és akkor már — filozófiai és politikai gazdaságtani tanulmányai révén — világszerte ismert ember volt. Egyébként apró termetű, vékonypénzű, már majdnem teljesen kopasz férfi, aki mégsem keltette öregember benyomását, mert vidáman és örökké gunyorosan csillogó szemei rendkívül fiatalossá tették az arcát, és mozgása is jóval fiatalosabb volt a koránál. Megtudtuk, hogy ő lesz a magyar szekció igazgatója. Mellette két professzortársa állt: Andics Erzsébet egyetemi tanár és Gerőné Fazekas Erzébet. Közöttük volt még három hadifogolytársunk, akik csak néhány héttel azelőtt kerültek el a „politikai lágerből”. 95