Honvédségi Szemle 1992/1
1992 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - A titkos brit rádióháború 1900-1986 (dr. Demeter György nyugállományú ezredes)
KÖNYVSZEMLE A titkos brit rádióháború 1900-1986 könyv első ízben 1986-ban jelent meg Londonban a Weidenfeld Nicolson Ltd. kiadásában Nigel West: A brit kormány rádióelektronikai központja - A Titkos Rádióháború 1990-1986 címmel. (A könyv eredeti címe: G. C. H. Q. - The Secret Wireless War 1900-86.) A könyv szerzője elismert szakértője a hírszerzéssel, kémkedéssel és kémelhárítással kapcsolatos témának. Kitűnő és hiteles forrásokkal rendelkezik, s alkalma volt széles körű kutatómunkát végezni a szóban forgó dokumentumtárakban. Egyöntetű vélemények szerint az általa leírtak hűen tükrözik a valóságot. Ezen a művén kívül több más könyve is megjelent a 80-as években, amelyekben egyebek között a brit hírszerző és a brit kémelhárító szervezet (MI/5 és MI/6) tevékenységével foglalkozik. Nagy-Britanniában manapság divatosak a kémtörténetek, könyvtárnyi irodalma van, Nigel West is erre specializálta magát. Azt mondják, írják róla, hogy ő a titkosszolgálatok nem hivatalos történésze, jelenleg is az Intelligence Quarterly negyedévi folyóirat európai szerkesztője. A G. C. H. Q. rövidítés jelentése: Government Communication Head Marters, azaz a kormány rádióelektronikai központja. Feladata a rádió- és rádióelektronikai felderítés, lehallgatás, iránymérés, rejtjelzés és rejtjelmegfejtés, a rádióforgalom-elemzés megszervezése és végrehajtása. Elvileg a brit külügyminisztérium felügyelete alatt működik. Gyakorlatilag azonban a védelmi minisztérium, azon belül a brit fegyveres erők hírszerző főnöke irányítja tevékenységét. A G. I. H. Q-ról megjelent könyv első a maga nemében. Erről a szervezetről eddig senki publikált hasonló művet. A megjelenés időszakában valamennyi londoni lap nagy elismeréssel írt N. West könyvéről, amely „a Nagy-Britannia titkos világáról írt könyvek sorozatában a legjobb, amit az utóbbi években publikáltak” - olvashattuk a Sunday Telegraph-ban. A könyv 10 fejezetében és a függelékekben az olvasó elé tárul a brit rádiófelderítés (eredeti nevén SIGINT, azaz Signal Intelligence) teljes története, fejlődése 1986-tól 1986-ig, azaz attól kezdve, hogy Marconi Angliában bemutatta találmányát a Salisbury síkságon a brit szárazföldi erők és az Admiralitás képviselői előtt, majd alig egy évvel később körülbelül 30 kilométer távolságon rádióösszeköttetést teremtett a Wight sziget és a Mayflower nevű hajó között. A történetek tehát magukban foglalják az első világháború előtti, a két világháború alatti és közötti, majd a második világháborút követő időszak legfontosabb és legérdekesebb eseményeit, lélegzetelállító kulisszatitkait, fűszerezve számos epizóddal és anekdotával. A könyvet ezért nemcsak „profiknak”, hivatásos hírszerzőknek és kémelhárítóknak, hanem hivatásos és amatőr történészeknek is ajánlják. Olyan anekdoták kísérik a történeteket, amelyek egyike Guglielm Marconival történt 1985- ben. Az akkor még 21 éves fiatalember felajánlotta az olasz kormánynak, hogy bemutatja találmányát szülei Bologna közelében levő házában. Nem hittek neki, ezért elhatározta, hogy Londonba utazik, anyja családjának segítségét kérve. Ott azonban a túlbuzgó angol vámtisztviselők szétszedték a gépét tüzetes vizsgálat céljából. Marconi nem is tudta újból összerakni, újat kellett készítenie, amit csak egy évvel később, 1986. szeptember 2-án mutatott be. Innen kezdődött a brit „rádióháború” a német császár, majd Hitler és később a Szovjetunió ellen. Az I. világháborút megelőző időszakban nagy versenyfutás indult meg a britek és a németek között a rádióösszeköttetések fejlesztése terén. Miután a britek 1900-ban megvásárolták a Marconikészletet, az angol-búr háborúban használták is. Dél-Afrika és London között 6 parti állomáson és 26 hajón keresztül már nagy távolságú kapcsolatot létesítettek. 1910 márciusában Marconi