Honvédségi Szemle 1991/2

1991 / 9. szám - AKTUÁLIS - A kollektív biztonsági rendszerig még hosszú az út (Varga Mihály alezredes)

hatók meg (kiképzettség, vezetés színvo­nala). A szomszédos országok katonai poten­ciálja - Ausztria kivételével - a miénket jelentősen meghaladja, de egyenként nem biztosítja a nagyméretű és gyors katonai agresszió sikeréhez szükséges háromszo­ros vagy azt meghaladó erő- és eszközfö­­lényt, így azonos vagy hasonló minőségi mutatókat feltételezve a magyar fegyve­res erők egy irányból (egy ország részéről) indított támadás megállítására potenciáli­san képesek, viszont ők maguk nem jelen­tenek reális fenyegetést a környező orszá­gokra. Két vagy több irányból (ország részéről) indított és esetleg összehangolt támadás elhárítása védelmi lehetőségein­ket meghaladja, az ilyen helyzet kialaku­lásának megakadályozása a külpolitika fontos feladata. A szükséges katonai potenciál szinten­­tartása a mennyiségi csökkentések ellen­­súlyozásaként a személyi állomány kikép­zettségének, a fegyverzet és harci tech­nika minőségének emelésével, valamint a védelmi tevékenység hatékony módjának és formáinak a kidolgozásával és előké­szítésével biztosítható. A fegyverzet és a harci technika minőségének javítása a jelenlegi gazdasági lehetőségek figyelem­­bevételével, az elsősorban védelmi célra alkalmazható és kedvező költséghaté­konysági mutatókkal rendelkező páncél­törő és légvédelmi fegyverek arányának növelését igényli. A DIALÓGUSNAK NINCS ALTERNATÍVÁJA A magyar nemzet alapvető érdekeiből és biztonsági szükségleteiből következik, hogy országunk - amiért történelme során oly sokat szenvedett - soha többé nem vállalhatja az ütközőzóna szerepét. Ugyanakkor nem akarunk a NATO kato­nai szervezetéhez sem csatlakozni. Ezért a Magyar Köztársaság biztonságát és védelmét a helsinki folyamatban, az új európai biztonsági rendszer keretei között képzeljük el. A párizsi csúcstalál­kozó és a megállapodások dokumentumai igen fontos előrehaladást jelentenek Európa jövőbeni struktúrájának kialakítá­sában. Országunk tevőlegesen részt kíván venni a visegrádi háromoldalú megálla­podásban. Részt veszünk a Pentagonale munkájában. Kormányunk a biztonság alapjainak szélesítésében nagy jelentősé­get tulajdonít az államok között kétoldalú biztonsági szerződéseknek, a bizalmat és a kooperációt serkentő gazdasági, kultu­rális, tudományos, humanitárius és kato­nai együttműködési megállapodásoknak. A Magyar Köztársaság az előbbiek szelle­mében, a hosszú távú együttműködést megalapozó bilaterális szerződések sorát írta alá és kész aláírni ezután is. A VITA IGEN ÉLÉNK VOLT Mivel a referátumok tartói nemcsak saját véleményüket fejtették ki, hanem reagáltak kollégáik felvetéseire, kijelenté­seire is, ezért a sok kérdés, közbevetés, kiegészítés közül - már csak terjedelmi korlátok miatt is - csak ízelítőnek készí­tettünk a fontos megállapításokból egy csokorra valót. Dr. Demeter György nyugállományú ezre­des, a HM Védelmi Kutatóintézet külső munkatársa: Az átmenet időszakában nemcsak helyünk keresésével foglalko­zunk, hanem keressük a biztonsági garan­ciákat is. Mára már teljesen világos, hogy a politikai és gazdasági stabilitás a bizton­sági garanciák legfontosabb összetevői. Sok potenciális veszélyforrás van Európá­ban. Ezek magukban hordozzák az insta­bilitás veszélyét. Ezt a veszélyforrást úgy lokalizálhatjuk, ha politikánk nyitott, átlátható. Sok még a tennivaló, s nemcsak nálunk, hogy ez megvalósulhasson, az együttműködés készséggé váljon.

Next