Honvédségi Szemle 1992/1

1992 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - A titkos brit rádióháború 1900-1986 (dr. Demeter György nyugállományú ezredes)

javaslatot tett a brit kormánynak a Birodalmi Rádiólánc (Imperial Wireless Chain) létrehozására, amely Londont kötötte volna össze 18 külföldi állomással a Közel- és Távol-Keleten, Afrikában és Ausztráliában, a tervet azonban csak három évvel később sikerült megvalósítani. A rádióösszeköttetés fejlesztésével párhuzamosan hozták létre azokat a törvényeket, ame­lyek az összeköttetések lehallgatására vonatkoztak. 1914-ben Angliában már 44 lehallgató állo­más működött (24 a haditengerészet, 10 a Marconi cég és 10 a Postahivatal kezelésében). A The Great War (A nagy háború) címmel írt második fejezetben Nigel West megtörtént események bemutatásával szemlélteti az angolok és németek között lezajlott rádióelektronikai hadviselést: hogyan és milyen eszközök birtokába jutottak az angolok, miképpen használták fel azokat a németek forgalmának elemzésére, a katonai célpontok helyének­­meghatározására. Kiderül az is, hogy az oroszok is segítettek abban az időszakban az angoloknak. Amikor az oroszok elfogták a Megdeburg nevű német könnyűcirkálót, birtokukba jutott a császári tengeré­szet híradókönyve (Signalbuch der Kaiserlichen Marine), amit 1914. szeptember 6-án a Lon­donba akkreditált orosz haditengerészeti attasé nagylelkűen felajánlott az angol kormánynak, Winston Churchill meg is kapta, aki abban az időben az Admiralitás Első Lordja volt. B­ár a lehallgatás útján szerzett adatok fontosak voltak és gyors megszerzésük révén lehetővé tették a gyors ellenintézkedések meghozatalát, nem mulasztották el, hogy az adatokat más forrásokból szerzett információkkal, foglyoktól szerzett vallomásokkal ellenőrizzék, elkerülve a megtévesztést. Jelentős eredményeket értek el ebben az időben a rádióiránymérés terén is. A németek az I. világháború alatt mind felderítésre, mind bombázásra széles sávban alkalmazták a Zeppelineket. 1915. január 19-én az L-3 és L-4 jelzésű német Zeppelinektől szen­vedte el Anglia történelmének első légitámadását. A két Zeppelin a kelet-angliai partokra beha­tolva 25 bombát dobott King’s Lynn városkára, amelynek következtében négy ember meghalt és 16 megsebesült. Az angolok nagy figyelmet fordítottak azután a Zeppelinek rádióforgalmának lehallgatására, iránymérésére, ennek eredményeként nyomon tudták követni azok manővereit és időben meg tudták tenni az ellenintézkedéseket. Az I. világháború befejezésekor, 1918. november 11-én aláírt fegyverszüneti egyezmény nem vetett azonnal véget a rádiófelderítésnek Nagy-Britanniában. A postai cenzúra - igaz, hogy csökkentett létszámmal - 1919. június 21-ig működött. Továbbra is fenntartották a brit védelmi minisztérium rejtjelző és rejtjelmegfejtő részlegeit. Sőt, 1919-ben a War Cabinet felügyelete alatt megalakult a Titkos Szolgálati Bizottság a hírszerzés újbóli megszervezésére. Tevékenysége eredményeként 1919. október 24-én a Külügyminisztérium felügyelete alatt létrehozták a Kor­mány Rejtjelző- és Rejtjelmegfejtő Iskoláját (GC and CS­S Government Code and Cypher Scholl),­­amely gyakorlatilag azonban a Haditengerészeti Hírszerző Főnökség (Defence of Naval Intelligence) ellenőrzése alatt működött. A GC­CS a jelenlegi G. C. H. Q. közvetlen elődjének tekinthető, amely valamennyi kormányhivatallal kapcsolatot tartott, felelős volt a rejtjelző eszkö­zökért, ellenőrizte a használatban levő kódkönyveket, sőt a hivatalnokok rejtjelző kiképzését is irányította. A GC­CS aktívan szervezte a lehallgatást, melynek egyik fő objektuma az 1920-as években Oroszország volt. Folyamatosan lehallgatták a londoni szovjet kereskedelmi kirendeltség és Moszkva közötti hírváltást, amiben elsődleges szerep jutott a brit Belügyminisztérium Grove Park 113. sz. alatt (Camberwell) telepített rádiólehallgató állomásának. A lehallgatott és megfej­tett diplomáciai táviratok egy részét - bizonyítandó az orosz kereskedelmi kirendeltség illegális tevékenységét - a napilapokban nyilvánosságra hozták azzal a megjegyzéssel, hogy a táviratokat a brit kormány rádiófelderítő központja vette, ezzel tulajdonképpen fényt derítettek a kormány addig a nyilvánosság előtt eltitkolt tevékenységére is. Ezt követően a Szovjetunió beszüntette a rádióforgalmat, áttért a futárszolgálatra, de később, amikor Lloyd George miniszterelnök aláírta a szovjet-brit kereskedelmi egyezményt, ezzel a nyugatiak közül elsőként ismerve el a szovjet rendszer legitimitását, újra megindult a rádióforgalom London és Moszkva között.

Next