Honvédségi Szemle 2009

2009 / 1. szám - Tömböl László mk. vezérezredes: Új év, új feladatok

A Magyar Honvédség a katonai ku­ltú­ra­váltás útján • A rögtönzött robbanószerkezetek A teljesítményértékelés és a tudásmenedzselés dilemmái 30 elhárításáról 17 Honvédségi Szemle Tömböl László mk. vezérezredes: FOLYAMATOSSÁG ÉS MEGÚJULÁS A Magyar Honvédség központi folyóirata, a Honvédségi Szemle 2009-es évfolyamának el­ső írását nem is lehet másként kezdeni, mint a szokásos, újévi jókívánságokkal. Közhelyek helyett őszinte szavakkal szeretnék szólni a Magyar Honvédség állományához, és minden, a honvédelem ügye iránt érdeklődő honfitár­samhoz. Január közepén vettem át a legmegtiszte­­lőbb és a legnagyobb felelősséggel járó kato­nai megbízatást, a vezérkarfőnöki beosztást. Ezzel életemben, a már ismert és megtapasz­talt feladatok mellett, számos új kihívás terem­tődik. Elszántsággal, őszinte érdeklődéssel és várakozással tekintek eléjük. Hangsúlyoznom kell mindazt, ami nem vál­tozik. Új beosztásomban is a korábbihoz ha­sonló tisztelettel és megbecsüléssel viszonyu­lok munkatársaim tudásához, tehetségéhez, elkötelezettségéhez. Követem azt a meggyő­ződést, hogy a professzionális szervezetek ve­zetése nem nélkülözheti a kollektív csapatmun­kát, a magas fokú szakmaiságot és a szakterületek kooperációját. Követni kívánom elődeim elhi­vatottságát abban, hogy a haza érdekeinek katonai képviselete, a haderő működése társadalmi értéket teremt. Tevékenységem során az állami vezetés támogatását, a haderő professzionális in­tézményi működését, valamint a társadalom honvédelmi érzületének erősítését kívánom szolgál­ni. Értékrendemben ez a hármas feladat szoros és szerves egységet képez. A Magyar Honvédség elindult a professzionális építkezés útján. Ezt a minőségi fejlődést segíti a korszerű képességek kialakítása, valamint a katonaikultúra-váltás folyamata. Apáink, nagyapá­ink bölcsessége mondatja velem, hogy várat csak szilárd alapokra lehet helyezni. Úgy vélem, a Magyar Honvédség rendelkezik a szilárd alapokkal. Jövőnk a múltunkban és jelenünkben gyöke­rezik. A nemzeti hagyományok ápolása nélkül nem lehet korszerű szellemiségű haderőt építeni. 2009-ben is fontos jubileumi évfordulókra kerül sor, melyekről méltóképpen kívánunk megemlé­kezni: márciusban lesz tíz éve annak, hogy a Magyar Köztársaság tagja lett az Észak-atlanti Szer­ződés Szervezetének, májusban pedig az európai uniós tagságunk ötödik évfordulóját ünnepel­hetjük. Mindkét szövetségi tagság jelentős hatással volt a Magyar Honvédségre. Novemberben lesz öt éve annak, hogy 2004-ben leszerelt az utolsó sorkatona. A vezérkarfőnöki beosztást olyan helyzetben vettem át, amikor a Magyar Honvédség átalakítá­si folyamatának mennyiségi szakasza lezárult, és a figyelem a minőségi átalakulás nagy felada­taira irányul. Kiemelt jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a magyar haderő eljusson a valóságos professzionalitás állapotába, amely nem egy lezárt, merev, konstans állapot, hanem az új kihívá­soknak, feladatoknak való megfelelés folyamata. A professzionalitás karakteres követelménye a szakszerűség és az értékelvűség. A Magyar Honvédség legfontosabb feladata a haza védelme. A társadalom akkor is számít ránk, amikor nem tapasztal közvetlen katonai fenyegetést határainkon, vagy azon túl. Közérzeté­hez az is hozzátartozik, hogy tudja: árvíz vagy más természeti csapás, nehezen megoldható mű­szaki helyzet és más egyéb el nem képzelt szituációban a haderő az, amely szakértelmével, tech­nikai eszközeivel, fegyelmével és szervezettségével úrrá lesz a katasztrófaállapotokon is. Vezér­karfőnöki tevékenységem során ezt a lakossági bizalmat szeretném szolgálni és erősíteni. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az elkötelezettségünket, melyet az euro-atlanti szövetségi rendszerekben vállaltunk. Fenn kívánjuk tartani azt a fejlődési folyamatot, melyet közel másfél év­tizede képviselünk a válságkezelésben vállalt szerepünkben. Ennek jó példája az afganisztáni Mű­veleti Tanácsadó és Összekötő Csoport működtetése. A folyamatosság és a megújulás jegyében elkötelezzük magunkat a megkezdett minőségi fej­lesztések folytatásában. Kiemelt hangsúlyt helyezünk az állomány megtartását szolgáló humán és személyügyi munkára. A stratégiai irányítás, döntés-előkészítés fejlesztésével egy időben nö­veljük a parancsnokok önállóságát és a törzsek hatékonyságát. A szolgálati és életkörülmények javításával, a járandóságok maradéktalan biztosításával kívánjuk az állomány jó közérzetét bizto­sítani. A Párbeszéd-folyamat során kialakított partneri viszony fenntartásával biztosítani kívánjuk az el­kötelezett együttműködést a haderő teljes körében. E cél érdekében fejlesztjük a külső és belső kommunikáció tartalmát és eszköztárát. 2009/1­3

Next