Hungarológiai Értesítő. I. évfolyam. Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1979)
I. Könyvismertetések - Magyar irodalomtörténet, 1977
58 iratokban megjelent publicisztikai, irodalompolitikai írások pedig a kora húszasharmincas évek eseményekben bővelkedő irodalmi mozgalmairól is képet adnak. (A Mát több ízben ért támadásokról; Munkásirodalom; Hozzászólás a Sarló és Kalapács irodalmi platform-tervezetéhez.) Magyarországra való hazatérte után született írásaiban főként a „nagy időkre" visszatekintő kortárs szólal meg: a 18-as forradalom, a Szovjetunióban átélt világháború eseményeit idézi érzékletesen (Mindenki újakra készül; Miből lesz az őszirózsa; Nyomtalanul eltűnt), s az író- és harcostársakra - Gaál Gáborra, Barta Sándorra, Komjáth Aladárra, Kassákra, Bortnyik Sándorra, Kovács Györgyre - emlékezik. A kötetet az önéletrajzi regényéből vett részlet zárja, mely romániai börtönéveiről ad megrázó tudósítást. Erdődy Edit Kántor Lajos: Kép, világkép. A régi Korunk az új művészetért. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 144 l. A „klasszikus" Korunk (1926-1940) folyamát vizsgálva a kutatás nem puszta társadalmi-politikai-irodalmi folyóiratként, hanem olyan szemleként határozza meg Dienes és Gaál orgánumát, amely szerkesztőinek koncepciója szerint kultúraépítő funkciót látott el a kisebbségi művelődésben, vagyis a szellemi élet valamennyi jelenségének megragadására vállalkozott. E totalitás-igény megvalósulásának képzőművészeti, esztétikai, műkritikai hagyatékát Kántor elsőként vonja be a Korunk-történet vizsgálatkörébe, rekonstruálva és periodizálva a Korunkban otthonra talált forradalmi mozgalom és művészeti avantgárde viszonyát. Kiindulópontja: a lineárisan leírt, majd komparatív vizsgálatban hasznosított anyag nem elszigetelt tárgykör, hanem a Korunkprofilt meghatározó törekvés dokumentuma: a képkultúrának a korszerű világkép kialakításának szolgálatába állítása. Dienes László és Gaál Gábor esztétikai-képzőművészeti nézeteinek (expresszionizmus, konstruktivizmus, ill. a Bauhaus) összegzése után sorra veszi és kiegészíti a Gaál-Kassák viszony tényeit, konfliktusok történetét, majd a MA vonalát követve igazolja, hogy az 1925 nyarán megszűnt folyóirat konstruktivizmusának-aktivizmusának értékelése nem nélkülözhető a kezdeti Korunk-anyag vizsgálatakor - a magyar és nemzetközi avantgárdé összefüggésében. A 15 évfolyam művészeti téma megközelítése folyamatos: a két szakasz között Moholy-Nagy, a teoretikus Kállai Ernő, de főként Kassák jelenléte a kapocs. Az aktivizmus kérdésében mérlegre kerül a Dienes-Kassák-Fábry viszony, majd a MA-konstruktivizmus jegyében kibontakozó szakasz után Kántor a Bauhaus szellemét vállaló Gaál Gábor-i Korunkban folytatja vizsgálódását, kitekintve a nemzetközi és romániai törekvésekre is. E szakasz 1930-ban Gaál és Moholy-Nagy művészeti nézetazonosságának jegyében indul, s az avantgárd-szintetizátor Bauhaus felfogását tükrözi; a szerző e két szakaszt értékelve állítja fel művészeti korunk-periodizációjának alaptételét: Dienes - Kassák -konstruktivizmus , Gaál - Moholy-Nagy - Bauhaus. Az utóbbi szakasz elméletikritikusi alapgárdája: Moholy-Nagy, Dési Huber, Kállai Ernő és Háy Gyula, akiknek egységes nemzeti-egyetemes művészetfelfogását, Aurel Ciupe, M. R. Paraschivescu és mások álláspontját áttekintve igazolja, hogy az avantgárdé utóvéd-harcaiban a mozgalmi igénynek megfelelően a hagyományos realizmus képviselői kerültek az előtérbe; ezután a romániai magyar műbírálat kedvezőtlen korabeli helyzetére világít rá. Végezetül a Korunk helyét a Periszkóp eklektikus avantgarde-ja és az Erdélyi Helikon művészeti transzilvanizmusa között jelöli ki, felderítve a Contimporanuslal, a MÁ-val és a Dokumentummal való érintkezési pontokat. így: a 20-as, 30-as évek