Honvédségi Szemle 1992/1

1992 / 2. szám - KÖNYVSZEMLE - A titkos brit rádióháború 1900-1986 (dr. Demeter György nyugállományú ezredes)

KÖNYVSZEMLE A titkos brit rádióháború 1900-1986 könyv első ízben 1986-ban jelent meg Londonban a Weidenfeld Nicolson Ltd. kiadásá­ban Nigel West: A brit kormány rádióelektronikai központja - A Titkos Rádióháború 1990-1986 címmel. (A könyv eredeti címe: G. C. H. Q. - The Secret Wireless War 1900-86.) A könyv szerzője elismert szakértője a hírszerzéssel, kémkedéssel és kémelhárítással kapcsolatos témának. Kitűnő és hiteles forrásokkal rendelkezik, s alkalma volt széles körű kuta­tómunkát végezni a szóban forgó dokumentumtárakban. Egyöntetű vélemények szerint az általa leírtak hűen tükrözik a valóságot. Ezen a művén kívül több más könyve is megjelent a 80-as évek­ben, amelyekben egyebek között a brit hírszerző és a brit kémelhárító szervezet (MI/5 és MI/6) tevékenységével foglalkozik. Nagy-Britanniában manapság divatosak a kémtörténetek, könyv­tárnyi irodalma van, Nigel West is erre specializálta magát. Azt mondják, írják róla, hogy ő a tit­kosszolgálatok nem hivatalos történésze, jelenleg is az Intelligence Quarterly negyedévi folyóirat európai szerkesztője. A G. C. H. Q. rövidítés jelentése: Government Communication Headuarters, azaz a kor­mány rádióelektronikai központja. Feladata a rádió- és rádióelektronikai felderítés, lehallgatás, iránymérés, rejtjelzés és rejtjelmegfejtés, a rádióforgalom-elemzés megszervezése és végrehaj­tása. Elvileg a brit külügyminisztérium felügyelete alatt működik. Gyakorlatilag azonban a védelmi minisztérium, azon belül a brit fegyveres erők hírszerző főnöke irányítja tevékenységét. A G. С. H. Q-ról megjelent könyv első a maga nemében. Erről a szervezetről eddig senki publi­kált hasonló művet. A megjelenés időszakában valamennyi londoni lap nagy elismeréssel írt N. West könyvéről, amely „a Nagy-Britannia titkos világáról irt könyvek sorozatában a legjobb, amit az utóbbi években publikáltak” - olvashattuk a Sunday Telegraph-ban. A könyv 10 fejezetében és a függelékekben az olvasó elé tárul a brit rádiófelderítés (eredeti nevén SIG1NT, azaz Signal Intelligence) teljes története, fejlődése 1986-tól 1986-ig, azaz attól kezdve, hogy Marconi Angliában bemutatta találmányát a Salisbury síkságon a brit szárazföldi erők és az Admiralitás képviselői előtt, majd alig egy évvel később körülbelül 30 kilométer távol­ságon rádióösszeköttetést teremtett a Wight sziget és a Mayflower nevű hajó között. A történe­tek tehát magukban foglalják az első világháború előtti, a két világháború alatti és közötti, majd a második világháborút követő időszak legfontosabb és legérdekesebb eseményeit, lélegzetelállító kulisszatitkait, fűszerezve számos epizóddal és anekdotával. A könyvet ezért nemcsak „profik­nak”, hivatásos hírszerzőknek és kémelhárítóknak, hanem hivatásos és amatőr történészeknek is ajánlják. O lyan anekdoták kísérik a történeteket, amelyek egyike Guglielm Marconival történt 1985- ben. Az akkor még 21 éves fiatalember felajánlotta az olasz kormánynak, hogy bemu­tatja találmányát szülei Bologna közelében levő házában. Nem hittek neki, ezért elhatá­rozta, hogy Londonba utazik, anyja családjának segítségét kérve. Ott azonban a túlbuzgó angol vámtisztviselők szétszedték a gépét tüzetes vizsgálat céljából, Marconi nem is tudta újból össze­rakni, újat kellett készítenie, amit csak egy évvel később, 1986. szeptember 2-án mutatott be. Innen kezdődött a brit „rádióháború” a német császár, majd Hitler és később a Szovjetunió ellen. Az I. világháborút megelőző időszakban nagy versenyfutás indult meg a britek és a németek között a rádióösszeköttetések fejlesztése terén. Miután a britek 1900-ban megvásárolták a Marconi- készletet, az angol-búr háborúban használták is, Dél-Afrika és London között 6 parti állomáson és 26 hajón keresztül már nagy távolságú kapcsolatot létesítettek. 1910 márciusában Marconi 135

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék